Pars nem érmes és nem beszél
Túl azon, hogy vb-n, a nagy esély kapujában rendre megremeg a kéz/láb, ezt most akkor miként is kell értelmezni? Vegyük lassan papírformának, hogy az utolsó lépés sosem sikerül? Hogy a riválisok - bármennyire gyöngék is év közben - a vb-re mindig összekapják magukat?
Tessék: a szombathelyi atléta legfőbb riválisának tetsző, az idén "sehol sem" lévő Primoz Kozmus elsőre 75,14, majd 79,94 méterrel vétette magát észre, hogy aztán hatodik, utolsó kíséreltként 80,09-cel biztosítsa be - múlt évi olimpiai diadala után - friss vb-aranyérmét. Aztán ott van a már leírt veterán sporttárs, a lengyelek kvázi veteránja, a 2000-es ötkarikás játékokat és a 2001-es vb-t megnyerő Szymon Ziólkowski: másodjára elérte az ezüsthöz szükséges 79,30-at. Hogy a tizenkettes első etapot 75,51-gyel nyitó, hatodikként a végjátékba jutó, ott 77,45-re javító Pars miért zuhant össze, miért hajíthatta túl (hatodikra...) még az orosz Alekszej Zagornij is, nem utolsósorban: miért vágta háromszor a hálóba a kalapácsot, azt, sajnos, e helyütt nem tudjuk elmesélni, mivel az atléta a mixed zone-ban - meglátván a magyar újságírókat - szó nélkül, egy fejrázással továbbment.
Talán mondani sem kell: még ha a feje éppen "szétpattan" is, ilyen akkor sincs. Bocs, fiúk, de megőrülök, értsétek meg, de most nem tudok mit mondani - ennyi is elég lett volna. Valami apró gesztus, ha már itt vagyunk, Európában...
Így történt hát, hogy a magyar sajtómunkáshad ott állt bekapcsolt tollal-mikrofonnal, érdeklődve, aztán döbbenten és értetlenül; a magunk részéről többet nem is zavarnánk.
Eztán visszaültünk a tribünre, s néztük a nagyokat, akik szépen nekiálltak betlizni.
Mindenekelőtt Jelena Iszinbajeváról kell említést tenni; ha valaki esetleg - tényleg csak esetleg - nem tudná, az orosz klasszis a világ legjobb rúdugrónője; például kétszeres olimpiai és ötszörös világbajnok, összesen huszonnégyszer ért el világcsúcsot, a legutóbbit (505 centi) a pekingi olimpián... Erre most már a 475-ös kezdőmagasságán leverte a lécet, hogy aztán föltetesse azt 480-ra, s újabb két rossz próbálkozásával hibátlanul „tarolja". Az utolsó alkalommal a nézőtér - na igen: ki hiszi ezt el? - egy darab, elképesztő morajjá lényegült át, eközben pedig a nem kevésbé döbbent Iszinbajeva kézbe temetett arccal szomorkodott. A győzelmet a 2004-es olimpia harmadik helyezettje, egyetlen, tető alatti vb-ezüstérmét féltve őrző Anna Rogowska szerezte meg, miután - Iszinbajevához képest nagyon „korán", 440-en nyitva - 475 centin már nem akadt vetélytársa... Érdekesség: a lengyel rúdugró a vb előtti utolsó, londoni viadalon felülmúlta orosz kolléganőjét, ám akkor a kórusban közölt szakvélemény az volt, ugyan, majd Berlinben... Ez lett Berlinben.
Amúgy Iszinbajeva éppen a záró ugrására készült, amikor befutott a női 3000 méter akadály mezőnye: ott meg éppen a szintén orosz Gulnara Galkinát nem találta senki... Illetve hát: a szám olimpiai bajnoka, egyben világcsúcstartója ott volt a többiek között, olyannyira ott volt, hogy sokáig vezetett is, ám a végére - noha idei legjobbját futotta - elfogyott az ereje, s megelőzte konkrétan három versenytársa is. Még egyszer kérdezzük: van ilyen? Van. Az aranyérem Marta Dominguezé lett - kié is? A spanyol hölgy nemrégiben váltott e kategóriára - előtte akadály nélküli középtávfutó volt -, s a sikertelen pekingi szereplése mellett más fellépés nem fűződött a nevéhez. Egészen e hétfőig...
