Az EP-ben a nemzetek együttműködésének érdekében a frakcióalapítás feltétele, hogy legalább 7 különböző országból érkező párt fogjon össze. A brit-cseh-lengyel koalíciónak szövetségeseket kellett keresnie, és a feladatot a létező legegyszerűbben oldották meg: magányos képviselőket csábítottak magukhoz. A holland Keresztény Unió, a lett Hazáért és Szabadságért Párt, a litvániai lengyel kisebbségi szövetség és a belga Dedecker Lista éppen úgy egy mandátumot szerzett a június 7-i választásokon, mint az MDF. A frakciót egy finn képviselő teszi teljessé. Hannu Takkula a liberálisok EP-csoportjában helyet foglaló Centrista Párt listáján szerzett mandátumot, de ez nem akadályozza meg, hogy pártkönyvét megtartva a britek ajánlata mellett döntsön.

A hat "egykének" nyilván nem előnytelen az új frakcióban való részvétel, hiszen egyikük kiszállása is komolyan veszélyeztetné a brit konzervatívok vállalkozásának jövőjét. A bizottsági helyekhez való hozzájutás így nem lehet különösebb probléma, míg egy nagy frakcióban komolyabb a konkurencia. Bokros Lajos esetében további nehézséget is jelenthetett volna, hogy a Fidesz 14 képviselőjével a hatodik legnagyobb nemzeti csapatot adja frakciójában, így meggyőzően lobbizhatott volna az MDF-es kolléga pozíciószerzése ellen.

Nagy-Britanniában felháborodás fogadta a konzervatívok új frakció létrehozását kezdeményező döntését. Timothy Garton Ash történész megállapítása szerint a torik új mottója: "inkább fasisztákkal mint föderalistákkal". Londonból sokan tekintenek idegenkedve az új brüsszeli szövetségesekre, és ebben Bokrost is egy kalap alá veszik a többiekkel. A Financial Times meglátása szerint a kétes partnerek mellett a másik taktikai ballépés az, hogy az új frakció volt néppárti tagjai önként kockáztatják jelentőségüket a fontos európai és globális kérdések megvitatásánál. Brüsszelben továbbra is a legnagyobb frakciók, a néppártiak és a szocialisták alkujából születnek majd meg leginkább a döntések, és ebbe a "Konzervatívoknak és Reformereknek" nem nagyon lesz beleszólása.