Rúgjuk ki a főnököt!
„Az amerikai és az európai munkások most olyan kérdéseket tesznek fel, mint korábban a latin-amerikaiak. Miért bocsátanak el minket? Nem lehetne inkább a főnököt kirúgni? Miért teheti tönkre a bank a vállalatot, miközben zsebre teszi a pénzünket?” – olvassuk a Frankfurter Rundschauban. A cikk szerzője Naomi Klein kanadai publicista, a baloldali antiglobalista mozgalom egyik hangadója. A Metazin is beszámolt két éve megjelent, azóta bestsellerré vált könyvéről, amelynek fő tézise szerint a nyugati politikusok a második világháború óta arra használják a természeti, a gazdasági és a politikai katasztrófák utáni bizonytalanságot, hogy népszerűtlen neoliberális gazdaságpolitikai intézkedéseket hozzanak.
Klein ezúttal a gazdasági válság ürügyén bejelentett elbocsátások és gyárbezárások problémájára kíván hatékony megoldást találni. Emlékeztet a 2004-ben készített A foglalás című dokumentumfilmjére, amelyben azt mutatta be, hogyan foglalták el az argentin szakszervezetek a válság során bezárt gyárakat. A 2001-es argentin krízis idején a munkások több eladósodott, a tulajdonos által bezárni tervezett gyárban átvették az irányítást és újraindították a termelést. A szakszervezeti irányítás alá vett üzemek közül sok még most is termel.
„Ma a világgazdaság egésze olyan állapotban van, mint Argentínáé volt nyolc éve (ráadásul a válság okai is hasonlóak).” Egyre több nyugati munkás fejében fordul meg, hogy az argentin gyárfoglalók példáját követve próbálja meg megtartani munkahelyét – véli Klein.
Egyelőre ugyan még többnyire csak tiltakozásig, sztrájkig, a gépsorok leállításáig, esetleg a vezetők túszul ejtéséig jutottak – sorolja a kanadai publicista az amerikai és a nyugat-európai példákat, de ha a válság tovább mélyül, akkor előbb-utóbb radikálisabb lépésekre is elszánhatják magukat.
