Andy Green 1997-es rekorder gépe

Első autója 55 lóerős volt, rekordját 1100 lóerőssel tartja és már építi a 135 ezer lóerős teljesítményűt. Andy Green szerint az autók csúcssebességének csak a technológia szab határt, az meg nem kérdés, hogy az ember mindig többre vágyik, magasabbra tör. – Én is egyre nagyobb sebességet akarok elérni – nyilatkozta lapunknak a brit Királyi Légierő pilótája, a Föld leggyorsabb embere, aki először száguldott szárazföldi járművel a hangsebességnél nagyobb sebességgel. Pedig ő is lassabban kezdte, és a hétköznapokon nem száguldozik. Első autója egy Ford Escort volt, napjainkban GTI-vel jár, de nagy vágya, hogy végre elkészüljön következő rekorder gépe, amivel megdöntheti saját, 1227,3 km/órás csúcsát. Az 1997-es eredményt két éve meg kellett volna dönteni, ám csúsznak a fejlesztések, és a tervek szerint jövőre lesz rajtra kész az autó, amely 1600 km/órás tempóra képes.

Ezer mérföldes óránkénti sebességre tervezték a Bloodhound hibrid autót

A Bloodhound (Véreb) nevű autót is Andy Green vezeti majd, a világon ő az egyetlen, aki repülőgéppel és szárazföldi járművel is átlépte már a hangsebességet, 2016-ban pedig sugárhajtású és rakétahajtású autóval akarja megdönteni saját csúcsát. A dél-afrikai sivatagban bevetendő járműnek három hajtóműve van. A Rolls-Royce EJ200 sugárhajtómű a Eurofighter Typhoon vadászgépből származik, és besegít a gyorsításban több Nammo hibrid rakéta, utóbbiak oxigénellátásának szivattyúját 650 lóerős versenyautó-motor hajtja. A Bloodhound teljesítménye 135 ezer lóerő. Ahhoz, hogy 1600-as tempónál is biztonságosan úton maradjon a Véreb, úgy kellett megtervezni, hogy se leszorítóerő, se felhajtóerő ne keletkezzen, magyarázta Andy Green, aki kiemelte a helyszín kiválasztásának fontosságát is. Autópálya vagy repülőtér nem eléggé nagy,mert ilyen sebesség eléréséhez és a biztonságos megálláshoz legalább 19 kilométer hosszú és 3 kilométer széles teljesen sík terület kell. A csapat a dél-afrikai Hakskeen Pan sivatagot tartotta erre alkalmasnak. Korábban a nevadai Fekete Kő sivatagban próbálkoztak, ám ott annyira megváltoztak a talajviszonyok, hogy alkalmatlan lett a csúcsdöntésre.

Ezer mérföldes sebességgel a Bloodhound SSC 3,6 másodperc alatt tesz meg egy mérföldet (1,6 kilométer). Bristolban jövőre lesz kész a gép, az első tesztek helyszíne Newquay repülőtere. A csapat ezután Dél-Afrikában kezdi meg a hangsebességű tesztelést, és az 1287 km/óra elérése után visszatérnek az Egyesült Királyságba, hogy elemezzék a begyűjtött adatokat. 2016-ban Dél-Afrikában akarják elérni az 1609 km/órás (1000 mérföld/óra) sebességet. Első fokozatban a sugárhajtómű 600 km/órás sebességre gyorsítja az autót, amelyet aztán rakéták löknek át a hanghatáron.

A megállást a sugárhajtómű fordítója mellett fékszárny, ejtőernyő és hat karbon-kerámia féktárcsa segíti: a légfékek 800 mérföldes óránkénti sebességre, az ejtőernyő hatszázra lassítják a Vérebet, a klasszikus autófékek 200 mérföld alatti tartományban működnek.

A 90 centiméteres átmérőjű és egyenként 90 kilogrammos tömegű alumíniumkerekek a csúcssebesség elérésekor másodpercenként 170-et forognak. Az ezer mérföldes sebességnél egy porszem is katasztrofális balesetet okozhat, ezért a pilótát különleges kabin védi. A pár hete Bristolban bemutatott monocoque fülke tervezése és gyártása több mint tízezer órát vett igénybe.

Ilyen a karbon utascella és hajtóműváz

– A Bloodhound a Forma–1-es autó, a szuperszonikus vadászrepülőgép és az űrrakéta-technológia világbajnok elegye, a rekordhajhászás pedig emberek, abroncsok és elektronikák versenye. A brit technológia és innováció legjavának felhasználásával kitolja a fizika határait 1600 km/ óráig, hogy elérjük a végső szárazföldi sebességrekordot – válaszolta Andy Green arra a kérdésre, hogy mire is jó ez az egész.

Az 1997-es sebességrekord hárommillió dollárba került, az ezer mérföldes program azonban ennek már a hatszorosába, tehát a költségekben már megdőlt a csúcs.