Rátai Dániel, a feltaláló, Rátai János, az ügyvezető és a termék, a Leonar3Do

Móricz Simon

A híres Leonar3Do

Kisfiúként, Rátai egyik kedvenc televíziós mesesorozata a Varázsceruza volt. Már akkor foglalkoztatta, hogyan lehetne életre kelteni a rajzfigurákat, és bosszantotta, hogy ha ő rajzol egy házat, miért nem lát a papírfal mögé. Még nem volt tizennyolc éves, amikor a maga varázsceruzáját megalkotta.

Az volt az álma, hogy formatervező lesz a Ferrarinál. Ehhez pedig álmodott magának egy olyan eszközt, amellyel rögtön 3D-ben lehet tervezni, hiszen az élet természetes közege a tér. Az addig csak „Kütyü" névre hallgató Leonar3Do 2005 májusában robbant be a köztudatba, amikor Dani, a Magyar Innovációs Szövetség kiválasztottjaként a fiatal tudósok és feltalálók világversenyének USA-ban rendezett döntőjén (Intel-ISEF) hat első díjat zsebelt be. Ekkor még nem töltötte be a huszadik életévét, a nemzetközi beszámolók csak „magyar tiniként" emlegették. Az akkori Leó úgy harmincezer forintjába került Daninak, bizonyítva, hogy a szakmai közhiedelemmel szemben igenis lehet olyan olcsón előállítani VR (virtuális valóság) munkakörnyezetet, hogy az egy közönséges személyi számítógéppel birtokba vehető legyen: „3D for All".

Ősleó

A mai, kiforrott Leonar3Dóhoz képest az „Ősleó" meglehetősen gyermekdednek tűnt: egy piros-kék szemüveg, szárai összedrótozva és cérnával körbetekerve, LED-ek helyett két karácsonyfaizzó világított a szemüvegkeret szélén, egy harmadik pedig egy hurkapálcára csúsztatott szívószál végén, az asztal sarkain pedig két olcsó webkamera figyelt. Mindből zsinórok lógtak ki, melyeknek másik vége egy henger alakú CD-tokba futott. Sokan már ebben az összebarkácsolt kesze-kuszaságban is meglátták a közeljövő 3D forradalmát. Szinte csoda, hogy Dani és csapata megcsinálta a Kütyüből a Leonar3Dót.

A rendszer négy fő hardverelemet foglal magában. Ahhoz, hogy a hagyományos, kétdimenziós számítógép háromdimenziós rendszerként működjön, szükség van egy 3D kurzorra, amelyet az egeret kiváltó 3D markerrel lehet kiemelni a monitor síkjából, és tetszés szerint mozgatni a térben. Ezt a szerepet töltötte be kezdetben a karácsonyfaizzó a szívószálon, a hurkapálcára pedig azért volt szükség, hogy egy egér nyomógombját rá lehessen erősíteni. (A későbbiek folyamán ez a szívószálas-hurkapálcás karácsonyfaizzó fejlődött külön leszabadalmaztatott 6 szabadságfokú markerré, s így lett az egérből madár.)

Virtuális objektum: rajz, szobor, vagy bármi más csak akkor jöhet létre a kurzor mozgatásával, ha a számítógép folyamatosan érzékeli a marker helyzetét. Erre szolgálnak a szenzorok, kezdetben minél távolabb egymástól, hogy jó nagy legyen a látóterük, ma már egyszerűen a monitor tetején elhelyezve. Azt a virtuális valóságot pedig, amely a 3D kurzorral létrehozható, folyamatosan látni kell, ehhez egy 3D-s szemüvegre van szükség. Így ismét csak új, egyedi, és szintén külön szabadalmaztatott megoldásokat kellett létrehozni. A kívülről most már nagyon egyszerűnek látszó, de valójában hihetetlenül komplikált rendszert egy hardveregységnek össze kell foglalnia és annak oda-vissza kommunikálni a számítógéppel - ezt a feladatot teljesíti a mindössze féltenyérnyi vezérlődoboz, születési nevén: CD-tartó. Az ötödik fő elem, az egész rendszert működtető szoftver egy olyan titok, amely a világon egyedülálló képességekkel rendelkezik.

Külföldi és hazai elismerés

A Leonar3Do nemzetközi sikere elsősorban annak volt köszönhető, hogy Dani - ahogyan azt Arizonában az egyik zsűritag megfogalmazta - „olyan problémát oldott meg filléres anyagokat felhasználva, amelyekkel dollármilliárdokkal rendelkező cégek és kutatóintézetek évtizedek óta nem boldogultak". A Leonar3Do a legszélesebb rétegek számára is elérhetővé tette a virtuális valóságot, amelyről egy otthoni felhasználó legfeljebb csak álmodozhatott egy-egy sci-fi láttán.

