Mennyi műszaki ismeret szükséges a jogosítványhoz?
Népszabadság - Szabó Bernadett Számoljunk: egy óra, vagyis igazából ötven perc alatt városi forgalomban – átlagos körülmények mellett – húsz kilométert kényelmesen meg lehetne tenni, ami egy tanulóvezető esetében legalább két liter benzin. Máris elment az óradíjból több mint hatszáz forint. Ha a maradék 800–1200 forintot nettó jövedelemnek tekintenénk, az – feltéve, hogy valaki főállásban űzi az ipart – havonta legfeljebb 160–240 ezres bevételt jelentene, de ebből kell állni az autó évente akár több százezres karbantartási és javítási költségeit, a biztosítást, a különféle adókat, a majdani kocsicserét, s még meg is kellene élni valamiből. Hát, ez nem megy. De oktatni mellékállásban sem bombaüzlet, bár elég sokan próbálkoznak.

Az oktató tehát igyekszik a kilométerrel takarékoskodni, hiszen óránként akár egy liter benzint nyerhet, ami havonta bő hatvanezer forint. Jobb esetben elviszi a negyvenpercesre kalibrált vizsgakörre a tanulót, máris van tíz ajándék perce. Vagy dugóban araszolgat vele. Esetleg indulás előtt hosszas fejtágítót, útközben meg szusszanásnyi szünetet tart. Ha pedig született volánvirtuózzal találkozik, igyekszik rávenni, hogy menjen előbb vizsgázni, mert a kifi zetett harminc órából úgysem jár vissza semmi. Ám egészen durva módszerek is vannak. Például a tanuló úgy ír alá, hogy egyetlen percet sem ült a volán mögött.

Rossz nyelvek szerint még van ennél is lejjebb. Miután az iskolák egy részénél bevett gyakorlat, hogy más a tarifa a kötelező és más a pótóra esetében, az oktatónak nem igazán érdeke a gyors és eredményes vizsga. Ha tehát valakinek kevés a harminc óra, az tiszta haszon. Hallani itt-ott: az oktatóktól nem teljesen idegen, hogy tegyenek is erről. Vagyis inkább keveset tesznek azért, hogy a tanuló hamar kapja meg a jogsit.

A meglepetések elkerülése érdekében nem árt némi körültekintés. Mindenekelőtt érdemes alaposan tájékozódni a képzés ténylegesen várható költségeiről, elsősorban a gyakorlati vezetés óra- és pótóradíjáról.

Ha a kettő között túl nagy a különbség, az gyanús lehet. De szakértők szerint akkor is el kell gondolkodni, ha valahol gyanúsan alacsony az ár, mert ott aligha várható minőségi képzés.

Forrásaink állítják, hogy tisztességes tanfolyamot nehéz 150 ezer alatt összehozni, miközben most a piacon hatvanezer körüli akciók is vannak. Ám ha a pocsék oktatás miatt szükség lesz 10-15 pótórára, a kedvezményes kurzus is könnyen százezerbe kerülhet, az esetlegesen kidobott vizsgadíjról – ami januártól már 11 ezer forint – és az elvesztegetett időről nem beszélve.

Jól teszi, aki még körültekintőbben jár el. Kifaggatja például az ismerőseit, hogy ki hová járt tanfolyamra, és ott mit tapasztalt. Sok minden kiderülhet. Segít az eligazodásban a közlekedési hatóság is, mert közzéteszi, hogy az egyes iskolák tanulói átlagosan hányadik alkalommal jutnak át a vizsgán. Ezt az eredményességi mutatót cégek szerint bontásban a www.nkh.hu/ címen mindenki megtekintheti.

A negatív csúcsot minden bizonnyal egy III. kerületi bt. tartja: náluk egy-egy ember átlagosan nyolcszor futott neki a vizsgának, mire jogosítványhoz jutott.

Akad viszont két-három olyan – viszonylag kis létszámot oktató – iskola is, ahol egyetlen bukás sem volt. Az átlag egyébként valahol a másfél és a kettő között van, miközben néhány nagy piacvezető, magát abszolút profiként reklámozó vállalkozás ennél lényegesen gyengébb teljesítményt nyújt. Tessék böngészni bátran.

Kapcsolódó cikkek: Lopott autókra vadásznak Budapesten | „Hogy ne büntessenek meg” | Akik elcsalják a kilométereket | Életmentő fogások egy lökhárító áráért | Vezetői engedély kerékcsere nélkül?