Pár jó tanáccsal meg lehetne könnyíteni a miniszterelnök dolgát, hogy a Martin Schulznak tett ígéretéhez híven valóban az Európa-párti vonalon maradjon. Lehetne neki javasolni például, hogy ne az Európai Uniót vádolja, ha az Európai Parlamentben kritizálják politikáját. Megfontolandó lenne továbbá, hogy a kormánypárti politikusok ne úgy utaljanak Európára, mint valami szükséges rosszra – bár kétségtelen, vannak gondok a térségben. És ami a legfontosabb: nem az utolsó utáni pillanatban kellene észbe kapni, amikor már majdnem veszve van minden, de a kormány hitelessége minimumon.

Mert hát mennyivel bölcsebb lett volna, ha a miniszterelnök időben közli: befejeztük a "kuruckodást", szükség van az EU-ra és az IMF-re, méghozzá gyorsan. Ezzel kellett volna teleharsogni a médiát, s nem azt sugallni folyton fölényeskedve, hogy az a bizonyos hárombetűs szervezet pénzt akar adni, de nekünk az miért is kéne, hiszen megállunk a saját lábunkon is. Derekasan, egyenes gerinccel kellett volna a kamerákba mondani: teljesítjük az EU elvárásait, cserébe megkapjuk a hitelt, és nem mellékesen részesülünk támogatásukból is. (Ez utóbbiról mostanában szeretünk megfeledkezni.)

Ha minden csatornából ez szólt volna, talán a Békemenet szervezői sem választják azt vezérjelszónak, hogy "Nem leszünk gyarmat". Sőt, az egész demonstráció okafogyottá vált volna (persze nem, hiszen a Békemenet inkább szólt a kormányfő személyi kultuszának megerősítéséről, mint bármi másról), ha Orbán Viktor korábban már megüti azt a békülékeny hangnemet, amit csak legutóbbi brüsszeli útján tett meg. Így azonban egész Európa (a most már igencsak szerethető Európa) láthatta, hogy mit üzennek a demonstrálók, Orbán szimpatizánsai.

Mégis nagyon fontos momentum, hogy a kormány mellett kiálló százezer (vagy több) ember "csupán" elszenvedője annak a kormányzati propagandának, amely szerint a nyugati szociáldemokraták és liberálisok rárontanak az országra, a külföldi nagytőkéről és spekulánsokról már nem is beszélve. Mindezek tudatában pedig már az is teljesen világos, hogy Orbánnak miért olyan hatalmas feladat az Európa-párti vonalon tartani a szavazóit. Eddig ugyanis mindent sikerült elkövetnie annak érdekében, hogy azok, akik hittek benne – és még inkább neki –, elforduljanak az EU-tól. Őket ezután valóban arról kell majd meggyőznie – ha komolyan vehetjük a Martin Schulznak tett kijelentését –, hogy az Európai Parlament tényleg "a demokrácia szíve". Ez azonban egyenlő lesz a politikai kudarc beismerésével.