Megint lehet magyar fejlesztésű harckocsi
Most viszont születhet újabb kettő: a kéttengelyes, merev hidas verzió után szeptembertől négy- és hatkerekes – független kerékfelfüggesztésű, így még stabilabb és jobb terepjáró képességgel rendelkező – prototípusok összeszerelése kezdődhet meg. Hasonló projekt Magyarországon utoljára a múlt század hatvanas éveiben valósult meg, amikor a D–944 PSZH típusjelű, úszóképes harcjárművek gyártása indult. Ezeket hosszú ideig használta a honvédség és a rendőrség, emellett ezres nagyságrendben exportáltak is ilyen kisméretű, alig több mint hattonnás páncélost.
Azóta nálunk hasonló rendeltetésű eszközt senki nem készített. Orbán Viktor miniszterelnök azonban 2010 júniusában kifejezetten felszólított erre: „Ahogy a németek mondják: a német katona a gombjáig német gyártmány. Ezt szeretném látni Magyarországon is”. De Zsitnyányi Attilának, a kizárólag magyar tulajdonú, nagyjából ötmilliárdos árbevétellel rendelkező Gamma/Respirátor cégcsoport vezérigazgatójának már jóval korábban eszébe jutott, hogy szükség lenne magyar páncélautóra. A Gamma Művek – ma Gamma Műszaki Zrt. – a múlt század húszas éveitől kezdődően gyárt ugyanis különféle mérőműszereket, és piaci pozícióit a rendszerváltozás után is sikerült megőriznie.
A honvédség és a katasztrófavédelem máig a cégtől vásárolja a biológiai, vegyi és radioaktív szennyezettség méréséhez szükséges készülékeket, amikor pedig a 2000-es évek derekán egy BTR–80-ast a vállalkozás maga szerelt fel csúcstechnológiát képviselői műszereivel, az már külföldön is érdeklődést váltott ki. – A berendezéseket vették volna szívesen, ha járműbe építve tudjuk szállítani – mondja Zsitnyányi. Ám csak a műszerek álltak rendelkezésre, míg a harcjárművet külföldről kellett volna beszerezni, s így eladhatatlanul drágává vált a termék. Ezért körülnéztek a világban, hol találnak együttműködő partnert, akivel közösen gyárthatnának ABV, tehát atom-, biológiai és vegyi felderítésre alkalmas rendszert. Végül 2007-ben a törököknél kötöttek ki, s bár az üzlet kútba esett, kiderült: nem olyan nagy ördöngösség páncélautót csinálni.
Attól kezdve Zsitnyányi a fejébe vette, hogy hazai harcjárművet akar. Amikor pedig megtudta, hogy Orbán a gombjáig „magyar gyártmányú” katonát szeretne, villámgyorsan belefogtak a projektbe. A Gamma indult a kutatás-fejlesztési tevékenységre kiírt pályázaton is, ahol nyertek, de az eredményt meg sem várva kezdtek neki a Komondor tervezésének.
Alig egy esztendővel később – több mint hetven hazai vállalkozás együttműködésének eredményeként – már be is mutathatták az ötvenévnyi szünet után ismét Magyarországon készült könnyű páncélvédettségű harcjárművet. Hogy ez mennyire magyar? Ha az számít, hogy itthon tervezték és rakták össze, akkor száz százalékig – hangsúlyozza Zsitnyányi. A motor ebben a prototípusban persze Iveco-gyártmány, miként a merev hidak is, és a páncéllemezt ugyancsak külföldről kellett beszerezni, a know-how viszont szerinte egyértelműen a sajátjuk. Így kellőképpen büszke rá, és a jármű elkészülte után két évvel is láthatóan örömmel ül a 14 tonnás, riasztó monstrum volánja mögé, hogy bemutassa, mit tud a Komondor.
A produkció meggyőző: a kocsi a cég saját próbapályáján képes a mindössze 280 lóerős motorjával a szemre hatvan-hetven százalékos emelkedőn felkapaszkodni, és jól veszi a mesterséges akadályokat is. Éles kanyarokban riasztóan billeg ugyan, de állítólag szinte lehetetlen felborítani, aszfalton meg akár kilencven kilométer/ órás sebességgel száguldozhat. Ami ebben a kategóriában még fontosabb: a jármű nehézgéppuskával leküzdhetetlen, és a személyzet túléli, ha aknára hajtanak. – A páncélvédettség persze a megrendelőn múlik – tette hozzá a vezérigazgató, elismerve, hogy vannak határok. Például az RPG ellen ebben a kategóriában nincs százszázalékos biztonság.
Arról azonban már nem akart beszélni, hogy a prototípus elkészítése mennyibe került. Azt a feltételezésünket viszont nem cáfolta, hogy sok százmillióról lehet szó. Egyébként ilyen járművet üresen 100-150 millióért lehet beszerezni – tájékoztatott Zsitnyányi –, míg a számla a felszereltségtől függően akár egymilliárd is lehet. A végösszeget befolyásolja persze, hogy a megrendelő milyen páncélzatot igényel, és mire akarja használni a kocsit, amibe beépíthetnek különféle speciális berendezéseket, műszereket, a tetejére meg akár távirányítással vezérelhető géppuska kerülhet, de csupaszon egyszerű csapatszállítónak is alkalmas.
A hazai igényekről a vezérigazgató nem akart beszélni, arról viszont szívesen nyilatkozott, hogy külföldön milyen elképzeléseik vannak. Zsitnyányi úgy gondolja, hogy nekik nem kell feltétlenül harcjárműveket gyártaniuk, így továbbra is inkább a fejlesztésre koncentrálnak. A Komondor 2.0 éppen erről szól: hamarosan két újabb prototípust építenek meg, és ha külföldről a termék iránt ugyanez az érdeklődés mutatkozik, a tervdokumentációt – tehát a szaktudásukat – adják át, mert szerinte vasat vágni vagy hegeszteni már bárhol lehet. Természetesen attól sem zárkóznának el, ha valaki kész járművet akarna, a gyártáshoz szükséges eszközök rendelkezésre állnak. A cégnek a szellemi termék eladása sem rossz üzlet, de arról sem tettek le, hogy egyszer a Magyar Honvédségnek is szállíthatnak majd kész harcjárműveket.
