Kádár János és a rózsatövisek

Két évtizede, 1989. július 6-án halt meg a magyar történelem egyik legvitatottabb, ám a közvélemény-kutatások szerint a legrátermettebbek közé sorolt politikusa, Kádár János. Haláláról nem lehet annak a szimbolikus eseménynek az említése nélkül szólni, hogy miközben a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett miniszterelnökét és mártírtársait felmentette az ellenük 1958-ban emelt hamis vádak alól, a legenda szerint az ítélethirdetés hallgatósága egymás kezébe adott egy kis cédulát: "meghalt Kádár János".

A múlt század emblematikus alakjáról életének avatott ismerőjével, Huszár Tibor akadémikussal, két Kádár-életrajz szerzőjével beszélgettünk.

Kádár János temetése 1989. július 14-én
Kádár János temetése 1989. július 14-én

Az említett különös és jelképes egybeesést - és a Nagy Imre-kérdést - megkerülni nem lehet, ám a politikai gyilkosságokban középkoriasan gazdag "kommunista-szocialista" időszak akképp is korszakolható, hogy a Kádár-rendszert Rajk László 1956-os és Nagy Imre 1989-es újratemetése keretezi. És mindkét elvtársa halálában kisebb-nagyobb szerepet játszott az ezerkilencszázas évek legsikeresebb másfél évtizedét összekovácsoló Kádár János. Huszár megkülönbözteti, de azonosítja is a két eseményt: Rajk újratemetése a Rákosi-rendszer folytathatatlanságát fejezte ki, Nagy Imre és társainak temetését pedig nem egy ellenzéki politikus a Kádár-rendszer temetésének szánta.

Szánhatta, de igazából nem lett az, az ország mintha nem tudna megszabadulni Kádártól. Gyurcsány Ferenc például szükségesnek tartotta bejelenteni, hogy Nagy Imre a példaképük, amit Huszár meggondolatlanságnak tart, mert választóinak becsülhetően a hetven százaléka konjunkturális időszakként élte meg a Kádár-korszakot, Gyurcsány bukásában ennek a kijelentésnek is szerepe lehetett.

A Kádár-temetés körülményei elgondolkodtatók. Ez az ő hanyatló korszakának a vége volt. Legjobb időszakában ki tudta használni a mozgásterét, és jó csapattal dolgozott - Fehér Lajostól kezdve Fock Jenőn át Aczél Györgyig -, akiket a szovjet birodalom le is váltatott vele. A szovjet politika szigorodásával csökkent a mozgástere, helyzetét, helyzetünket a világgazdasági válság is rontotta. Ne feledjük, hogy 1968-ban, amikor Kádár Aleksander Dubcekkel tárgyalt, és megkísérelte ellenezni a csehszlovákiai katonai beavatkozást, akkor a bolgár Todor Zsivkov Kádár tudtára adta, lehet, hogy Dubcek után ő következik. Az úgynevezett testvérpártok vezetőinek legszűkebb körében ez téma volt. 1971-ben újból felvetődött, hogy Dubcek és Wladyslaw Gomulka után Kádár leléptetése jöhet, de kiderült, hogy ez már túlságosan sokat ártott volna a birodalom megtépázott presztízsének.

Kádár akaratlanul is megnehezítette a rendszerváltók dolgát azzal, hogy jóléti szocializmust csinált - végül persze hitelből, ahogy a kapitalizmus is épül azóta...

Huszár három évtizede egy szentantalfai házban tölti a nyarait. Ha az ember végigmegy a falun, akkor azt látja, hogy a legújabb házakat kivéve az épületek zöme a hetvenes években és a nyolcvanas évek első felében épült. Kádárnak sok híve van halála után két évtizeddel is. Mélyen beágyazódott a társadalomba. A rendszerváltás sok kérdésre nem adott választ. A minket körülvevő világ nem változott látványosan, a nyugati életszínvonal továbbra is vágyálom, ám megszűnt a folyamatos növekedés érzete, a többség biztonságérzete. Az a többlet, hogy demokrácia van, hogy a határok szabadok, hogy a pénzünk szabadon átváltható, a NATO-, az uniós tagság mintha nem tudná feledtetni azt, hogy a rózsán sok a tüske. A jelen ellentmondásai is magyarázzák a Kádár-rendszer iránt egyesekben élő nosztalgiát.

