- Ön nyugalmat ígér 2010-től az oktatásban. Eközben új finanszírozási rendszerről, pedagógus-életpályamodellről beszél. Nem forgatná föl ez ismét az oktatást?

- Az utóbbi hét évben 162 ízben módosították az oktatási törvényeket. Kaotikus, áttekinthetetlen helyzet alakult ki, elindultak olyan folyamatok, amelyek beavatkozást kívánnak. Ilyen a pedagógusok helyzete. Mindössze 12 százalékuk 30 év alatti, miközben csaknem 30 százalékuk elmúlt 50 éves. A pálya nem vonzó, s ha nem lépünk, rövid időn belül pedagógushiány lesz. A cél a bérek felzárkóztatása a diplomás átlagbérekhez, másrészt egy életpályamodell bevezetése, amely szakít a közalkalmazotti bérrendszer egyenlősdi szemléletével. Az előmenetel kevésbé függene az életkortól, annál inkább a vállalt feladatoktól és a munka minőségétől.

- Ki minősítené a pedagógusokat?

- Külső és belső szereplők. A szakfelügyelet megszűnése óta nincs semmilyen külső szakmai kontroll az oktatásban. Ennek az újraépítése nehéz, de elodázhatatlan. Az első minősítés a gyakornoki idő után lenne, majd hatévente újabbakra kerülne sor. Ha valaki többszöri nekifutásra sem felelne meg a minősítésen, nem dolgozhatna tovább pedagógusként.

- Hogyan mérnék, ki a jó tanár?

- Ismert ennek nemzetközi gyakorlata. A nálunk kialakítandó rendszer részleteit pedig alaposan meg kívánjuk vitatni a szakmával.

- A pedagógusok közvetlenül az államtól kapnák a fizetésüket. Ez miért lenne jobb a jelenlegi rendszernél?

- A normatívák már nem fedezik a pedagógusok bérét, a kerületemben például tízszázaléknyit kell még hozzátenni. Ha garantáljuk a béreket, az állandóságot jelent, és kiegyenlíti a viszonyokat. Ott a legnehezebb a helyzet, ahol kevés a gyerek. A fejkvóta alapú finanszírozási rendszer itt nem működik: nagy a kockázata az intézmény megszűnésének, a színvonalcsökkenésnek. Pedig itt tanul a legtöbb hátrányos helyzetű diák, nekik több csoportbontásra, felzárkóztatásra lenne szükségük, ami viszont több pedagógust, szakembert igényelne. Az általunk javasolt csoport- vagy feladatfinanszírozás képes kezelni ezt a problémát. Az önkormányzat továbbra is kapna alaptámogatást, amiből a működési költségeket, az épületek fenntartását kellene fedeznie. A béreket viszont egy kalkulált státusz alapján a központi költségvetés garantálná. Nem korlátlan számú pedagógus alkalmazásáról van szó: az adott feladathoz szükséges létszám után járna a központi támogatás.

- Egy iskola költségvetésében
25-30 százalék a fenntartási költség. Ha ezt is odaadják az önkormányzatoknak, plusz az említett tíz százalékot, akkor mindez legalább 40 százalékkal több pénzt igényelne. Miből?

- Nincs ekkora forrásigénye a finanszírozás átalakításának. De jogos kérdés, hogyan lehet mindezt megvalósítani. Egy lépésben nyilván sehogy. Ez egy négy-nyolc éves program célja. De ha a feladatot nem jelöljük ki, sosem valósul meg.

- Nem csorbítja az önkormányzati autonómiát, ha az állam szabja meg, ki a jó pedagógus, és hány tanár kell egy iskolába?

- Nem. Az állam szempontrendszert ad, előírja a minősítést, ami sokszereplős feladat: részese az iskola és a fenntartó is. Nem csorbul az iskolafenntartói jog, és a fenntartó is alkalmazhat pedagógusokat, ahogyan ma is. Nagyobb állami szerepvállalást tartunk indokoltnak, de nem akarunk államosított iskolarendszert.

- De több iskolára terjesztenék ki az erősebb állami szerepvállalást, mint Hiller István oktatási miniszter.

- A miénk más elképzelés. Hiller István az önkormányzatok által fölkínált iskolák közül válogatna, azokat működtetné, de nem venne át minden intézményt. Ez rossz megoldás: intézménybezárásokhoz és kasztosodáshoz vezet, nagy a veszélye egy szegényiskola-hálózat kialakulásának.

- Egész napos iskolákról is beszélt. Ezek miben különböznének a mostani napköziktől?

- Sok helyen megszűntek az énekkarok, kirándulások, sportversenyek, szakkörök. Pedig ez nem luxus, hanem a közösségformálás fontos eszköze. A választható egész napos iskolában délelőtt és délután is lennének szakórák, amelyeket közösségi foglalkozások egészítenének ki. Sokkal többről szól ez annál, mint hogy a tehetősebbek után most a szegényebb családok gyermekei is részesülhetnek a különórákból. A magyar társadalom nagyon individualista, gyenge a közösségformáló ereje. Ma már nincsenek nyelvi gátak, a friss diplomások 90 százaléka beszél idegen nyelven. Mi tartja majd itthon őket? A hazaszeretet. Csakhogy az nem csupán a Himnuszból áll. Nem szereti majd gyermekünk a hazáját, ha nem szereti az osztálytársát.

- Ismét adódik a kérdés: honnan lesz minderre pénz?

- Van akkora a baj, hogy a döntéshozók elfogadják: erre áldozni kell közpénzből. A mai kormánypártokból azonban hiányzik a szembenézés, az elhatározás.

- Lát reális esélyt arra, hogy az oktatás végre kiemelt szerepet kapjon a költségvetésben?

- Az oktatás pozíciói miniszterségem alatt nem voltak rosszak. Ebben változás történt az elmúlt években, mert bár az uniós fejlesztéseknél sikerült az oktatást elfogadtatni, a mindenkinek járó támogatások jelentősen csökkentek. Hibának tartom, ahogyan a kormány a szétaprózott önkormányzatiság problémáját kezelte. Nem szakmai döntések születtek: nem ösztönöztek a társulásra, hanem kényszerítettek. A kényszertársulás, a keserves kiéheztetés nem jó eszköz. Az, hogy hol történjen az oktatás, nem pénzügyi, hanem minőségi kérdés. Az óvoda és az alsó tagozat minden településen garantált színvonalon működtethető, a felső tagozat és a középiskola fenntartását viszont bizonyos településnagyság alatt indokolt társuláshoz kötni. Egy ilyen rendszer kialakítása lenne a cél.

- Nem épp ezt ösztönzi a mostani finanszírozási rendszer?

- Egy társulást, egy együttműködést nem csak pénzügyi kényszer tarthat össze, hanem a közös érdekek is. Ám vannak települések, ahol más megoldás a célravezető. A biztonságos fenntartáshoz szükség lehet a kétharmados önkormányzati törvény módosítására, de lehet, hogy elegendő az általunk bevezetni tervezett új finanszírozási modell is.

- Ha nyer a Fidesz a következő választáson, ön fogja oktatási miniszterként végrehajtani ezt a programot?

- Ezt majd a miniszterelnök eldönti. Tény: régi szívügyem az oktatásügy. A kompetenciám most odáig terjed, hogy ezeknek a programoknak a részleteit kidolgozzuk.