Gondozásra vár a pszichiátria
Egy öngyilkos hajléktalan rendőrségi jegyzőkönyveit kérte be a napokban az ombudsmani hivatal. Az asszonyról ugyanis kiderült, hogy a nemrég bezárt Lipót (OPNI) betege volt. Azt vizsgálják, hogy a pszichiátriai intézet felszámolása vezetett-e a tragédiájához. Az orvosok több száz "kóborló" betegről beszélnek. Az állampolgári jogok hivatalában azt mondják: kezeltek sora süllyedt hajléktalanságba, a betegek orvosaikat keresik, a kórlapok eltűntek.
Fábián Zsoltnak, az OPNI egykori orvosának korábbi betegei kilencven százalékáról nincs információja. Ő a III. kerületi szakrendelőben dolgozik.
- A pácienseim tíz százaléka maradt meg. Az OPNI bezárásakor próbáltunk útmutatókat adni, de egészen biztos, hogy a többiek egy jó része nem talált magának új helyet. Itt, a kerületi szakrendelőben elsősorban a területi betegekkel kell foglalkoznunk, ráadásul pszichoterápiára nem is igen jut idő. A rászorultak leginkább magánrendeléseken kaphatnának megfelelő kezelést, de ez ma akár havi több tízezer forintba kerül - mondja.
Az egészségügyi tárca állítja, hogy az OPNI megszüntetéséből adódóan egyetlen beteg sem maradt ellátatlanul.
Németh Attila, a pszichiátriai társaság volt elnöke szerint az a kérdés, hogy kit tekintünk elveszett betegnek. Azt a fiút hová soroljuk - kérdezi -, akinek a nyugdíjas szülei hívtak, hogy a gyerek kiugrott a negyedikről, a traumatológián fekszik, segítsek valahogy. A fiút a Lipót megszűnése után egy olyan doktornőhöz irányították, aki szülni ment, ő pedig tovább már nem keresett - mondja Németh Attila.
A szakma vezetői szerint nem csak az a kérdés, hány beteg került utcára vagy vált hajléktalanná az OPNI megszüntetésével. Álláspontjuk szerint a pszichiátria általános helyzete vált kritikussá. Tény, hogy pszichiáterek sora hagyta, illetve hagyja el az országot vagy a szakmát abból a nyolcszázból, amely már amúgy is a fele volt a minimálisan szükségesnek. Az OPNI bezárásával "felszabadult" száz szakembernek ugyanakkor csak a töredéke tudott elhelyezkedni.
- Bekérte a tárca az OPNI volt pszichiátereinek listáját, de semmi sem történt azóta. Hiába tettünk le szakmai javaslatot, oda kerültek újabb ágyak, feladatok, ahol amúgy is csak döcögött az ellátás, míg onnan, ahol szakmailag kiválóan folyt a munka, visszavettek. Az egyetemek nemhogy átvenni nem tudták a feladatokat, de ott is erózió indult. Egyes osztályokra úgy zúdult a korábbi lakosságszám négyszeresének elltási kötelezettsége, hogy ahhoz nem vagy alig kaptak többletforrást - mondja dr. Füredi János, a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli elnöke. A miniszter több mint egy éve kérte a véleményüket. Ebben egyebek mellett a területi ellátás erőforrásainak újraosztását sürgették, szakkórházat és módszertani központot kértek. Ez utóbbi megvalósult. Az év elején megalakult az Országos Pszichiátriai Központ. Négy-öt szakembere próbálja összeszedni az OPNI megszüntetése óta széthullott adatokat. E pillanatban a KSH statisztikáiból is hiányoznak a betegek.
A tárca szerint viszont az aktív pszichiátriai ellátás kapacitása az OPNI megszüntetésével sem csökkent. A krónikus ellátásban csökkentették az ágyszámot, mert nagyon sok esetben fekvőbeteg-szakellátás címén szociális ellátást nyújtottak. (Az OPNI 849 ágyából a Fővárosi Önkormányzat 410-et, a SOTE 95-öt, a Pest Megyei Önkormányzat 20-at vett át, míg a neurológiai feladatok ellátását az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet biztosítja.)
