A DK múlt szombati rendezvényén a szintén tiltakozó krétakörös Gulyás Mártont többször megütötték, transzparensét összetépték. Önt nem bántották?
Az én táblámon konkrétan az állt, hogy „Cigány vagyok, nem bűnelkövető”. Feleségem és egy barátnője volt velem. Fizikai értelemben engem nem bántottak, de Beát, a feleségemet többször megütötték a karján és a vállán. Beszóltak nekünk, inzultáltak, Fidesz-bérencnek tituláltak. A sajtóban erről kevés szó esett. Az, ami Gulyás Mártonnal történt, mindent felülírt.
Előzőleg egyeztetett Gulyás Mártonnal?
Dehogyis! Helyeslem az akcióját, de semmi közöm hozzá.
Ha még nem említettük volna: Pásztor Albert ügyéről és annak folyományairól beszélünk. Pásztor miskolci rendőrfőkapitányként öt évvel ezelőtt nagy vihart kavart a cigányokról tett kijelentéseivel. Most polgármesterjelöltként indul, az MSZP és a Demokratikus Koalíció is támogatja. A DK-s Eörsi Mátyás az ATV-nek nyilatkozva „romabűnözésről” értekezett.
Annyi biztos, hogy Pásztor Albert valamit nagyon tud. Még nem jöttem rá, hogy mit, de ez az ember már másodszor veri meg a baloldalt. 2009-ben az a példátlan eset fordult elő, hogy az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz együtt tüntetett a Jobbikkal a védelmében.
A baloldali táborban is sokan vélekednek úgy, hogy Pásztor Albert nem cigányellenes, csak őszinte. Kimondja az igazságot.
|
A jogállam és a demokrácia ismérveit nem írja felül egyetlen település helyi sajátossága sem
M. Schmidt János / Népszabadság |
Valami nem attól válik igazzá, hogy sokan mondják. A közvélekedés és a társadalom sem tévedhetetlen. Az nem kérdés, hogy mi, jogvédők támogatjuk-e a bűnözés elleni küzdelmet. Természetesen: igen. Csak éppen úgy néz ki, hogy a bűncselekmények elkövetői helyett a származásuk ellen zajlik küzdelem. Pásztor Albert annak idején közölte, hogy egy adott időszakban egy bizonyos típusú bűncselekményt kizárólag cigányok követtek el. Ez a manipulatív megközelítés – nevezhetném akár aljasnak is – azt feltételezi, hogy a romák csak elkövetők lehetnek, a nem romák meg csak áldozatok. Súlyos tévedés. A cigány emberek ugyanúgy félnek a bűnözőktől, mint a nem cigány emberek. Pásztor Albertnek eszébe se jutott arról beszélni, hogy az áldozatok között mennyien voltak romák. Innen egyenes út vezet a „cigánybűnözésig”, ami egészen brutális, gyilkos fogalom. Etnikai alapon megbélyegez egy egész közösséget, billogot tesz mindenkire, aki cigány. Ennek a kifejezésnek a használata rasszista beszéd, más értelmezési lehetőség nincs. Másrészt Pásztor Albert – rendőrkapitányi helyzetéből fakadóan – elsősorban a bűncselekmények elkövetőivel találkozott, így teljesen érthetetlen, milyen alapon jelenti ki, hogy az integráció nem működik.
Borsod felől az hallatszik: a miskolciaknak nem tetszik, hogy a helyi viszonyokat nem ismerő budapesti politikusok osztják az észt.