Temetése után ifjabb Rajk László áthelyeztette szülei földi maradványait, hogy ne kelljen Kádár közelében nyugodniuk, majd a Munkásmozgalmi Panteonból József Attilát is kihantoltatta a család, őt is áttemettették.

Lehet-e tudni, három héttel a halála előtt Kádár hogy viselte Nagy Imréék újratemetését? Nem, de az 1989. április 12-én az MSZMP Központi Bizottságának zárt ülésén megjelenő és felszólaló, egy éve betegeskedő Kádár utolsó beszéde bizonyos mértékig választ ad. Orvosa azt mondta, semmiképpen sem szabad őt nyilvánosság elé engedni. A pártvezető Grósz Károly kormányőröket küldött ki hozzá, hogy tartsák vissza, de Kádár előbb indult el otthonról. Grósz kérte a kb-tagságtól, hogy fogadják őt megértéssel. Ez a szétesett beszéd egész élete legdrámaibb szónoklata volt. Kiderült, több mint három évtizeden át tudat alá szorította a Nagy Imre-történetet, ami más minőségben az ő legszemélyesebb drámája is volt, és ami ekkor zúdult rá a társadalomra igazán. A tudatalattijából feltört szavak, hogy elmondaná Nagy Imrének, ha rajta múlott volna, ha elfogadja a felkínált lehetőséget a lemondásra, nem halál a sorsa. Nem tudott átlépni Nagy Imre kivégzésén, ez ott maradt a lelke mélyén, megülte azt. Már amikor tudomást szerzett arról, hogy a kb hozzájárult Nagy Imre és társai dísztemetéséhez, gyorsan súlyosbodni kezdett minden szomatikus és mentális baja, aminek csak a halál lehetett a következménye.

Vitatják, hogy államférfi volt-e... Kádár értékelésébe beleszólnak a mindenkori politikai érdekek. A történészek véleménye sem egységes. Annak megítélése, hogy államférfi volt-e, mindenki értékrendjétől, meggyőződésétől, politikai beállítottságától, de életútjától vagy akár az életkorától és számos más tényezőtől is függ. Majdnem annyi Kádár-kép létezik, ahány ember. Véleményem szerint azért nevezhető államférfinak, mert a politika határai között megtette, amire lehetőség adódott. Nem volt teoretikus, de politikai ösztönei a kritikus helyzetek többségében is jól működtek. Nem a nagy nyugati államférfiakkal - Bruno Kreiskyvel, Willy Brandttal, Francois Mitterand-nal - kell összemérni, hanem táborbeli társaival, Erich Honeckerrel, Zsivkovval, Gomulkával - hogy Nicolae Ceausescut ne is említsük -, akik a birodalom szabta kereteken belül működtek. Közülük Kádár mindig elment a falig, a lehetőségek határáig.

Rajknak és Nagy Imrének a bíróság szolgáltatott igazságot, Kádárnak a ravatalánál két napig sorban állók, az őt elsiratók. Ha valami véletlen folytán előkerülne a 2007 májusában a sírjának meggyalázásakor ellopott koponyája és a csontjai, vajon rendeznének-e neki is újratemetést, hiszen nálunk egy politikusnak ez szinte kijár. Én a megtörtént tények megfejtésével foglalkozom, a "ha" kérdések megválaszolására nem szívesen vállalkozom. Ez politika. A sírrablás rendőrségi kérdés, ésszerű magyarázatot nem tudok rá adni. A sírgyalázás után hét hónappal a nyomozást eredménytelenül lezárták, nem tudni, kinek fűződhetett reális érdeke ehhez a cselekedethez. De Kádár utóélete szempontjából a sírgyalázásnak periferikus jelentősége van - fejezte be Huszár Tibor.

Kádár Jánosra, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) egykori főtitkárára emlékeztek vasárnap Budapesten, a Fiumei úti temetőben. Thürmer Gyula, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke a politikai nagygyűlés több száz résztvevője előtti beszédében azt mondta: "Az MSZP két évtizede lop, azt folytatja most is, az országra pedig ki lehet írni: eladva". A résztvevők a megemlékezés koszorúit helyezték el Kádár János és felesége sírjánál, valamint a Magyar Munkásmozgalmi Pantheonnál. (MTI)

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.