Telnek-múlnak a határidők Kenedi János körül. Pontosan egy éve, hogy az általa vezetett bizottság letette a kormány asztalára a titkosszolgálatoknál maradt, máig titkos egykori állambiztonsági aktákról szóló jelentését. Ez fedte fel, hogy a rendszerváltás után is folytatódtak az iratmegsemmisítések, s hogy megvannak a mágnesszalagok, amelyekre az elmúlt rendszer szolgálatai vitték fel az ügynöklistáikat, a célszemélyek adatait.

A jelentésben megfogalmazott kívánalmak egyike, hogy a szalagokat archiválják, s a bizottság ezek minősítését is felülvizsgálhassa. Kenediék szerint a szalagok aktiválásával kideríthető, milyen iratokat semmisítettek meg a rendszerváltás időszakában, esetleg azután. A kormánnyal kötött megállapodás úgy szólt, hogy egy hatfős nemzetbiztonsági, illetve civil informatikusokból álló testület megkaphatja a szalagokat. A testület megalakult.

A munka során derült ki, hogy forintban százezres nagyságrendű ráfordítással aktiválhatók a szalagok, a kellő eszközök beszerzésével. Ez meg is történt, csakhogy amikor le akarták játszani a szalagokat, azok összetapadtak, így ezeket most hőkamrában próbálják kezelni (szétválasztani). Kenedi szerint egy hónap múlva lezárulhat a 18 NBH-s szalag aktiválása.

Kenediéknek 19 adatbázisról van tudomásuk, ezeket már 1995 óta keresték. Az NBH-nál meg is találták a célszemélyek adattárának két tekercsét, az ügynökök, a kémelhárítók nyilvántartását, az előzetes és a bizalmas nyomozások adattárát (valamennyi három példányban van meg). De ezenkívül az Információs Hivatal (IH) is őriz állítólag egy adatbázist: a korabeli hírszerzését. Utóbbi létezését a kutató szerint az IH is elismerte informálisan, de formálisan nem, így a "szalagmentőket" csak az NBH-ba engedték be, a hírszerzéshez nem.

Ha legalább a 18 NBH-s szalagot sikerül digitalizálniuk, azok - Kenedi szerint - az ő bizottságához kerülnek. Kenedi tehát részleges sikert ért el a feltárással, de nem volt ekkora szerencséje más korabeli belügyi iratokkal. Tizenkét éve próbál megszerezni nyolc, a hatvanas években keletkezett belügyminiszteri, illetve miniszterhelyettesi iratot, de ezeket még a májusi, jogerős strasbourg-i ítélet ellenére sem kaphatta meg.

S hogy miért ennyire fontosak ezek az iratok? Mint mondta, azért, mert ezek a belügyi szervek tényleges működését fedik fel. "Egy úgynevezett szervtörténeti kutatást végzek, a per miatt félbehagyott könyvemben részben a rendőrség akkori moráljával, a korabeli korrupciós módszerekkel foglalkozom. Igazán érdekes, hogy az eddigi kutatásaim alapján kísérteties a hasonlóság az akkori és a mostani közállapotok közt."

Ezek tehát nem állambiztonsági dokumentumok - illetve az egyik határesetnek számít, ez Kenedi szerint a BM rejtélyes külügyi osztályának irata. "A külügyi osztály foglalkozott az állambiztonsági feketepénzekkel is, ők intézték a szigorúan titkos tisztek fizetését, a konspirált, titkos lakások adásvételét is" - mondta kérdésünkre a kutató. (Ez ügyben Bajnai Gordon tegnap azt mondta a Kossuth rádiónak: "az ítéleteket mindenkinek be kell tartania, ezért meg fogjuk vizsgálni az ügyet (...) Ha a zárt iratok sérthetik is az ország érdekeit, meg kell találni a módját az ítélet végrehajtásának".)

A homályt eddig Kenedinek nem sikerült áttörnie, sőt a honvédelmi tárca azt állítja: a kutató 2005-ben már látta az iratokat. Ezt Kenedi hazugságnak nevezte; "az iratokat a honvédelmi levéltárban helyezték letétbe, ezért csak a fedőlapot nézhettem meg". Az igazságügyi tárca legutóbbi nyilatkozata szerint továbbra sem kaphatja meg a 2086-ig titkosított iratokat. Kenedi tehetetlen - amíg nem kapja meg az állam jogi indoklását, nem fordulhat ismét bírósághoz.

A két történetnek lehet közös metszéspontja: az állítólagos állambiztonsági "feketepénzek" sorsa. Még a Kenedi-bizottság megalakulásakor a testület egyik tagja tett utalást lapunknak arra, hogy az iratok feltárása - köztük a megsemmisítetteké - segíthetne tisztázni, mi lett a COCOM-lista kijátszásával megszerzett jószágok és technológiák utólagos sorsa.