Július utolsó napjaiban Márta István nincs Kapolcson. A családjával nyaral. Mindez csak azért érdekes, mert ilyenre húsz éve, amióta a Márta István által vezetett Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet szervezte a Művészetek Völgyét, még nem volt példa. Az idén azonban - anyagi okok miatt - elmaradt a fesztivál. A völgyfalvak közül öt (Kapolcs, Monostorapáti, Taliándörögd, Öcs és Vigántpetend) néhány hónapja mégis úgy döntött, hogy nem múlhat el a nyár helyi kulturális rendezvény nélkül, ezért végül megszervezte a Völgytalálkát.

Márta István sokat segített ugyan az előkészületekben, de látványosan kívülálló maradt. Mint mondja, ő leginkább arra volt kíváncsi, hogy a Művészetek Völgyének szellemisége mennyire vált közösségformáló erővé, illetve a helyiek mit mentettek át és használtak fel abból a sok tapasztalatból, amit az előző két évtized alatt közreműködőként gyűjtöttek. Márta szerint a Völgytalálka másik fontos kérdése az volt, hogy a környéken élők inkább érzelmi vagy gazdasági okokból kötődnek-e inkább a Völgy hagyományaihoz?

- A Völgytalálka azt bizonyította, hogy mindkét motívum egyformán fontos volt a helyieknek - mondja Göntér Gyula, Kapolcs polgármestere. - A környékbeli falvaknak nincs más fejlődési lehetőségük, mint a kulturális turizmus. A Művészetek Völgye egy olyan jól felépített brand, amit nem akartunk veszni hagyni. Sikerült is összefogni a falut, ezért is neveztük el a minifesztiválunkat Kapolcsi Kőlevesnek: akárcsak a mesében, mindenki beletett valamit, hogy jobbá tegye.

- A Völgytalálka egyfajta érzelmi kiállás is volt a Művészetek Völgyének szellemisége mellett - teszi hozzá Marton Istvánné, Vigántpetend polgármestere. - Az idei rendezvényt átmeneti megoldásnak tekintettük, amivel például Márta Istvánnak is azt szerettük volna üzenni, hogy számítunk a hozzá kötődő fesztivál jövő évi folytatására.

A Völgytalálka sokkal kisebb rendezvény volt, mint a Művészetek Völgye. Valamennyi település saját maga szervezte a programjait, és teremtette elő a hozzá szükséges pénzt - falvanként úgy néhány millió forintot. Tavalyelőtt a hagyományos, tíznapos fesztiválnak még 200 ezer látogatója volt, ők 350 helyszínen 1500 programot tekinthettek meg. A tavalyi csökkentett költségvetésű Bűvészetek Völgyébe is még 50 ezren látogattak el, és 250 helyszín 1100 programja közül válogathattak. Az idei számok: öt nap, ötven helyszín, 200 esemény. Az érdeklődők összlétszámát a helyiek tízezer körülire becsülték.

A Völgytalálkát az érintett önkormányzatok alapítványai szervezték. Göntér Gyulától megtudtuk, tavasszal hatvan kapolcsi lakos fizetett be öt-tízezer forintot az alapítvány számlájára úgynevezett regisztrációs díjként, és az így összegyűlt 400 ezer forintból kezdték meg a szervezést. A helyiek azt is vállalták, hogy a szobakiadásból és sátoroztatásból származó bevételeik tíz százalékát utólag szintén átengedik majd az alapítványnak. Sokat spórolhattak a szervezők azon is, hogy számos kulturális csoport ingyen vállalta a fellépést.

Marton Istvánné arra hívta fel a figyelmet, hogy míg korábban a helyiek "völgymunkásként" díjazást kaptak a munkájukért, az idén legalább ugyanannyian jelentkeztek önkéntes segítőnek. Bár nem volt annyi árus és büfés, mint az előző években, de a régi kereskedő-szolgáltató csapat kétharmada az idén is eljött, ami nyilván annak is köszönhető, hogy Kapolcson például a felére szállították le a közterület-használati díjat. A szállásdíjak viszont nem változtak: a sátorhelyért személyenként 500-1000 forintot kellett fizetni, szobát átlagosan 2000-2500 forintért lehetett kivenni.

Göntér Gyula szerint a lakosok egyéni bevételei nem számottevőek, ám a falu szempontjából az a néhány százezres, esetleg milliós nyereség (ami főként az 500 forintos napijegyekből és a fesztivál idejére kivetett ideiglenes iparűzési adóból származik) pályázati önerőként jól jön majd néhány utca aszfaltozásához, illetve az óvoda tervezett felújításához.

Azt most még senki sem tudja, hogy 2010-ben mi lesz. Márta István azt mondja, néhány héten belül eldönti, megszervezi-e a jubileumi huszadik Művészetek Völgyét vagy sem. A környékbeliek reménykednek, ugyanakkor abban biztosak, hogy jövőre sem fognak tétlenül üldögélni.