- Egy éve, amikor a parlamentben még az egyszerű többség sem támogatta, gondolta volna, hogy mégis ön lesz az ország első bírája?

- Eszembe sem jutott, hogy ismét vállaljam a megmérettetést, hiszen a döntést véglegesnek tartottam. Valamikor tavaly ősszel találkoztam Sólyom Lászlóval, amikor megállapítottuk, hogy semmi nem változott, és kértem is az államfőt, hogy más személyben gondolkodjék.

- Valami mégis változott, hiszen az államfő megint önt jelölte, ezúttal a korábban kifejezetten ellenséges Országos Igazságszolgáltatási Tanács már támogatta, s a parlament - igaz, furcsa közjáték után - megválasztotta.

- Azt hiszem, más helyzetről beszélhetünk, hiszen az államfő másik jelöltjét kétszer leszavazták, majd új kormány alakult, és ezzel a politikai szituáció is változott. Az OIT-ben bekövetkezett fordulatban pedig nyilván szerepet játszott, hogy több mint egy éve bíróként dolgozom, így valamennyire megismerhettek. Engem is meglepett, hogy az első alkalommal a pártok támogató nyilatkozatai ellenére sem szavaztak meg. A második megmérettetést csak azért vállaltam, mert mindegyik oldal hangoztatta, hogy a történtek ellenére mellettem áll. Azt azonban nem tisztem értékelni, hogy közben mi történt.

- Többször is hangoztatta, hogy a változások híve. Mit hozhat a következő hatesztendős elnöki ciklus? Viták folynak például az OIT körül: van, aki azt állítja, nem szerencsés, hogy a megyei elnökök saját magukat igazgatják - és ellenőrzik -, míg egy fideszes politikus meg is szüntetné a testületet.

- A politikai viszonyok ma sem igazán stabilak, hiszen különböző koncepciók érvényesülnek, időnként átalakítják a kormányzati struktúrát, összevonnak tárcákat - így kapta meg a hagyományos Igazságügyi Minisztérium a rendvédelmi szervek felügyeletével kapcsolatos feladatokat -, s adott esetben egy cikluson belül is több, esetenként a bíróságokkal kapcsolatban is teljesen eltérő elképzeléseket valló miniszter regnál. Ezért szeretném hangsúlyozni: az igazságszolgáltatást a gyakran változó politikai törekvések hatásaitól meg kell kímélni, ezért a bírósági önigazgatási modellt meg kell őrizni. Tudom, hogy külföldi példák sora mutatja: a rendszer akkor is működhet, ha a bíróságokat az igazságügyi tárca felügyeli, ám nálunk a politikai környezet úgy alakult, hogy a jelenlegi időszakban a bíróságok függetlensége csak a teljes szervezeti különállás mellett biztosított.

- Az ön megválasztása körüli huzavona idején felvetődött, hogy a legfelsőbb bírósági és az OIT-elnöki posztot szét kell választani.

- Valóban előkerült ilyen javaslat, amely szerint a mindenkori kormány javaslatára egyszerű többséggel választaná meg a parlament a tanács elnökét. Én ezt nem támogatom, mert egyetlen szakmai érv sem szól az efféle változás mellett; a két poszt szétválasztása csak politikai törekvések vagy belterjes érdekkörök célja lehet, nem a működést segítő eszköz. Az viszont kétségtelen, hogy tisztázni kell a felelősségi viszonyokat: miért felel az OIT elnöke, milyen jogkörökkel rendelkezik az OIT Hivatalának irányításában, és miként biztosítható, hogy érvényesüljenek az állam szempontjai. Ez utóbbi része a gazdálkodás ellenőrzése vagy a bírósági munka színvonalának kérdése, ami nem lehet a mi belügyünk. Erre is több megoldás lehetséges. Ma az OIT-nek két parlamenti képviselő és az igazságügy-miniszter is tagja, de el tudom képzelni, hogy nem személyeken, hanem ügyeken keresztül érvényesüljön a külső kontroll. Vagyis független szerveket hatalmazhatnának fel arra, hogy ellenőrizzék például a közpénzek felhasználását vagy a bíróságok működésének hatékonyságát.

- Az elődje nagy sikerként könyvelte el, hogy az ügyhátralék jelentősen csökkent. Ön az egyik legfőbb feladatának épp a hátralék csökkentését tartja. Kinek van igaza?

