'Az MSZP-ben is vannak rasszista hangok'
- Egyéni választókörzetében az MSZP a következő országgyűlési választásokon mást akar indítani. Bántja a döntés?
- Életem során bőven kijutott olyan eseményekből, amelyeken megsértődhettem volna. Ha megtettem volna, már nem élnék. A sértődöttség a legnagyobb luxus, ember és közösség számára egyaránt. Egyházamban nem egy olyan esemény történt velem, amely szíven ütött, de akkor sem sértődtem meg. Én négy cikluson keresztül nemcsak a balliberális oldalhoz kötődő embereket nyertem meg. Ha másba helyezi bizalmát a III. kerületi MSZP vezető rétege, azzal nekik kell elszámolniuk, nem nekem.
- A fővárosi pártszervezet a váltást indokolva egy felmérésre hivatkozik, amely szerint ön az egyik legkevésbé ismert helyi politikus, ráadásul - állítják többen - a legkevesebb kézzelfogható eredménnyel.
- Bárkiről bármikor be lehet bizonyítani, hogy istengyilkos, hazaáruló, kis teljesítményű, vagy épp fordítva: a nemzet apostola, megmentője. Engem csak a munka érdekel, nem a beszéd. Ott vannak az épületek, amelyeket felépítettem, a törvények, amelyek létrehozatalában közreműködtem, tizenöt év számtalan emberi történése. Lépjenek elő, akik engem így vagy úgy minősítenek, és tegyék nyilvánvalóvá, hogy ők mit tettek. Nem pökhendi gőg van bennem, hanem szomorúság. Húsz évvel ezelőtt azt reméltem, két-három ciklus elég lesz ahhoz, hogy létrejöjjön az új magyar politikai elit, amelynek emberi tartása, szakmai teljesítménye, tapasztalata elegendő lesz ahhoz, hogy ezt a nem könynyű országot magára vegye. De minden fordítva történt. A kontraszelekció, amelyet korábban a létező szocializmus egyik legjellemzőbb kórságának tartottam, ma már semmiképpen sem köthető kizárólag a letűnt rendszerhez. Én soha nem akartam politikus lenni, nem kerestem egyetlen párt kegyét sem. 1993-ban is azzal a feltétellel vállaltam a politikusi szerepet: nem lépek be a pártba, és nem hagyok fel a lelkészi hivatásommal. Értékrendem változatlan. Ha másoknak ez ma már nem felel meg, tudomásul veszem. Ha elveinkhez hűséges szocialista és liberális barátaimnak szükségük van a nevemre és a munkámra, továbbra sem leszek rest segíteni, de semmilyen méltatlan helyzetet nem veszek magamra. Nagyon erős törést érzek ugyanis. Az nem megy, hogy valaki ott áll mellettem a Szent István parki kirekesztés elleni tiltakozáson, majd másnap a csukott ajtók vélt biztonságában nyíltan cigányozik.
- Azt mondja, hogy az MSZP-frakcióban cigányellenes hangokat hallani? Lennének rasszista politikusok a szocialisták között?
- Akitől ilyesmit hallani, mindig tiltakozik az ellen, hogy rasszista lenne. De tény, vannak olyan emberek ebben a közösségben is, akik számára a kiscsoportos érdekek messze meghaladják azt a közös politikai értékrendet, amely nemhogy a rasszizmust, de az emberi jogok könnyedebben vételét is kizárja. Már parlamenti működésem legelején nyíltan kiálltam a melegek jogegyenlősége mellett, miközben saját munkacsoportom leszavazott, bizottsági elnökünk pedig gúnyt űzött belőlem. Nem rosszindulatból, de 1995-96-ban még szalonképes volt a melegeken gúnyolódni. Ma már nem az. Ezért ma már mindenki tiltakozik, ha homofóbnak, rasszistának, antiszemitának mondják, miközben persze olyan megjegyzéseket tesz, amelyekből - nem is burkoltan - az derül ki, hogy nem megalapozatlan a fenti vád.
- A mai magyar Parlamentben vannak szalonrasszista, szalonhomofób erők?
- A Házban minden megtalálható, ami a magyar társadalomban. Ki így, ki úgy. E falak között időnként bizony elhangzik olyasmi, amit én a gyülekezetemben nem tűrök.
- Mivel magyarázza a Progresszív Intézet legutóbbi felmérését, amely azt mutatja: az emberek tíz százaléka támogatja a Magyar Gárdát, bizonyos részük pártként még az Országgyűlésbe is bejuttatná? Engedjen meg egy személyes motívumot: középiskolásként két cigány fiatal megvert és kirabolt. Ebből az élményből kiindulva - a gárdajelenség mellett - visszásnak érzem azt is, hogy mintha túl könnyen rasszistáznánk, mintha kerülnénk azt, hogy a dolgok mögé nézzünk. Én is raszszista lennék?
