– Főügyész úr! Lehetséges az, hogy Angliában és az Egyesült Államokban egy cég csak úgy „kivásárolja a bűneit?”

– Erre nem tudok válaszolni. Sőt, nem is szeretnék. Lezárták a nyomozást, ehhez joguk van. Én mint svéd föügyész nem tudok mit kezdeni ezzel.

– Mégis... ha jogilag ez lehetséges, hogy néz ez ki etikai szempontból? Mi ennek az üzenete?

– Etika? Mit is mondhatnék? Ilyen hatalmas összegü üzletek esetében az etika nem szokott túl nagy szerepet játszani. Etikusnak lenni bizony költséges dolog, mármint üzleti szempontból.

– Svédországban is lehetséges lenne egy ilyen alku?

– Nem. Egész biztosan nem.

– Hova kerül az önként vállalt pénzbírság összege?

– Nem tudom, ez az angolok és az amerikaiak ügye. Erről semmilyen tájékoztatást nem kaptam, így hát adni sem tudok.

– Tehát Ön is lezárta a nyomozást, mivel nem tudja a személyt azonosítani, aki a feltételezett korrupciós büncselekményt elkövette. Azért kényszerült erre a lépésre, mert az angolok és az amerikaiak lezérták az ügyet és ezzel elzárták az ön csatornáit is?

– No comment...

– Hogy éli meg ezt az ügyet? Hiszen évek munkája szállt el és most megy nyugdijba is. Keserű a szájíze?

– Ebben a pozícióban az ember nem foglalkozhat ilyesmivel. Az érzések magánügyek. Persze nem állítom, hogy mindez boldoggá tesz. Nem. Egyáltalán nem.

– Lehetséges lenne az, hogy borítékba teszi a Gripen ügy magyar vonatkozású  iratait, bizonyítékait és elküldi Magyarországra?

– Szigorúan bizalmas és titkos anyagokról van szó, nem lehet csak úgy feladni postára, mint egy csomagot. tehát csak abban az esetben lenne lehetséges, ha a magyar hatóságok ezt hivatalosan kérnék. Akkor igen.

– Ennyi volt? Most nyugdíjba megy és pecázgat?

– Például.

Gripen vadászgép Kecskeméten