"Nem volt erőm ellenállni. De az a szomorú, hogy nem is próbáltam. Alig emlékszem a részletekre. De mindketten megtették. Mindketten tíz évvel voltak nálam idősebbek. Most, hogy már én is közeledek a harminchoz, nem értem, hogyan tudták... Hogy tudtak másnap tükörbe nézni? Erről még soha senkinek nem beszéltem. Féltem, hogy azt mondanák, minek mentem fel a srác lakására. Minek ittam. És talán igazuk lenne."

Egy a tucatnyi történetből, amelyek egy nemi erőszakkal foglalkozó magyar internetes oldalon, a megerőszakoltak blogon olvashatók. Az oldalt nők hozták létre, hogy segítsenek az áldozatoknak. Egyikük, Mónika, pszichológus, munkája során találkozott olyan nővel, akit megerőszakoltak. Az áldozat úgy érezte, hogy talán könnyebben fel tudná dolgozni a történteket, ha kapcsolatba léphetne valakivel, aki hasonló traumán ment keresztül. Mónika megpróbált segíteni neki.

- Ekkor vettem észre, hogy alig egy-két civil szervezet foglalkozik a nemi erőszak áldozatainak segítésével. Ráadásul ezek a szervezetek emellett számos más területtel, családon belüli erőszakkal, bántalmazással is foglalkoznak. Az interneten pedig szinte semmilyen segítség, anyag nem volt a témában magyarul - mondja.

- Több barátnőmet is megerőszakolták, zaklatták - ezt már Kriszta meséli, a blog másik alapítója. Elsősorban lelki segítséget szerettek volna nyújtani az áldozatoknak, családtagoknak, később azonban gyakorlati tanácsokkal, telefonszámokkal is kiegészítették az oldalt. Az áldozatok támogató mentalitású pszichológusok telefonszámát, meghallgatást kapnak, illetve beszélgethetnek olyan sorstársakkal, akik szintén átélték a nemi erőszakot vagy a bántalmazás valamely formáját. Többek között felhívják a figyelmet arra, hogy az áldozatok mindenképpen menjenek el orvoshoz a fertőző nemi betegségek miatt, és kérjenek esemény utáni tablettát, amit a helyileg illetékes nőgyógyászaton vagy a fogamzásgátlás-ambulancián írnak fel. A készítők távlati célja nem kevesebb, mint hogy változtassanak a szexuális erőszakról szóló közbeszéden. Szerintük ugyanis ha egyáltalán szó esik a témáról, az túlnyomórészt áldozathibáztató kontextusban történik.

- Azt reméltük, hogy az interneten megnyílnak az áldozatok, olyanok is elmondják, hogy mi történt velük, akik évekig nem beszéltek erről senkinek. Azzal, hogy kiírják magukból a történetüket, maguknak és egymásnak is segítenek - állítja Mónika. Ez így is történt: van olyan hét, hogy 3-4 áldozat is megkeresi őket. A pszichológus szerint már annak tudata is sokat segíthet, hogy nincsenek egyedül. Sok áldozat azt sem engedi, hogy névtelenül közzétegyék a levelét, annyira fél, hogy bántalmazója ráismer.

- Volt olyan lány, aki leírta, hogy megerőszakolták, megengedte, hogy névtelenül kitegyük a történetét a blogra, aztán másnap sírva hívott, hogy vegyük le, mert nagyon fél, hogy rájönnek, ki ő - mondja Kriszta. Ilyenkor természetesen azonnal leveszik a bejegyzést. Jellemzően sokéves történeteket osztanak meg velük, de jelentkezett olyan lány is, akit most is zaklat az egyik rokona, de nem mer róla szólni a szüleinek. - A levele alapján ez a lány nem lehet több 14 évesnél - állítja.

Általában csak becsülni tudják a hozzájuk fordulók korát, társadalmi helyzetét, mert ezeket a részleteket ritkán írják meg. Kriszta szerint azonban a nemi erőszak minden életkorban és társadalmi rétegben szinte azonos gyakorisággal fordul elő. Találkoztak már olyan esettel is, ahol egy önkormányzati képviselő lánya mesélte el, hogy az apja évekig zaklatta. Olyan eset viszont, ahol idegen volt az elkövető, mindössze egy volt. - A legtöbb elkövető ismeri az áldozatot, rokona, tanára, a baráti körébe tartozik, vagy korábban kapcsolata volt vele - magyarázza Mónika. Szerinte már csak ezért sem igazak azok az előítéletek, amelyek szerint az áldozatok maguk is tehetnek az őket érő erőszakról, mert kihívóan öltöztek fel, vagy veszélyes helyen voltak egyedül.

Ezeket a vádakat a blog kommentelői is gyakran hangoztatták, ezért a szerkesztők úgy döntöttek, hogy cenzúrázzák a hozzászólásokat. - Gyakran becsmérelték az áldozatokat, hogy maguknak köszönhetik az erőszakot, miért nem vigyáztak jobban, vagy hazugsággal vádolták őket, aztán ha töröltük a hozzászólásukat, a szólásszabadságra hivatkozva háborogtak - meséli Mónika. Hozzáteszi: ez a blog az áldozatok segítéséről szól, ezért nem törődnek a szólásszabadsággal, náluk elsősorban az áldozatok hangja hallatszik.

Kriszta és Mónika többször kaptak fenyegető leveleket. - A legkülönbözőbb dolgokkal fenyegetnek, ha nem hagyjuk abba a blog készítését. Szerintük hazugságoknak adunk teret, a levelek, amelyeket közlünk, nem valódiak - mesélik. Azt mondják, hogy nem félnek, de lapunknak a biztonság kedvéért csak a keresztnevükön nyilatkoznak. Kriszta szerint a fenyegetések miatt egyiküknek sem jutott eszébe, hogy abbahagyja a blog szerkesztését.

Számos pozitív példa van, svéd, német, brit és amerikai áldozatsegítő oldalak, amelyek évek óta sikeresen működnek - sorolják. Sőt külföldön léteznek olyan áldozatsegítő csoportok is, melyek tagjai vállalják, hogy elkísérik az áldozatot az orvoshoz és a rendőrségre, vele maradnak a procedúra alatt. - Nálunk a legtöbb áldozatban fel sem merül, hogy feljelentést tegyen, eddig csak két olyan esetünk volt, amely eljutott a rendőrségig - mondja Kriszta. Jelenleg nem is tart elképzelhetőnek egy ilyen csoportot Magyarországon. - Mi ilyen fenyegetéseket kapunk a blog miatt, mit kapna egy csoport, amelynek tagjai névvel, arccal állnának ki az áldozatok mellett? - kérdezi.

Ami a feljelentéseket illeti, a blog készítői nem biztatják az áldozatokat, hogy forduljanak a rendőrséghez, de ha valamelyikük így dönt, igyekeznek támogatni. - Ha garantálni tudnám, hogy az elkövetőket megbüntetik, hogy az áldozatokat nem traumatizálják tovább az eljárás során, mindenkit arra biztatnék, hogy tegyen feljelentést - mondja Kriszta. Az Országos Kriminológiai Intézet korábbi kutatása szerint egyébként száz esetből legfeljebb négy jut el a rendőrségre.

Megerőszakolt nők