Egy budapesti nő hajnalban egyedül várakozott egy buszmegállóban. Egy férfi megtámadta, a közeli parkba rángatta, megerőszakolta. Egy másik nő, ugyanebben a kerületben, el akart költözni otthonról. Hazament, hogy elvigye néhány holmiját, amikor a férje rázárta az ajtót, megverte és többször megerőszakolta. Mindkét ügyben látta orvos az áldozatot, nagyjából ugyanolyan erősségű bizonyítékok álltak rendelkezésre. Az első esetben az egyébként hajléktalan támadó többéves börtönbüntetést kapott, a második a vádemelésig sem jutott el - két magyar eset a londoni Metropolitan Egyetem nemzetközi nemierőszak-kutatásából. - Ez a két történet jól mutatja, hogy milyen anomáliák vannak az igazságszolgáltatásban - mondja Spronz Júlia, a magyar kutatás egyik készítője.

A kutatók harminchárom európai ország nemi erőszakra vonatkozó adatait gyűjtötték össze a 2001 és 2007 közötti időszakból. Tizenegy ország - köztük Magyarország - 100-100 esetét külön is elemezték. A harminchárom ország közül Magyarországon a legkisebb az erőszakos közösülés miatt tett feljelentések száma: százezer emberre 2,1 jut. Nagy-Britanniában vagy Svédországban ez az arány sokkal magasabb. Svédországban 23-szor annyi esetet jelentenek be, mint nálunk, de Csehországban vagy Szlovákiában is sokkal több bejelentett eset van. - Ennek sok oka lehet, de az semmiképpen nem, hogy Magyarországon ennyivel kevesebb erőszakot követnek el - mondja Liz Kelly, a nemzetközi kutatás vezetője. Hozzátette: az adatokat befolyásolja, hogy az egyes országokban különbözik az erőszakos közösülés definíciója, Magyarországon szűkebben értelmezik, mint a legtöbb vizsgált országban. Ugyanakkor az is számít, hogy az áldozatok mennyire tájékozottak és magabiztosak, mennyire bíznak az igazságszolgáltatásban.

Az európai országok kétharmadában folyamatosan nő a bejelentett esetek száma. - Az áldozatok több segítséget kapnak, egyre inkább úgy érzik, hogy érdemes küzdeniük - állítja Liz Kelly. Magyarország e tekintetben is kivétel: évtizedek óta csökken a panasztevők száma. 1987-ben 485-en fordultak a hatóságokhoz azzal, hogy megerőszakolták őket, 1997-ben 392-en, 2007-ben pedig csak 215-en. - A nyomozó hatóságok nem kapnak speciális képzést, kevés, kifejezetten szexuális erőszak áldozatait támogató szakszolgálat van, a panaszt tevők előítéletekkel találkoznak - sorolja a lehetséges okokat Spronz Júlia. Ugyanakkor a csökkenő bejelentések mellett nő azoknak a száma, akiket elítélnek erőszakos közösülés miatt. Jogvédők szerint többek közt azért, mert Magyarországon tényleg csak a betonbiztos bizonyítékokkal rendelkező ügyek jutnak el a bíróságra.

A vizsgált magyar esetek mindegyike Budapesten történt, 2004 áprilisa után, felnőtt áldozattal. Az elkövetők közel kétharmada ismerte az áldozatát. Az esetek közel felében otthon, közel harmadában munkahelyen, iskolában, klubban, partikon történt az erőszak, 24 százalékban pedig közterületen. Az esetek többségében azonosították az elkövetőt, de csak 73 százalékukat hallgatták ki. A többiek ugyanis az áldozat rokonai, ismerősei voltak, és ő vagy meggondolta magát, vagy a rendőrség nem látta bizonyíthatónak az erőszakot. Végül 39 ügy került bíróság elé, 22 elkövetőt ítéltek letöltendő börtönre, tizenegy felfüggesztett börtönt vagy pénzbüntetést kapott. Spronz Júlia szerint aggodalomra ad okot, hogy az esetek harmadában nem kerül börtönbe az elkövető. Ami a szigorúbb ítéleteket illeti, ezek a jogvédő szerint tükrözik a nemi erőszakra és az elkövetőkre vonatkozó sztereotípiákat. Nagyobb eséllyel kerül börtönbe az, aki egyedülálló, munkanélküli, ismeretlen áldozatot erőszakolt meg, vagy aki közterületen követte el a bűncselekményt.

A jogvédők emlékeztettek rá, hogy az ENSZ nőjogi bizottsága, a CEDAW rendszeresen felhívja Magyarország figyelmét, miszerint aggályos, hogy az erőszakos közösülés még mindig a nemi erkölcs elleni bűncselekmény, nem pedig a nők testi épséghez fűződő jogának a megsértése. Ezt legutóbb 2007-ben jelezték, ahogy azt is, hogy a definíciót más szempontból is problémásnak tartják. Nálunk ugyanis - szemben a nyugat-európai törvények többségével - a meghatározás az erőszak alkalmazásán és nem a beleegyezés hiányán alapul.

Nem állja meg a helyét az a feltevés, miszerint az ilyen bűncselekmények bírósági megítélését a jogegység hiánya jellemzi - áll az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium közleményében. A jogvédők példájáról szólva kiemelték: szakmailag aligha vethető össze két olyan ügy, amelyben "nagyjából ugyanolyan erősségű" bizonyítékok álltak rendelkezésre. Azt a minisztérium sem vitatja, hogy az erőszakos szexuális bűncselekmények túlnyomó többsége rejtve marad. Szerintük azonban elindult néhány jó irányba mutató folyamat. Ilyen például az állami áldozatsegítő szolgálat létrejötte, melynek köszönhetően az erőszakos cselekmények áldozatai azonnali pénzügyi és jogi segítséget kapnak. A közlemény szerint szintén erősíti a sértettek bizalmát az "ügyfélbarát, előítéletektől mentes rendőrségi kultúra", melynek kialakításáért sokat tettek az utóbbi években. Kiemelték: a rendészeti képzésben nagy hangsúlyt kap a családon belüli és a nők elleni erőszak kezelésére vonatkozó ismeretek oktatása.

Cáfolják viszont a jogvédők azon állítását, miszerint Magyarországon túlzottan szűk a nemi erőszak büntetőjogi meghatározása. Hozzátették: tény, hogy a büntető törvénykönyv által alkalmazott "nemi erkölcs elleni bűncselekmények" fogalma mára elavult, de az ebbe a körbe tartozó erőszakos bűncselekmények megfelelő jogi védelmet nyújtanak. A tárca számára ismertek a CEDAW ajánlásai, de azokat nem tartják megfogadhatónak: "a szexuális erőszak fogalomrendszerét azért nem lehet a sértett beleegyezésének a hiányára építeni, mert ezzel éppen az erőszakos elem veszne el".