- Semmiképpen. Én is ugyanilyen személyes leszek. Annak idején, amikor gyerekként visszatértem Romániából az '56 után oda kényszerített Nagy Imre-csoporttal, mindennapos élményem lett, hogy vagy azért csúfoltak, mert kancsal vagyok, vagy azért, mert égő vörös volt a hajam. Nem tudták, hogy az egyik szememre nem látok, elég volt, hogy nem úgy áll, ahogy a többieké. A hajam miatt számtalanszor kaptam meg, hogy "vörös kutya, vörös ló...". Mégsem gondoltam azt, hogy ezek a gúnyos megjegyzések, pimaszkodások valamiképpen összeállnának "antikancsal" vagy "antivörös" tömeggé. Egyszerűen csak azt gondoltam, hogy ezek gyermeki gonoszkodások, és inkább otthon maradtam olvasni. Egyszerűen nem tettem ki magamat az ilyen élményeknek. De van ennek mélyebb része is. Nem a személyek, a jelenség a fontos. Lelkiismeretet mozdító a tény: a szorongásból és bűntudatból gerjesztett gyűlölködés ideológia- és pártsemleges. Elválasztani az embert a bűnétől nagyon magas rendű spiritualitást jelent. Megkülönböztetni a konkrét embert a gyalázatától csak magas erkölcsi tartással lehet. Az utóbbi két évtizedben ellepték hazánkat a magukat fellengzősen keresztény erkölcsiségűeknek valló köz- és magánemberek. Az utóbbiakkal nincs vitám. Ki-ki úgy éli meg vallását, ahogy akarja. Bizonnyal Bibó Istvánon kívül is volt megkérdőjelezhetetlen etikájú közembere a XX. századi magyar történelemnek, számomra mégis ez a szabadságszerető ember a politikusi magatartás normája, aki kihallgatói előtt sem szégyellte, hogy demokrata és szocialista és keresztény. Ha konzervatív és populista képviselők emlegetik, rendre megborzongok.
- Épp a Fidesz elnöke mondta - igaz, zárt körben -, hogy a Magyar Gárdának elég kiosztani két pofont. Ennyi lenne csak a megoldás?
- Magam is többgyermekes apa vagyok, és nem vonom kétségbe, hogy Orbán Viktor szülőként ismeri azt az alapvető normát, hogy gyermeket sem ütünk meg. Ha a gyermek valamiben dominánsan eltér a normától, akkor a hibát a szülőben kell keresni. Meglehet, ha úgy, mint régen, őszintén szót váltanánk Orbánnal, rájönne, hol és miben hibázott. Nem kétséges: személyes felelősség terheli őt is.
- Ha egy jobboldali szimpatizánst kérdeznénk, azt mondaná erre: Gyurcsány Ferenc felelőssége mindez, hiszen hergelte a hangulatot azzal, hogy fasisztának nevezte politikai ellenfeleinek egy részét.
- Ennél súlyosabb a dolog. Gyurcsány Ferenccel többször beszéltem az utóbbi időben is. Ő tisztában van személyes felelősségével. Képes volt szembenézni a hibáival, mulasztásaival: lemondott a miniszterelnökségről. De ha "eleven lélek" lakik benne, akkor nem fogja abbahagyni a "futást". Olyan fából faragták, aki az utolsó lélegzetvételéig fut. Nem ugyanaz hivatalra és méltóságra vágyni, majd ezeket magunkra véve együtt futni és együtt célba érni a többiekkel, vagy másokat futtatni magunk helyett.
Lendvai Ildikó: nem ismerek rasszista MSZP-s képviselőt
Donáth László interjújával kapcsolatban a pártelnök az M1 Napkelte című műsorában azt mondta: "Rasszista szocialista képviselőt nem ismerek, és nem is akarnám ismerni, nem is akarnám, hogy szocialista képviselő legyen".
E téma kapcsán emlékeztetett arra, hogy nem volt ott minden "normális" pártember a szombati rasszizmus elleni demonstráción. Ez azt jelzi - vélte -, hogy van, aki úgy gondolja, fontosabb a politikai pártokat elválasztó szakadék, minthogy egyszer egymás mellett álljon egy tiltakozásban az MSZP, a Fidesz és a KDNP elnöke is. Lendvai Ildikó szerint fontos lenne, hogy mindenki világossá tegye hívei számára: elítéli a rasszizmust.