Az alkotó
Kovács Bence A 2005-ös világsiker hazai fogadtatása irányt szabott Rátai Dani további életének. Olyan egyértelműen fogalmazódott meg az igény, hogy a találmányának itthon kell maradnia, Magyarország hírét öregbítve a világban, hogy amikor az állami vezetés - köztük az akkori miniszterelnök - részéről anyagi támogatást ígértek, a család számára egyértelmű lett, hogy a technikai újítások szabadalmait kézben tartva, a Leonar3Do piacérett termékké fejlesztésére és piaci hasznosítására Dani céget alapít, és az akkor megkezdett egyetemi tanulmányai mellett irányítja a fejlesztési munkákat.

Cégalapítás

2005. szeptember 2-án Dani, néhány évvel idősebb féltestvére, Kárpáti Zoltán, és édesapja, Rátai János megalapították a 3D for All Kft.-t. 2006 februárjában kiköltöztek addigi lakásukból, áprilisra irodává alakították, közben munkatársakat toboroztak, vagyis az első csapat április végén kezdhette meg az érdemi munkát. A cég irányítását az üzleti életben már bizonyító Kazár Gáborra, a Graphisoft R&D Rt. korábbi elnökhelyettesére bízták, „business angel" szerepben pedig Bojár Gábor, a Graphisoft R&D Rt. egyik alapítója és tulajdonosa vállalt szerepet. Tartós együttműködés azonban az egymásétól eltérő jövőképek miatt nem alakulhatott ki. 2007 szeptemberében, a tulajdonosok teljes egyetértésével, Rátai János állt a cég élére, és a mai napig ő igazgatja a vállalkozást.

Pályázati pénzek

Az Egyesült Államokban a díj mellé Rátai Dániel 13.900 dollárt is kapott, ez adta a cég törzstőkéjét. Az indulásnál adott egymillió forint támogatást a Magyar Fejlesztési Bank, a család összes mozdítható vagyonát beleadta a vállalkozásba, de a legnagyobb támogató a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) volt, mely több száz millió forinttal segítette, illetve segíti jelenleg is a Leonar3Do fejlesztéseit.
2006. januárjában az Irinyi János Program keretében közel 25 milliót, 2006. márciusában Dr. Boda Miklós, a NKTH elnöke, az illetékes kuratórium támogatásával, 35 százalékkos önrész mellett egy külön keretből biztosított támogatást fejlesztésekre, közel 37 milliós értékben. 2007. decemberében a Jedlik Ányos Program 274 ezer forintot biztosított.

Persze nem úgy kell elképzelni, hogy az emberhez hozzávágják ezt a pénzt. A kiírásban szerepel, mire fordítható a pénzösszeg, ehhez komoly üzleti- és pénzügyi tervet kell készíteni, legtöbbször jelentős önrész kell mellé, és aztán ha sikerül elnyerni a támogatást, akkor arról a munkaszakaszok és a projekt lezárásakor minden részletre kiterjedő tételes elszámolás következik. Ha nem sikerül a pályázatban kiírt feltételeket teljesíteni, előfordulhat, hogy a teljes összeget kamatostul vissza kell fizetni. Az első 60 millió forint elég volt ahhoz, hogy felkészüljön a kft. a profi munkára.

Ám 2007 első felére vészesen fogyóban volt a pénz. A megcélzott Irinyi III. pályázat eredményének átszervezési és egyéb okok miatt mind távolabbra tolódott, és a cég már ott tartott, hogy szűkebb-tágabb családi és tagi kölcsönökből tartotta fenn magát, amikor megkereste őket a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete (MTA-KOKI), hogy egy projektjük megvalósításához szükségük lenne a Leonar3Do képességeire.

Háromdimenziós mikroszkóp

A Jedlik Ányos Program lehetőséget teremt arra, hogy két szabadalmaztatott találmány, a remények szerint egy harmadik szabadalmat eredményezzen. Rátai Dániel háromdimenziós számítógépes munkakörnyezete, valamint a Femtonics Kft. és az MTA KOKI gyors 3D lézer pásztázó mikroszkóptechnikáinak összehangolt fejlesztése arra hivatott, hogy úgy tegye lehetővé az agy működésének vizsgálatát, hogy a kutatók az agy-idegsejtek reakcióit azonos időben, tetszőleges helyen mérhessék és láthassák.

Vizi E. Szilveszter meggyőződése, hogy a háromdimenziós mikroszkóp kulcsszerepet játszhat a gyógyszerek hatásmechanizmusának vizsgálatában, valamint az új típusú gyógyszerek kifejlesztésében. A módszer iránt máris érdeklődnek külföldi gyógyszergyárak.