Füredi professzor szerint ugyan lehet az aktív és rehabilitációs ellátást külön tárgyalni, de már az egyetemi szigorlaton megbukna, aki a pszichiátriában ezt így tartaná helyesnek.
Mások a számok és más a valóság, mondja Dr. Németh Attila, az említett módszertani központ vezetője. Meg kellene ugyanis nézni, hogy az adott helyre leosztott pénzeket mire fordították az intézmények. Legalább kétszáz ágynak nyoma veszett. Hozzáteszi: a Lipót bezárása óta eltelt két év roszszat tett orvosnak, betegnek egyaránt. Nem a minisztérium szándékával van a baj, hanem a tervek kivitelezésével és átgondolásával.
- Az eddigi fehér foltokhoz továbbiak csatlakoztak. A működőképesség határán imbolyog Sátoraljaújhely, Kalocsa, a miskolci megyei kórházban összesen egy főorvos és egy beosztott látja el a betegeket, Győrben és Szekszárd környékén is kritikus a helyzet. Az akut eseteket még csak-csak el tudják az országban látni, de a betegek további gondozása sok helyen megoldatlan. Utókezelés nélkül viszont visszaesnek - mondja Németh Attila.
A WHO tavaly ősszel a magyarországi pszichiátriai ellátást vészhelyzetben lévőnek minősítette, pedig 1400 pszichiáterrel kalkulálták a helyzetet, majd kétszer annyival, mint ahányan ma ezen a területen dolgoznak. Németh Attila szerint most 8 szakvizsgázóból kettőnek már megvan külföldön a helye.
A minisztérium tisztában van a helyzettel, a hiányszakmák között tartja számon, és kiemelten támogatja a pszichiátriát. Márpedig a rezidensképzésről szóló rendelet kimondja, hogy 2010-től aki hiányszakmát választ, többlettámogatást kap.
A szakemberek szerint az úgynevezett "határesetekkel" van a legnagyobb gond, a szorongásos zavarok, kényszerbetegség, az anorexia ellátása szinte megoldatlan. Jóllehet: idővel ezekből több, súlyosabb betegség alakul ki, olyan, amely már sok esetben sürgős ellátást igényel. Ezt már megkapják a rászorulók. Az országban például van százezer kényszerbeteg, őket jó, ha 50-60 orvos képes kezelni, közülük viszont csupán 5-6 rendel ingyenes ellátóhelyeken. Németh Attila szerint az orvosokat leginkább a szakmai ellehetetlenülés "űzi el" az országból vagy a pályáról. A kudarcérzet, amely azért keletkezik, mert futószalagon kénytelenek ellátni a betegeket, miközben tudják, ez nem elfogadható. Viszont reggel nyolctól este nyolcig kénytelenek fogadni a betegeket, mert még így sem elég a rendelési idő.
A szakma vezetői eközben terveznek. Közösségi ellátásban, gondozói hálózat kialakításában gondolkodnak, amivel tehermentesítenék a kollégákat. Nem kell ugyanis feltétlenül minden beteghez orvos - úgynevezett "esetmenedzserek" vihetnék a betegek ügyét, de akár az ápolók kompetenciaköre is bővülhetne azzal, hogy ellátják, segítik a krónikus betegeket.
Az Egészségügyi Minisztérium is ebben a szellemben tervezi a rendszer átalakítását. A WHO javaslatát tekintik irányadónak, amely a nagy elmegyógyintézetek helyett a lakossághoz közeli, az általános kórházakhoz integrált pszichiátriai osztályok kialakítását szorgalmazza, ezáltal is kiküszöbölve a stigmatizációt. A minisztérium folyamatos egyeztetést folytat erről a szakterület képviselőivel. Ennek eredményeként került elfogadásra 2009 áprilisában a Lelki Egészség Országos Program is.