Megfigyeltem, hogy amikor bizonyos elvi kérdésekről vitatkozunk – például arról, mit tekintünk zsinórmértéknek a közpolitikában, a közbeszédben –, és valakinek elfogynak az érvei, akkor előhúzza a szokásos kártyát: „te nem idevalósi vagy, te ezt nem értheted”. Márpedig a jogállam és a demokrácia ismérveit nem írja felül egyetlen település helyi sajátossága sem. A jogállam ugyanaz Miskolcon, Taktakenézen és Budapesten. Megfigyeltem azt is, hogy a cigányellenes szövegek mögött nem kizárólag politikai, hanem nagyon gyakran gazdasági érdekek húzódnak meg. Ha a romák jelenléte akadályoz egy ingatlanberuházást, akkor előbb kollektív módon bűnözővé nyilvánítják őket: így könnyebb megtisztítani tőlük a terepet. Magyarországon jól bevált recept, hogy bárki elcigányozza magát, az ismeretlenség falát áttörve azonnal politikai közszereplővé válik. Közben senki nem foglalkozik a bűnözést kiváltó valódi okokkal. Ma már a legkisebb településeken is egyre nő a drogfogyasztás, terjed a végletes elszegényedés és a társadalomból való tökéletes kirekesztés. A legjobb bűnmegelőzés a munkahelyteremtés lenne. Ha ez nem megy, akkor az etnikai konfliktusok erősítésével az összes problémáért a cigányokat teszik felelőssé. Apropó: tudja valaki, hogy Pásztor Albertnek milyen várospolitikai elképzelései vannak? Tudja valaki, hogy mit szeretne tenni Miskolc jövője, a gazdasági prosperitás beindítása és a fejlődés érdekében?
Bár az Együtt–PM kihátrált Pásztor Albert mögül, az MSZP továbbra is támogatja. Miért csak a DK-n veri el a port?
Senkin nem akarom elverni a port. Azért főleg a DK-ról beszélek, mert ennek a pártnak a politikusai izomgörcsig védik Pásztor Albertet. Az MSZP inkább csendben marad.
Nem lehet, hogy egyszeri, kirívó esetnek tulajdonítunk általános jelentőséget?
Éppen mondani akartam, hogy túl sok szót vesztegetünk Pásztor Albertre. Nem az ő személye érdekes, hanem az a jelenség, ami a személye mögött húzódik. A baloldal korábban úgy határozta meg magát, hogy sokkal inkább szolidáris a rászorulókkal és az elesettekkel, mint a jobboldal. A jelek szerint akadnak, akik az elvesztett parlamenti választás eredményéből azt a következtetést szűrték le, hogy ez a politikai stratégia nem kifizetődő. Az MSZP-ben már előkerült az úgynevezett rendpártiság igénye. Lefordítva: „jaj, de kár, hogy nem cigányoztunk annyit, mint a Jobbik, mert akkor több szavazatot kaptunk volna”. Attól tartok, hogy a miskolci történet nem egyedi eset, hanem egy stratégiaváltás részeként, legalábbis arra tett kísérletként is értelmezhető. Drukkolok, hogy ne legyen igazam.
Ha viszont tényleg létezik ilyen veszély, akkor nem ártana, ha a roma közélet is erősebben hallatná a hangját.
Nekünk nincsenek rá eszközeink, hogy felerősítsük a hangunkat.
|
A szegénység egyre durvább megjelenési formáival, egyre több konfliktussal kell számolnunk
M. Schmidt János / Népszabadság |
Roma értelmiségiek már a kilencvenes évek elején arra figyelmeztettek, hogy ketyeg az „etnikai bomba”, ami bármikor felrobbanhat. A fideszes kormány különösképpen sok szegény- és közvetve cigányellenes intézkedést hozott, de az érintettek egyre csak tűrnek. Konfliktusokban nincs hiány, a bomba azonban még mindig csak ketyeg. Felrobban egyáltalán?
