Hiába utazott a napokban Nyíregyházáról egy háromgyerekes, méhnyakrákos fiatalasszony az Országos Onkológiai Intézetbe, nem fogadták. Orvosa pedig azonnali műtétre küldte. Az onkológusok azonban azt az utasítást kapták, hogy a kötelezően ellátandó területen kívülről nem vehetnek föl betegeket. Pedig nem véletlenül küldték a nyíregyházi kollégák az országos intézetbe. Úgy ítélték meg, hogy ott vannak meg az eszközök, a tudás a betegség gyógyításához. S tudták, hogy az idő is sorsdöntő: az azonnali beavatkozással a gyógyulás esélye 97 százalékos, ha viszont késedelmeskednek, a beteg - statisztikai átlag szerint - két éven belül meghal.

Az onkológiai intézetben csak a nőgyógyászatról havonta 120-140 beteget küldenek el. A sebészet, illetve a patológia is sorra utasítja vissza a pácienseket. Visszaküldik őket azokba a többnyire vidéki kórházakba, ahonnan épp azért utalták őket ide, mert úgy ítélték meg: az országos intézetben juthatnak megfelelő ellátáshoz, a feladattal helyben ugyanis nem tudnak megbirkózni. (Az országos intézmény éppen ezért van ezekre kijelölve, s ehhez is kapja a fejlesztési pénzeket.)

A betegek fogadásának korlátozása fokozatos volt. Az első igazgatói utasítás csak azt írta elő, hogy az előző év betegszámának harminc százalékát vehetik föl, majd területi korlátozás lépett életbe, végül pedig a területen kívüli teljes tiltás. Az intézet szűken vett ellátási kötelezettsége ugyanis négy budapesti kerületre, s néhány főváros környéki településre korlátozódik.

Az országos intézet nőgyógyászatának vezető orvosai etikailag és szakmailag is elfogadhatatlannak ítélték a vezetői döntést. Nem értik, miként fordulhat elő, hogy miközben lényegében üresen állnak a műtők, ők nem fogadhatják a rászorulókat. Hogy a júliusban érkező, sürgős műtétre szoruló betegnek szeptember közepére kellett időpontot adniuk.

Ezért lemondott az osztályvezetői csapat: elsőként az a két, nemzetközi hírű szakember, akit a világ igen sok országába rendszeresen hívnak operálni. Elsősorban annak az általuk kidolgozott eljárásnak az alkalmazását kérik tőlük, amivel például rákbeteg asszonyoknak nemcsak az életét, de termékenységét is meg tudják tartani. Az ügyben egyelőre annyit mondanak: képtelenség, hogy pénzügyi okok miatt betegek életét tegyék kockára. Annál semmi sem lehet drágább, mint ha kicsúsznak az életmentésre alkalmas időből.

A sebészeten vagy a patológián is elutasítják a legtöbb érkezőt. Legutóbb egy májáttétes beteg operációját utasította vissza az intézmény, végül az I-es számú sebészeti klinikán végezték el az életmentő beavatkozást.

Az országos intézet első számú vezetői szerint viszont ők az előírásoknak eleget tesznek. Kásler Miklós, az intézkedéseket bevezető főigazgató, szabadságon van. Helyettese, Ottó Szabolcs szerint területi ellátási kötelezettségük az elsődleges. Kívülről legfeljebb akkor vesznek fel beteget előjegyzésbe, ha marad kapacitásuk. Ha a beteg állapotát úgy ítélik meg, hogy a várakozást nem teszi lehetővé akkor - terápiás tanácsokkal - visszaküldik a területileg illetékes intézménybe.

Arra a kérdésre, hogyan boldogulnak majd azokkal a páciensekkel, akiket éppen azért küldtek a betegellátás legmagasabb szintjét jelentő intézménybe, mert ott látták biztosítottnak a megfelelő kezelést, Ottó Szabolcs csak annyit mondott: erre nekik nincsen rálátásuk. Jelenleg azt sem tudta megmondani, átlagosan egy-egy ideérkezőnek mennyit kell várnia. Mint mondta: itt nincs sürgősség, vagyis az ellátás minden onkológiai betegnek sürgős lenne, azt azonban a világon sehol sem lehet megoldani, hogy mindenkit azonnal ellássanak.

Ahogy fogalmazott: van egy progresszivitási elv, ami nagyon szépen hangzik, csakhogy a betegfogadásnak vannak korlátjai. Ugyan számukra is a beteg érdeke a legfőbb érték, de a jelenlegi pénzügyi helyzetben ennek nem mindig tudnak eleget tenni.

Kérdés, hogy kerülhet egy csúcsintézményben előbbre a területi ellátási kötelezettség szemben a speciális, bonyolultabb ellátást igénylő esetekkel, amelyeket éppen nekik kellene gyógyítaniuk. Annál is inkább, minthogy ebbe az egyetlen központba csoportosították a fejlesztéseket. A csúcstechnológiával most azonban elsősorban egyszerűbb, bárhol gyógyítható betegeket látnak el.

A főváros egészségügyi vezetése átmeneti megoldást keres a helyzetre: több kórházába fogadta be az elsősorban vidékről érkező, súlyos betegeket, s az országos intézetből távozó orvosi csapat végzi itt a műtéteket. Szolnoki Andrea, a főváros egészségügyi bizottságának elnöke szerint elképesztő, hogy van egy, az ellátás csúcsát képviselő országos intézet, ahol korlátozzák a felvételt, miközben a betegek ellátatlanul "kószálnak" a rendszerben.

- Jelenleg a Szent István, illetve a Péterfy utcai kórházban látják el őket, illetve az Uzsoki utcai kórházzal tárgyalunk, hogy vegyék át az orvos csapatot. Ez azonban kényszermegoldás. Egyértelmű, hogy ezeknek az embereknek, orvosoknak és betegeknek az országos központban lenne a helyük - fogalmazott Szolnoki Andrea.

Kökény Mihály, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke szerint szomorú, hogy a kérdést nem tudták házon belül rendezni. Ahogy az is, hogy kiemelkedő tudású szakemberek nem kapnak megbecsülést. Az pedig szerinte érthetetlen, miért kap egy intézmény folyamatosan óriási összegű fejlesztéseket (legutóbb hatmilliárd forintot - a szerk.), ha nem képes országos feladatokat ellátni.

Az egészségügyi tárca egy mondatban reagált: az intézet nem küldhet el egyetlen beteget sem. Információink szerint Székely Tamás egészségügyi miniszter egy héten belül tárgyalóasztalhoz ül az érintettekkel, hogy rendezzék a helyzetet.

Alapító okirat

2.2 Állami feladatként ellátandó alaptevékenysége: az ország teljes területére kiterjedő felvételi körben a daganatos járó- és fekvőbetegek diagnosztikus és terápiás szakorvosi ellátása és követéses gondozása.