„Európa északi és déli gazdaságainak annyira különböző a teljesítménye, hogy a Center for European Reform által készített Tíz éves az euró, de vajon van-e jövője? című elemzésében már azt mérlegeli, hogy a gazdasági válság hatására felbomolhat az eurózóna” – írja Gideon Rachman, a Financial Times szerkesztője.

Igaz ugyan, hogy az eurózónán kívüli európai államokat – például Nagy-Britanniát –, és különösen a nem EU-tagokat – egyebek között Izlandot és Ukrajnát – nagyon megviseli a gazdasági válság, de a közös valuta sem véd a recessziótól. Egyes becslések szerint 2010-re akár 10 százalékra is emelkedhet az eurózónában a munkanélküliek aránya.

Az eurózónán belül azonban a közös valuta ellenére jelentősek a különbségek – hívja fel a figyelmet Rachman. A gazdasági válság kiélezheti az eurózóna északi és déli tagállamai közötti különbségeket: a nehéz helyzetben elképzelhető, hogy az alacsonyabb államháztartási hiányt produkáló északi államok nem akarják majd finanszírozni a fiskális szigort kevésbé szem előtt tartó déli országokban felhalmozott hiányt.

A déli országok – Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország – a közös fizetőeszköz miatt megússzák a valutaválságot, de a hitelválságot nem biztos: az államháztartási hiány miatt egyre nehezebben és drágábban jutnak hitelhez. Mivel a nemzeti valuta árfolyamának gyengítésével nem tudják élénkíteni a gazdaságot, előbb-utóbb az eurózóna déli országai számára is teher lesz a közös valuta. Charles Dumas londoni pénzügyi szakértő szerint aligha elkerülhető, hogy Olaszország kilépjen a monetáris unióból.

Hacsak a nagy adósságot felhalmozó kormányok nem hajtanak végre átfogó reformokat, és nem csökkentik jelentősen az állami kiadásokat. Ez viszont elbocsátásokkal és fizetéscsökkenéssel járna, „ami pedig könnyen zavargásokhoz és politikai válsághoz vezethet” – véli Rachman. Ha pedig nem a kormányok, hanem az EU intézményei és a brüsszeli hivatalnokok kényszerítik ki a megszorításokat, akkor a nacionalisták erősödhetnek meg.

Rachman elméletének igazolásaképp utal rá, hogy Rigában és Görögországban már az utcára is vonultak a kormány távozását követelők. Hozzátehetnénk, hogy Franciaországban is általános sztrájkot tartottak, és ez csak a kezdet.

Mindebből mégsem következik, hogy a jelenlegi tagoknak érdemes lenne felbontaniuk a monetáris uniót. Nem véletlen, hogy a rendkívüli gazdasági problémákkal küzdő Izland mielőbb szeretne belépni az EU-ba. És az önálló valuta arra sem garancia, hogy nem törnek ki zavargások, és nem erősödik a nacionalizmus: Nagy-Britanniában is az utcára vonultak az emberek, azt követelve, hogy Gordon Brown – az idegenellenes és rasszista Brit Nemzeti Párt plakátjáról átvett – ígéretéhez híven, a brit munkásoknak tartsa fenn a brit munkahelyeket.

Kapcsolódó cikkek: Izrael és a melegek | Liberális belvita a szólásszabadságról | Kulturalizmus jobbról, balról | Másodosztályú európaiak? | Köztévé a kormány kezében