Bármilyen hihetetlen, a hirdetőoszlop nemcsak úgy „lett", nem belenőtt a városba, mint a kandeláber vagy a szemétgyűjtő, hanem pontosan tudjuk, ki és mikor találta fel.
Egy bizonyos Ernst Litfass, pozsonyi születésű nyomdász volt az, aki 1855-ben a Lipcse melletti Naumburgban elsőként engedélyt kért a városi tanácstól, hogy a piac közepén felállíthasson egy kőoszlopot, és azon reklamírozhassa a saját vállalkozását. A találmány – tudható meg Csapó Katalin és Karner Katalin Reklámélet Pest-Budán és Budapesten című könyvéből – olyan nagy sikert aratott, hogy hamarosan egész Európában megjelentek a hirdetményekkel teliragasztgatott oszlopok.
1878-ra Budapesten is komoly igény mutatkozott a hirdetés ezen fajtájára, így az egyesített főváros ügyeit a kormány- és a városi akarat összefésülésével intéző Fővárosi Közmunkák Tanácsa megalkotta szabályrendeletét az oszlopok felállításáról és használatáról. Ebben kimondták, hogy először 60 oszlopot létesítenek, amelyeket vállalkozói alapon adnak bérbe, de a helyszínt öt százalék erejéig nem a bérlő, hanem a város érdeke szerint határozzák meg.
Kimondatott az is, hogy a tulajdonos engedélyével továbbra is szabad a házfalakon hirdetni, valamint „Már engedélyezett oszlopok, amennyiben közérdek azok eltávolítását igényelné a hatóságtól nyerendő utasítás folytán, vállalkozó költségén azonnal eltávolítandók".