A rendszerváltás környékén a progresszív roma értelmiségieknek – Daróczi Ágnesnek, Horváth Aladárnak vagy Zsigó Jenőnek – sok mindenben igazuk volt. Pontosan megmondták, milyen folyamatok indulnak be, ha nem születnek megfelelő döntések. Ladányi János szociológus 2002-ben azt írta, hogy a romák társadalmi kirekesztettsége hatszorosa a magyar társadalmi átlagnak. Azóta, ugyebár, eltelt tizenkét év. Mindig azt gondoljuk, hogy nem jöhet rosszabb. És mindig még rosszabb jön. Amerre most haladunk, abból az látszik, hogy keményedni fog a helyzet. A szegénység egyre durvább megjelenési formáival, egyre több konfliktussal kell számolnunk. Ha jelentős embertömegeknek nem nyílnak utak a reintegrációra, akkor durvulni fog a szélsőséges marginalizáció és az azzal természetszerűleg együtt járó kriminalitás. Számomra is kérdés, hogy felrobban-e az etnikai bomba. A választ nem tudom. Van egy vágyott, ám nagyon rossz minőségű roma mozgalom, amely képtelen megszervezni a cigányságot, kritikus tömeget teremteni javaslatai és követelései mögé. Márpedig tömeges támogatottság nélkül politikai értelemben nem létezünk. Sehol nem vesznek komolyan bennünket, csak választásról választásra felhasználnak a szavazatmaximálás érdekében. Semmi több. Mind a két oldal politikai prédának tekinteni a roma közösségeket, a pártok a legkisebb befektetéssel a legnagyobb hasznot akarják kivenni.
Soroljon fel, kérem, három roma vezetőt, akit hiteles politikusnak tekint. Tudja mit… Mondjon legalább egyet…
Lehet, hogy önmagukat nem tekintik sem vezetőnek, sem politikusnak, de a roma közéletnek vannak olyan ismert szereplői, akiknek a véleményét mértékadónak tartom. Ilyen például Kállai Ernő volt kisebbségi ombudsman.
Javítson ki, ha tévedek: a roma önszerveződés az elmúlt húsz-huszonöt évben soha nem volt annyira gyenge, mint most.
Sajnos, ez tökéletesen igaz megállapítás.
Miért alakult így?
Kettős a felelősség. Egyrészt a regnáló hatalom mindent megtett, hogy a valódi roma civil önszerveződést korrumpálja és maga alá gyűrje. Másrészt megvan a romák felelőssége is: besétáltak a zsákutcába. A rendszerváltás után a roma szervezetek leginkább arra alakultak, hogy a nem roma politikai szövetségeseiket kiszolgálják. A roma önszerveződésnek volt egy kezdeti fellángoló, intenzív szakasza a kilencvenes évek legelején. Aztán megjelent a cigány kisebbségi önkormányzati rendszer. Nem a roma önszerveződés használta fel a maga javára a kisebbségi önkormányzati rendszert, hanem a kisebbségi önkormányzati rendszer nyomta le a civil önszerveződést. A különféle roma szervezetek elsősorban arra vállalkoztak, hogy minél több képviselői posztot szerezzenek az Országos Cigány Önkormányzatban. A pártok ehhez szállították a muníciót. A romák leszerződtek jobbra vagy balra, cserébe annyit kaptak, hogy legyőzhették ellenfeleiket az országos mandátumokért folytatott harcban. Tragikus. Az nem önszerveződés, hogy egymás kinyírásával foglalkozunk.
Hogyan lehet kitörni ebből a helyzetből?
Az ember vagy részévé válik egy sehova nem vezető, kontraszelektált rendszernek, vagy azt mondja, hogy kívül marad, és megpróbálkozik valami mással. Lehet, hogy huszonnégy év elteltével laikus és naiv elgondolásnak tűnik, de szerintem elölről kell kezdeni az önszerveződést. Nagyon sokat gondolkodom ezen, és mindig ugyanoda jutok vissza. Nem lehet megúszni, hogy létrehozzunk egy olyan tisztességes, becsületes és felkészült roma önszerveződést, amely képes tömegeket mozgósítani. Nem lesz könnyű, hisz a teljes magyarországi civil társadalom rossz állapotban van. Tőlünk, romáktól nem várható el, hogy ennél jobb minőségben megszervezzük magunkat. Ennek ellenére nem látok más megoldást. Meg kell próbálni.
