Nem sikerült áttörést elérni az egységes bankfelügyeleti mechanizmusról szóló jogszabályi javaslatról az uniós pénzügyminiszterek keddi tanácsülésén, miután több kérdésben még nem közeledtek eléggé egymáshoz a tagállami álláspontok egy olyan ügyben, aminek elfogadásához minden tagállam hozzájárulása szükséges – írja a Bruxinfo.hu.

Diplomaták szerint ugyanakkor nem volt hiábavaló a keddi, meglehetősen részletekbe menő vita, ami újfent felszínre hozta az ismert ellentéteket. A szöveg körülbelül 90 százalékban már készen áll, a fennmaradó tíz százalékot azonban legkorábban csak december 12-én tudják majd kivasalni, amikor a tárcavezetők újra nekiveselkednek majd a dossziénak. Egyes országok a legszívesebben a december 13-14-i uniós csúcs elé vinnék a témát, ezt azonban többek között Angela Merkel német kancellár is ellenzi.

A nagy horderejű jogszabály alapjában írná át a bankok felügyeletére vonatkozó jelenlegi szabályokat, miután az Európai Központi Bankkal az élen egységes felügyelet alá helyezné a valutaövezet, illetve azoknak a nem eurózónatag uniós országoknak a bankjait, amelyek a részvétel mellett döntenek.

A tagállamokat, köztük is elsősorban Németországot és Franciaországot megosztó kérdés, hogy az EKB felügyeleti hatásköre a bankok mekkora és milyen körére terjedjen ki, és mi legyen a munkamegosztás a nemzeti bankfelügyeletekkel – írja a lap. Miközben a franciák és elsősorban a déli tagállamok legszívesebben valamennyi pénzintézetet (ezek száma több mint hatezer) az ilyen képességekkel egyelőre még nem is rendelkező EKB gondjaira bíznának, a németek ragaszkodnak ahhoz, hogy tartományi takarékszövetkezeteiket, ahogy jelenleg is, ezután is a helyi banki „csendőrök” felügyeljék.

Az elnökség által előterjesztett kompromisszum értelmében az EKB közvetlen felügyeleti hatásköre csak az állami támogatásban részesülő, valamint a rendszer szempontjából lényeges (60 milliárd euró küszöbérték) bankokra terjedne ki, miközben a többi szinten továbbra is a nemzeti hatóságok felügyelnék napi rendszerességgel a pénzintézeteket. Az EKB csak akkor nyúlhatna át a fejük felett és vonhatná magához az ellenőrzést, ha a nemzeti felügyeletek nem végeznék jól a dolgukat, vagy ennek veszélye fennáll.

Ugyancsak kényes kérdésnek számít annak biztosítása, hogy az Európai Központi bank monetáris politikai és felügyeleti funkcióit hermetikusan elválasszák egymástól, ehhez többek között Németország ragaszkodik.

A megállapodásnak, úgy tűnik, már nem áll útjában az eurózónán kívüli országoknak az az aggodalma, hogy részvétel esetén a jogaik nem állnának arányban a kötelezettségeikkel. A tulajdonképpeni döntéshozónak számító felügyeleti tanácsban szavazati joggal rendelkeznek majd, és várhatóan arra is garanciát kapnak majd, hogy amennyiben egy európai szinten született döntésnek potenciálisan pénzügyi következményei lennének a bankszektorukra, ezt figyelembe vegyék.

Az egységes bankfelügyeleti mechanizmus mellett egy másik rendeletről is tárgyalnak a tagállamok és az ebben a kérdésben együttdöntési jogokat kapó Európai Parlament, jelesül az Európai Bankhatóságon (EBA) belüli szavazási rend és szavazati arányok módosításáról. Itt főleg az egységes bankfelügyeletből mindenképpen kimaradó Nagy-Britannia azzal kapcsolatos aggodalmait kell orvosolni, hogy az új rendszerben esetleg leszavazzák.