1954 januárjában született párthatározat a négyezer márkánál olcsóbb autó gyártásáról. A dokumentum szerint a két felnőtt és két gyermek szállítására alkalmas, legfeljebb 600 kilogrammos és 5,5 litert fogyasztó családi kocsiból évi 12 ezer darab volt a tervszám. A műanyag karosszériás prototípusnak másfél év alatt kellett volna elkészülnie, de ez jóval tovább tartott. Pedig szakemberből és ötletből nem volt hiány. De hivatalból és hivatalnokból sem. A P50-es, vagyis a Personenwagen programot leginkább a fejlesztést felügyelő szervek hátráltatták.
A munkálatokat a hosszú nevű és mindenható, a Gépipari Minisztériumban működő Autógyártási Főigazgatóságnak alárendelt Vereinigung Volkseigener Betriebe Automobilbau (VVB), vagyis a Népi Tulajdonú Autóipari Üzemek Egyesülete koordinálta. A bürokráciához még hozzájött a fejlesztőközpontok rivalizálása. A chemnitzi Forschung und Entwinklunkg Werke vezetői kritikátlanul meg akarták valósítani a központi utasításokat, amihez nem volt lelkes partner a dr. Winfried Sonntag vezette zwickaui csapat.
Az 1954 októberében bemutatott prototípusmég távol állt az elképzelésektől, ám közben autót kellett gyártani Zwickauban. 1955-ben sorozatban készültek a P70-esek: a duroplast karosszériás modell kétütemű, kéthengeres, léghűtéses, 700 köbcentiméteres, 20 lóerős teljesítményű motorja a DKW-tól származott. A vevők kedvelték nagy csomagtartója miatt. Igaz, ezt csak az utastéren keresztül lehetett megpakolni. A Plastik modell utódja a kevésbé bumfordi Trabant lett, ami magyarul kísérőt, útitársat jelent.
1957. november 7-ére, a nagy októberi szocialista forradalom 40. évfordulójára elkészült a Trabant 500-as. A 620 kiló tömegű, 3375 mm hosszú és 2020 milliméteres tengelytávú autó 500 köbcentiméteres, 18 lóerős teljesítményű kétütemű motorja a tervezettnél többet – száz kilométerenként átlagosan 6,8 litert – fogyasztott. Az eredetileg 4600 márkára kalkulált P50-es ára 8360 márka lett. A spártaian egyszerű, de harmonikus műszerfalon egyetlen műszer, a sebességjelzővel kombinált kilométer-számláló kapott helyet. A kétküllős kormányoszlop konzoljáról nyúlt ki a pisztolyszerű sebességváltó kar.
1964-ben mutatták be a 601-es típust, mely fecskefarkú karosszériájával is megpróbált nagyobbnak látszani. Ennek ablakait már nem kellett tologatni, hanem tekerővel lehetett nyitni és csukni. 1969-ben lekerült a hűtőrácsról a Sachsenringre utaló alumíniumjelvény, a fekete műanyag S betű a motorháztetőn díszelgett. Amásik S betű a Sonderwunsch, vagyis alkalmi modellváltozatot jelölte, melynek kétszínű kárpitozása és krómozott lökhárítója volt.
1972-ben a nagyobb teljesítményű gyújtótekercseknek és javított gyertyáknak, valamint a módosított generátornak köszönhetően csökkentek a hidegindítási problémák. 1974-ben a tűgörgős ágyazású dugattyúcsapszegek alkalmazásával az 1:33 arányú keverék helyett megfelelt az 1:50-es is. Átkozmetikázták a műszerfalat, melyen már vészvillogó-kapcsoló is helyet kapott. 1979-re feljavították a fűtést, és tolató-, valamint ködlámpát is kapott a Trabant.
