Ez az igazi művészet: meztelen nők aszfaltoznak!
ASZTALOSOK
A képen belül navigáljon az egérrel! Lejjebb három további képet is megtekinthet!
Persze éppen az volt a fő célja az idén már 31. éve létező lódzi művészcsoportnak, hogy jól megzavarja az egyszeri nézőt. Nyilván ezért is lett a kiállítás címe: Vesszenek a férfiak! A székesfehérvári Szent István Király Múzeum legújabb tárlatán 14 panorámakép látható, amelyeken nehéz fizikai munkát (hagyományosan a férfiakhoz kötődő tevékenységet) végeznek meglehetősen lengén öltözött lányok és asszonyok.
A lenge öltözet jórészt meztelenséget jelent, ám kétségtelen, hogy a fotókon szereplő alakok közül többen bukósisakot, védőkesztyűt, láthatósági mellényt is viselnek. A fotókat a lengyel Lódz Kaliska (Lódz-i Pályaudvar) csoport tagjai - Marek Janiak, Adam Rzepecki, Andrzej Swietlik és Andrzej Wielogorski - készítették, alapvetően provokatív szándékkal.
Nem meglepő ez a „pályaudvari művészektől", akik 1979-ben neoavantgárd csoportként robbantak be a lengyel képzőművészetbe, és azóta főként a fotográfia, a kísérleti film és a videó területén fejtik ki „bosszantó" tevékenységüket. A művész urak (akik civilben fotósként, belső építészként, tanárként keresik a kenyerüket) önállóan nem is alkotnak, kizárólag a csoport tagjaiként gyakorolják az önkifejezést, amelynek legfőbb jellemzői évtizedek óta a szarkazmus, az abszurditás, a mindenféle konvencióval való állandó szembehelyezkedés.
A meztelen női testeknek a megszokottól teljesen eltérő közegben történő ábrázolása nem csupán meghökkentő, de szórakoztató is: egyszerre gúnyolja a vad feminizmust és a hímsovinizmust. A fehérvári tárlaton a fotóknak viszonylag kisebb méretű - két-három négyzetméteres - nagyításai láthatók, a tavalyi varsói premieren egész falakat borítottak be a 10-15 négyzetméteres panorámaképek.
Izinger Katalin, a kiállítás kurátora a műhelytitkokról szólva elárulta, hogy mindegyik fotó eredeti helyszínen - azaz nem műteremben - készült, a képek hitelességét pedig az is erősíti, hogy a statiszták nem pózoltak, hanem pontosan olyan munkafolyamatokat végeztek, amelyek valóban előfordulnak az adott szakmában.
A kiállítás szerves részét képezi a Lódz Kaliska által megfogalmazott úgynevezett második futurista kiáltvány is. A szöveg pont olyan, mint a képek: az alkotók látszólag komolyan veszik és értelmezik is magát a tárlatot, másrészt finom iróniával távolítják el magukat a férfi-női viszony sablonos ábrázolásától. A négy férfi a kiáltványában kinyilvánítja a nők iránti csodálatát, „elfogadván a túlélés hatalmát: a Nő Isteni Lény." Másrészt kimondják: „a hím alacsonyabb rendű faj, testi gyengeségében, végzetes döntésképtelenségében, a holnaptól való félelmében, piti behódolásában, önző társas hajlamában, idegengyűlölő türelmetlenségében, (...) a férfi a természet hibája és a társadalom tragédiája".
A memorandum a Marinetti-féle futurista kiáltványra is reflektál. Az 1909-ben megjelent szövegben például az szerepelt: „Egy versenyautó, kirobbanó lélegzetű kígyókhoz hasonlatos vastag csövekkel díszített motorházával... egy bömbölő autó, mely úgy száguld, mint a kartács, szebb, mint a Szamothrakéi Niké".
A lódzi pályaudvari művészek ezzel szemben úgy fogalmaznak: „Tudjuk, a Szamothrakéi Niké volt, van és mindig lesz, és szebb, mint egy szaros versenyautó kirittyentett kipufogócsöve".
