Mercedes-depó

Egyetlen hétvégén sem lehet spórolni a poggyásszal: minden Forma–1-es csapatnak minden versenyre mindent vinnie kell, ez 176 dobozban 36 tonnányi felszerelést jelent. Az autók és alkatrészeik mellett nem kevés súlyt jelentenek a nélkülözhetetlen számítástechnikai berendezések, monitorok, kommunikációs eszközök. A csapatrádióból jutnia kell a depóban dolgozónak, mert elengedhetetlen a folyamatos kapcsolattartás. Fontos része a versenyzésnek a telemetria, mellyel a versenymérnökök tájékozódnak a motor, sebességváltó, fékrendszer és a négy abroncs mindenkori állapotáról akkor is, ha háromszázas tempóban száguld az autó.

A tizenegy Forma–1-es csapat személyi állománya nagyjából ötezer fő, ennyien vesznek részt a tervezésben, fejlesztésben és gyártásban, ám közülük nem mindenki utazik a versenyhelyszínekre. És nem csak a költség miatt, hiszen a szabadedzések, időmérők és futamok alatt a csapat főhadiszállásán is dolgozik mérnökgárda, párhuzamosan a pálya melletti depóban lévőkkel. Ők is figyelnek mindent, és ha kell, előre szimulálnak hibákat a megelőzés vagy a távjavítás érdekében.

Az olasz Ferrari és a svájci Sauber kivételével valamennyi csapat az angliai Silverstone százhúsz kilométeres körzetében működik. Általában ezekről a bázisokról kell eljuttatni a csapatot és felszerelését a futamra, ha úgy jön össze a naptárban, akkor az előző versenyről a következőre.

A helyszíneknek megfelelően változhat a csomagolás módja és az utazók létszáma. A legideálisabb helyzetben azok a csapatok vannak, melyeknek autó- és motorfejlesztési részlege is egy helyen működik. Az idei világbajnokságon nem, de ebben mindig csúcs a Ferrari, mert az olaszországi Maranellóban nemcsak a komplett versenyautók készülnek, de a gyár mellett van szélcsatornája és építészetileg is látványos logisztikai központja.

Sokáig előnyt jelentett a csarnok szomszédságában felépített tesztpálya, ám a Forma–1-es szabályok miatt ennek használata korlátozott, így azt utcai autók tesztelésére használják. Működik ott saját benzinkút, és természetesen ott áll még a pálya mellett a legendás házikó, melynek gyakori látogatója pilóta, csapatfőnök és a márka állományában tevékenykedő pap, akinek mostanában van dolga, legalábbis ami a Ferrari jobb eredményeiért való fohászkodást illeti.

A pálya melletti helikopterleszállót nemcsak a prominens személyek utaztatására, hanem az alkatrészek gyors szállítására is alkalmazzák. Ez különösen akkor előnyös, ha a dugós sztrádákat elkerülve közvetlenül a repülőtérre kell vinni a hiányzó darabot, melyet aztán a távoli pályára szállít valamelyik expressz-csomagküldő szolgálat.

A Forma–1-ben rajtoló csapatok 200–700 fős személyzetéből csak 30-60 ember utazik a versenyekre, a tengerentúli futamokra még kevesebben. A létszám függ az anyagi lehetőségektől és persze a célállomástól, itt is a szegényebbek és kezdők vannak hátrányban, hiszen nekik a legnehezebb vb-pontokat gyűjteni, márpedig egyetlen megszerzése után már nem nekik kell állniuk az utazási költségeket, melyeket a sorozat rendezője fizet. A szezonnyitó ausztráliai utazás költségeit természetesen minden csapat maga állja. Légi szállításnál egy csapat húsz raklapot pakol tele két autóval és alkatrészekkel, szerszámokkal, ezeket már tíz nappal a futam előtt fel kell adni, és nem mindig jut minden csomag a helyszínre, ilyenkor az otthon maradottak gondoskodnak a pótlásról, akkor is, ha valami elromlik a szabadedzésen. Ennek eljuttatása is igazi versenytempót igényel: sokszor az angliai bázisról egy helyi kolléga motorozik villámtempóban a Heathrow reptérre, ahol ismerős híján olykor teljesen ismeretlen utast bíznak meg, hogy személyi poggyászként vigye magával a pótalkatrészt a távol-keleti városba, ahol már várja a csapat képviselője, hogy átvegye és esetleg bokszlátogatásra is jogosító belépővel honorálja a szolgáltatást.

Márpedig, ami elromolhat, az el is romlik, olykor többször is, tehát pótolni kell. Van mit: egy versenyautó 3200 alkatrészből áll, tervezése 90 ezer órába, legyártása 200 ezer munkaórába telik. A 600 kilós kocsi tömegének 85 százalékát teszik ki a szénszálból készült alkatrészek, a vázként is szolgáló utascella, az alsó és felső borítás, valamint a többi aerodinamikai elem.

Az európai futamokra a teljes járműflotta közúton megy: a csapatkonvoj része minimum kettő, de a csapatok többségénél négy, vagy hat olyan kamion, melyben a versenykocsik és alkatrészek, valamint szerszámok utaznak. Ezekből kettő a depó mögött parkolva némileg bővíti a műhelyteret és ahogy a bokszban, úgy ezekben is mindig patikatisztaságú rend van. A rendetlenség itt bajnoki pontok és szerelői fejek vesztését jelenti: súlyos esetben kirúgás, jobb esetben prémiumelvonás jár.

A konvoj része még a versenyzők otthonául szolgáló motorhome, mely valóságos műszaki és lakberendezési csoda: közúton hétköznapi kamionnak látszik, ám sátorverés után némelyik háromszintes, tetőteraszos palotává alakul. Az emeleti részek felállítása és az oldalfalak kihúzása után a légkondicionált összkomfortos lakosztály alapterülete eléri a kétszáz négyzetmétert és akkor még nem számoltunk a sátras előrésszel, melyben az exkluzív vendégeket fogadhatja a pilóta és a csapatfőnök.

Ferrari motorhome

A pályára érkezéskor centiméteres pontossággal beparkoló kamionsofőrök azonnal installációszerelőkké, majd egyenruhás pincérekké változnak, de ha kell, a konténerben szállított és a csapat színére festett robogókkal futárkodnak. Szállítanak üdítőt, alkatrészt vagy kollégát, és olykor átengedik a kétkerekűek vezetését a versenypilótáknak.

Nem a csapatok, hanem a mindenkori szerződött beszállító viszi a verseny helyszínére a gumiabroncsokat. A Pirelli törökországi gyárában évente 270 ezer versenyabroncs készül, ebből ötvenezer megy a futamokra. Az olasz márka sportcélokra fordított éves kutatási és fejlesztési költsége százhúszmillió euró. A világ különböző helyein működő kilenc laboratóriumában 1200 mérnök dolgozik azon, hogy az abroncsok 10 és 55 Celsius-fokos hőmérsékleten, háromszáz kilométeren és legalább két órán át is bírják az olykor 300 km/órás versenytempót, méghozzá biztonságosan. Utóbbi az ellátásra is érvényes, mert tükörszerűen működik a Pirelli, mely Izmirben gyártja a versenyabroncsokat, de romániai telephelyén is berendezett tartaléknak egy azonos technológiasort, hogy egy törökországi katasztrófa esetén se legyen gumihiány a Forma–1-ben.