Jamais-Contente, magyarul örök elégedetlen – így hívták a francia autót, mellyel a belga Camile Jenatzy először lépte át a bűvös határt. A szivar alakú járművel 105,904 km/órás sebességgel száguldott akkumulátorról táplálkozó villamoshajtással 1899-ben.

Három évvel később már 120-ra javította a rekordot gőzautójával Serpollet, aztán a belső égésű motorok uralták a listát egészen 1964-ig, amikor Donald Cambell sugárhajtóműves négykerekűje 648,7 km/ órás sebességet ért el. Azóta már autóval is produkáltak hangrobbanást: Andy Green vadászpilóta 1997-ben a Thrust SSC szuperszonikus járművel 1227 km/órás tempóval száguldott, de már kész az 1700 km/ órás változatú Bloodhound.

Teljesítményük és hírértékük lenyűgöző, értelmük kevésbé, hiszen néhány kiszáradt sós tó medrét leszámítva nem sok helyen használhatók. A hétköznapi élet ennél egyszerűbb rekordokat kíván. Egészségesebb az autók takarékossági versenye, hiszen az környezetünket is kíméli. Persze az első lépcső ebben a versenyben sem olcsó, hiszen minden tisztább energiaforrás egyben költséges dolog is, legyen az napelem a ház tetején, szélkerék a mezőn vagy szuperdiétás motor az autóban. A takarékossági verseny állását azonban a „vetélytárs” kőolaj drágulása folyamatosan átrendezi.

1939-ben egy amerikai kutatólaboratórium tudósai fogadást kötöttek a leggazdaságosabb üzemanyag-felhasználásra: a feladat lényege, hogy egy liter benzinnel ki tud hosszabb távot megtenni. Az első versenyt R. J. Greenshields nyerte 4,73 l/100 km fogyasztással. Tíz évvel később Greenshields egy átalakított Studebakerrel 1,57 l/100 km fogyasztást ért el. 1968-ban J. M.

Jones FIAT 600-asával R. C. Trokey és D. C. Carlson 0,963 l/100 km, 1973-ban a B. E. Visser vezette Opel 0,625 l/100 km fogyasztást ért el.

A megmérettetés azóta rendszeressé vált, és az idein magyar fi atalok is részt vettek. A Kecskeméti Főiskola GAMF csapata egyetlen liter üzemanyaggal 2277 kilométeres eredményt produkált, ám ezzel csak a legjobb dizájn díjat sikerült megszereznie, mert a győztes Microjoule La Joliverie francia csapatnak 3688 kilométerre futotta ugyanannyi benzinből. Igaz, az elképesztő eredményeket zárt pályán érték el olyan járművekkel, melyek nem igazán családi kocsik: egyetlen ember is csak fekvő helyzetben fér el bennük, s a kényelmetlenséget fokozza, hogy nincs se fűtőberendezésük, se légkondicionálójuk, de egyéb hiányosságaik miatt sem alkalmasak hétköznapi közlekedésre.

Persze vannak már mindennapi használatra is megfelelő diétás modellek. A VW 1L jelzésű kétüléses tanulmány autó 100 kilométeren 1,38 liter gázolajat fogyaszt, és kilométerenkénti szén-dioxidkibocsátása 36 gramm. A 0,8 literes, kéthengeres dízelmotor 39 lóerőnyi teljesítményével akár 160 km/órás sebességre képes az autó. A hajtómű része egy 10 kilowattos villanymotor is, amely gyorsításkor segít a fékezéskor feltöltött akkumulátorról. A takarékos üzemet javítja a Michelin kis súrlódású abroncsa és a mind össze 0,199-es Cd értékű, vagyis minimális légellenállású karosszéria, továbbá a start-stop kapcsoló, mely tilos jelzésnél leállítja a motort. A 3,8 méter hosszú 1L 57 milliméterrel alacsonyabb, mint a Lamborghini Murcielago, ez pontosan 1143 milliméteres magasságot jelent. A beszállást ezért sirályszerű szárnyas ajtó könnyíti meg, ám a csomagoknak csak ötvenliternyi hely jut a 380 kilogrammos tömegű autóban.

Az egyliteres fogyasztású modell fejlesztésére tízmillió eurót költött a német konszern, ami nem is számít soknak. A gondot a költséges sorozatgyártás jelenti: a szuperkönnyű anyagok miatt az 1L modell ideális esetben is kétszer annyiba kerül, mint a bőséges csomagterű, jól felszerelt ötszemélyes Polo.

Igaz, ha ilyen tempóban drágulnak az üzemanyagok, gyorsan megtérülő beruházás lesz szuperdiétás autót venni.