Innovációs Oscar

2008-ban Danit meghívták az emberiség jövőjét leghatékonyabban szolgáló technológiai megoldások világversenyére, a kaliforniai San Joséba. Találmányát a szakmai zsűri beválasztotta az öt legjelentősebb, az oktatást forradalmasító innováció közé, így a Tech Museum of Innovation bejelentése alapján a 3D for All Kft. nevében átvehette az innovációs Oscarnak számító Tech Awards díjat.

Leonar3Do az oktatásban

Rátai János, a Leonar3Dót fejlesztő 3D for All Kft. ügyvezető igazgatója szokta idézgetni a Leóval kapcsolatban Comeniust, aki azt állította, hogy „egyetlen kép többet ér ezer szónál". Ő hozzáteszi, hogy „egyetlen háromdimenziós kép többet ér ezer síkbelinél". És ez nem csak azért fontos, mert valamit csak így lehet érthetően bemutatni, hanem az élmény alapú oktatás szempontjából is. Ha a szöveg mellett látunk egy kétdimenziós képet, az máris sokkal jobban rögzül. De ha ugyanazt háromdimenziós formában mutatjuk meg, a kutatások szerint akár 200 százalékkal is nőhet a megjegyzési képesség!

Az újabb díj újabb nagy lökést jelentett a találmány iránti érdeklődésnek - ezúttal már az oktatás területéről is. Az 1500 lakosú Bakonyszombathely iskolájától kezdve (itt avatták fel az első interaktív digitális iskolatáblát), a szlovákiai felsőoktatáson át, egy frankfurti fogászprofesszor intézetéig sok helyütt alkalmaznák az egyedülálló megoldást.

Leonar3Do a gépsoron

Az Intel International Science and Enggineering Fair (tudósok olimpiája) fődíj nyertese - még nincs diplomája
Kovács Bence A Leonar3Do mára megfelel a cég által felállított, a piaci áttöréshez feltétlenül szükséges hét alapkövetelménynek: elérhető áron, egy egyszerűen telepíthető, könnyen kezelhető, valódi funkcionális haszonnal bíró, ergonómiailag barátságos, otthon és professzionális környezetben alkalmazható, a 2D és 3D közt átjárást biztosító eszközzé vált. Alkalmazási területe meglehetősen széles, orvosi-, gyógyszerészeti-, geológiai kutatásoktól kezdve a formatervezésen, a lakberendezésen, az oktatáson és a különféle tervezőmunkákon át egészen a hétköznapi készségfejlesztésig.

Két év fejlesztés után jutott el a találmány odáig, hogy a SIGGRAPH-on, a világ legnagyobb, évente megrendezett számítógépes interaktív grafikai kiállításán is előálljanak vele. Míg 2008-ban ők voltak a szakma reménységei, addig 2009-ben már egy kiforrott termékkel álltak elő, vagyis elérték a céljukat. Ugyan néhány apró finomításra szükség van még a sorozatgyártás megkezdése előtt, de a tervek szerint 2009 novemberében beindul a termelés Magyarországon, aztán előfinanszírozásban legördül a gyártósorról az 500 darabos startszéria, mellyel végre kikerülnek a piacra, és megmérethetnek a háromdimenziós való világban.

Mit hoz a jövő?

A jelenleg nyolc alkalmazottat foglalkoztató 3D for All Kft. távlati terveiben a világ összes számítógép-tulajdonosa célközönség. Mégis, a pénzhez kapcsolódó boldogságillúzióknak Daniban nyoma sincs. Nem vágyik semmi megvásárolhatóra, ő ezt fejben elintézi. Jól tudja, hogy előbb-utóbb mindent megun az ember, akkor meg minek? Szerinte „a pénz nem cél, hanem eszköz", ő az alkotásban leli az örömét, ha megold valami problémát, amit előtte senki.

Élete egyik legnagyobb élménye, amikor először állt össze a fejében egy algoritmus, aminek a logikája túlnyúlt a tapasztalható valóságon, mintha nem is léteznének a valóság szabályai. Ez egy négydimenziós algoritmus volt térelemek rendszerezésére, és ebben a rendszerben a különböző négydimenziós formák mentén térképezett fel bizonyos térelem-kapcsolatokat - sajnos, én fel sem tudom fogni. Ezt még egy régebbi, gázáramlást szimuláló programjához találta ki. Aztán a Lonar3Do volt, ami mindent vitt, mely alapjait tekintve kész, és öröm látni, hogy egyre nagyobb az igény iránta.

Kapcsolódó cikkek: Az adófizetők pénze bánja | Ki akarják ásni Leonardo maradványait | Eredményesek a magyar vidékfejlesztési pályázatok | A fejlődés útja | Melyik busz érkezik? - megmondja a navigátor