- Az elődöm tevékenységét nem minősítem, csak azt állítom, hogy ügyhátralék van. Nem mindenütt, de például a fővárosban és Pest megyében hosszú ideje küzdenek ezzel. Bizonyos igazgatási lépésekkel, például a határidők szigorú betartatásával lehet ezen javítani, de pótlólagos költségvetési forrásokra és törvényalkotási lépésekre, például az egyes bírósági szintek közötti feladatmegosztás módosítására is szükség van.

- Korábban néhány fővel működő kisbíróságok sorát hozták létre, amelyek csak viszik a pénzt, miközben az átlagosnál jóval kevesebb ügyet oldanak meg. Az erőforrások átcsoportosítása nem segítene a nagyobb bíróságokon?

- A kisbíróságok helyzetét át kell gondolni. Egy efféle felülvizsgálatot azonban csak igen körültekintően lehet elvégezni, hiszen tisztázni kell, hogy mit nyerhetünk egy-egy bíróság esetleges bezárásával, miként azt is, hogy a jogkereső emberek mit veszíthetnek, ha többet és távolabbra utaznak. Olyan döntés egyébként nincs, hogy bárhol megszüntetnénk bíróságot, ám azt szükséges számba venni, hogy egy-egy intézmény fenntartása mennyibe kerül, hány ügyet old meg, s ennek tükrében megfelelő hatékonysággal üzemeltethető-e. Ha nem, és a súlyos gazdasági válság miatt takarékossági lépésekre kényszerülnénk, a lehetőségek közt egyes bíróságok bezárása is szerepelhet. De nincs ilyen törekvés.

- Az ügyek elhúzódása mellett a jogegység hiányát is az önök szemére vetik. A kiszámíthatóság valóban alapérték: hasonló ügyekben szülessék hasonló ítélet, ám ez esetenként nem így van. Jelezte, hogy létrehozna egy szervezetet az ítéletek elemzésére.

- Az LB a jogegységi döntéseivel igyekszik alakítani az ítélkezési gyakorlatot, de itt a megyei bíróságoknak és az ítélőtábláknak is komoly feladataik vannak. Ezt a munkát segíthetné egy néhány főből álló csoport - új szervezetre nincs pénzünk -, amely áttekintené a problematikus jogterületeket, és munkájával segítené, jobban megalapozhatná a jogegységi eljárást.

- Az utóbbi években a bíróságok mintha bezárkóztak volna, és időnként még közpénzen készített közvélemény-kutatási eredményekhez sem volt könnyű hozzájutni. Változtat ezen?

- Nyíltabbá, nyitottabbá tesszük az igazságszolgáltatást, amit lehet, megmutatunk magunkból. Át kell gondolni a már meglévő szóvivői rendszert; van, ahol kijelölt bíró működik, másutt kollégiumvezető vagy más vezető látja el ezt a feladatot. Nem feltétlenül az egységesítés a cél, de hatékonyabbá kell tenni a tájékoztatást. Célszerű lenne jobban kihasználni az internet lehetőségeit is, hiszen a bírósági honlapokon ma jószerivel csak az alapinformációk - a cím, a vezetők neve és elérhetősége - jelennek meg. Elképzelhetőnek tartom, hogy a nagyobb érdeklődésre számot tartó ügyekről előzetes tájékoztató jelenjék meg, s tegyék közzé a belépés rendjét is. A világháló alkalmas lehet arra is, hogy egyes tárgyalásokat közvetítsünk, bár nem tudom, hogy ennek a technikai feltételeit mennyiből teremthetnénk meg. Magam egyébként nem szeretem a tárgyalóteremben a tumultuózus jeleneteket, és zavarónak tartom, ha számos tévéstáb egyszerre forgat. Bizonyos esetekben megoldás lehetne, ha fixen telepített kamerákkal közvetítenénk az eseményeket.

- Sajtóhírek szerint a korábbi elnök állítólag ön ellen lobbizott a pártoknál. Erre következetesen nem reagál, de megkerülhetetlen a kérdés, hiszen együtt kell vele működnie.

- A Legfelsőbb Bíróság igazgatási vezetője vagyok, ahol Lomnici Zoltán elnök úr tanácselnökként dolgozik. Így elsősorban a közigazgatási kollégium vezetőjével áll kapcsolatban, az ítélkezési tevékenységében viszont - miként az összes bíró - teljes függetlenséget élvez. A híresztelésekkel nem foglalkozom.

Baka András