"A globalizáció lehetőséget teremt értékek cseréjére, körforgására, de elmoshatja az egyéni sajátosságokat, amelyek meghatároznak egy adott régiót, települést vagy közösséget. A Slow City mozgalom úgy próbálja az élhető város alternatíváját megvalósítani, hogy a kulturális, gasztronómiai és környezeti hagyományokra helyezi a hangsúlyt. Mindez a környezetvédelemmel, a lakosság életminőségének javításával egyetlen elképzeléssé fonódik össze" - foglalta össze a mozgalom lényegét a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatal munkatársa, Göbl Vilmos. A város ugyanis, a magyar települések közül elsőként csatlakozni kíván a 16 ország 120 városát tömörítő kezdeményezéshez.

A Slow City mozgalom, amelyet nyugodt városnak fordíthatnánk, 1986-ban indult Olaszországban. A gyorséttermeknek hadat üzenő Slow Food mintájára négy település lakói fogtak össze. A csatlakozni kívánó város legfeljebb 50 ezer lakosú lehet. Egy csaknem 60 pontból álló követelményrendszert kell teljesítenie a környezetpolitika, az infrastrukturális politika, a vendéglátás, a helyi termelés védelme és a lakosság szemléletformálása terén. A lista konkrét elvárásokat fogalmaz meg: a városnak ezek felét kell teljesítenie, majd betartania.

- Sok hazai város csak sodródik: arra pályáznak, amire épp találnak forrást, a Slow City viszont átfogó városfejlesztési koncepció - indokolta a csatlakozási tervet Lázár János polgármester. A város már benyújtotta a pályázatot. A szervezet képviselői szeptemberben érkeznek elbírálásra.

A követelmények közül a Göbl szerint számos pontot már most teljesít Hódmezővásárhely: főként a lakossági szelektív hulladékgyűjtés, a kerékpáros és közösségi közlekedés, valamint a helyi kis mesterségek védelme terén, de a Slow Citynek megfelel a város átfogó belváros-rekonstrukciója is. Persze van még mit tenni - mondja, a városfejlesztésben és infrastruktúrában akadnak feladatok. "Barátságos boltokat" is létre kellene hozniuk, amelyekben a rászorulók kedvezőbb feltételekkel vásárolhatnának.

A Slow City csigalogóját birtokló városban a polgárok nyugodtan, kényelmesen élhetnek. Stefano Cimicchi, az olaszországi Orvieto polgármestere és a Cittaslow kezdeményezés alapítója szerint a nyugodt városoknak a középkor vagy a reneszánsz korok települése a minta. Ott a piazza, vagyis a főtér a társadalmi érintkezés színtere volt. Arról, hogy milyen is az ideális város, az építészek között sokáig vita folyt - mondja Kocsis János Balázs városszociológus. A két minta sokáig a görög polisz és az újkori kisváros volt. A korai modern városépítészetnek a XVII. századtól a XIX. utolsó harmadáig célja az uralkodó, vagy a birodalom, a város nagyságának bemutatása volt, mintsem lakóinak a kényelme. Ennek eleme volt a sugárút, illetve a monumentális épületek. A XIX. század végétől az egyenes sugárutakat inkább megtört, terekkel tarkított utak váltották fel. Ez jellemző Kölnre, Frankfurtra, és Bécsben a Ring egyes szakaszaira is. A szociológus szerint ide sorolható a budapesti Wekerle-telep. Az első világháború után azonban Magyarországon is főként a racionalitásra törekedtek, majd végképp eltűnt az intimitás, a városi élet funkcióit, így például a lakóterületet és a szolgáltatásokat, szigorúan szétválasztották.

- A funkciók szétválasztása miatt megnőtt az utazási igény, ezért az utóbbi években például Londonban indult olyan kezdeményezés, amely a szolgáltatások decentralizálásával csökkentené az utazásra fordított időt. Erre Budapesten is szükség lenne - mondta a szociológus.

A slow-filozófia ma már az élet számos terén próbál alternatívát nyújtani. A Slow Travel (nyugodt utazás) szellemében utazó turista például eldugott különlegességeket kutat fel, és igyekszik minél több időt ott tölteni, hogy alaposan megismerje a helyet. A nyugodt oktatás környezettudatos szemléletmódra neveli a gyerekeket és a tanulásra tanítja meg őket.

A Slow Designon és Slow Workön (nyugodt munka) kívül ma már Slow Reading is létezik, amely az olvasás örömeire hívja fel a figyelmet, és arra buzdít, nyissunk ki egy jó könyvet, ha túl stresszesek lennénk.