Boldogságban még mindig gyengék a magyarok

Az adatok szerint a magyarok emberi kapcsolataikkal a legelégedettebbek. Sorrendben a gyerekeikkel, szüleikkel, házastársaikkal, barátaikkal és munkatársaikkal, ami nagyjából egyezik a felmérésben résztvevő többi ország átlagával.

A legmélyebb csend

Lisa F. Jackson, Emmy-díjas dokumentumfilmes a Kongóban zajló háborúk poklának legmélyebb bugyrait tárja elénk az HBO saját gyártású dokumentumfilmjében- meg is nyerte vele a 2008-as Sundance Fesztivál díját.

Maradt a vasfüggöny az antiszemitizmusban

Erős határvonal, lényegében újfajta vasfüggöny húzható Kelet-, Közép- és Nyugat-Európa között, ezúttal az antiszemitizmus megnyilvánulási formáinak különbözősége miatt.

A takarékos kínaiak titka

A kínaiak legendás takarékossága közgazdasági korlátokba ütközik. Most, hogy az amerikai háztartások kevesebbet fogyasztanak, Kína nem folytathatja az eddigi növekedési modellt. Metazin

Stockholm Pride 2009

Stockholm belvárosa megtelt színes társaságokkal. Az elhúzó SL (BKV) buszok vezetői - a szokásos ünnepi, kék-sárga helyett - a Pride-hetet üdvözlő, szivárványszínű zászlót tűzték a visszapillantóra. NolBlog

 

Nemzeti összboldogság GDP helyett

Nobel-díjas tudósok szerint ideje lenne a GDP-t olyan komplex indikátorral felváltani, amely a gazdaság teljesítménye mellett számításba veszi az életszínvonalat és az emberek boldogságát. A korábban piacpárti reformokat sürgető francia elnök is lelkesen támogatja a kezdeményezést.

„A francia elnök a Sorbonne-on, nemzetközi konferencia keretében bemutatta a Konjunktúra- és Társadalmi Növekedés Bizottság jelentését. Kifejtette, hogy mielőbb véget kell venni a 'számmisztikának'" - írja a Le Monde. Nicolas Sarkozy arra utalt, hogy szakítani kell azzal a gazdaságtani szemlélettel, amely a GDP-t tekinti a fejlettség és a jólét zsinórmértékének.

A francia elnök 2008 februárjában azzal a céllal állította fel a Konjunktúra- és Társadalmi Növekedés Bizottságot (OFCE), hogy az oda meghívott tekintélyes közgazdászok olyan indikátort dolgozzanak ki, amely a GDP-nél jobban mutatja az emberek jólétét. A GDP ugyanis kizárólag a gazdaság produktivitását veszi figyelembe, a növekedés azonban nem szükségképpen jelenti, hogy az emberek jobban is élnek.

Közgazdászok és társadalomtudósok már régen felismerték, hogy a boldogság összefügg az egy főre jutó nemzeti össztermékkel, de egyenes arányosságról azért korántsem beszélhetünk. A gazdasági válság tavalyi kirobbanása óta egyre több szó esik arról, hogy nem elég pusztán a gazdasági produktivitás alapján meghatározni, jó irányba mennek-e a dolgok. Sőt, Eric Zencey nemrég arra hívta fel a figyelmet a New York Times hasábjain, hogy a nemzeti össztermék alakulása még csak a gazdaság állapotát sem tükrözi. Hiszen a nagy katasztrófák és háborúk utáni újjáépítés rendszerint konjunktúrát okoz, de a megugró GDP-növekedés ellenére sem állíthatjuk, hogy a jólét is nagyobb, mint a katasztrófák és háborúk előtt volt. Arról nem is beszélve, hogy a pazarló és fölösleges költekezés is növeli a GDP-t, az életszínvonalhoz viszont egyáltalán nem járul hozzá.

A világon egyre több olyan komplex index létezik, amely a nemzeti össztermék mellett számos további szempont figyelembevételével állítja fel az országok boldogság-indexét. Ilyen például a bhutáni bruttó nemzeti összboldogság indikátor, amely az emberek szubjektív elégedettségét méri, vagy a szubjektív boldogság világtérképe, amely az egészség, a jólét és az oktatási fejlettsége alapján határozza meg az adott ország jóléti szintjét. A legfrissebb felmérések arra is felhívják a figyelmet, hogy a társadalmi egyenlőség és az emberek elégedettségérzése korrelál, ezért nem lehet pusztán a gazdaság összteljesítménye alapján meghatározni az életszínvonalat. Az EBESZ és a World Values Survey kutatócsoport is alternatív boldogság-indikátort dolgozott ki. Mindkét index azt mutatja, hogy az emberek ott elégedettebbek, ahol a gazdasági növekedésből a magas állami újraelosztásnak köszönhetően futja a bőkezű jóléti intézményrendszer fenntartására: színvonalas egészségügyre, oktatásra, magas nyugdíjakra, munkanélküli segélyre és (az egy éven át járó) anyasági támogatásra.

Az OFCE francia elnök által ismertetett jelentése elsősorban két Nobel-díjas közgazdász, Amartya Sen és Joseph Stiglitz gondolatait tükrözi. Sen már a nyolcvanas években felhívta rá a figyelmet, hogy a jólét sokkal komplexebb annál, mint hogy pusztán a gazdasági produktivitást alapul vevő GDP-adat sugallja. Stiglitz is többször kifejtette, hogy egyedül a GDP alapján nem lehet meghatározni az életszínvonalat: attól, hogy az autóipar virágzása miatt szárnyal a GDP, még nem biztos, az egészségügyi ellátás, az oktatás és környezet állapota is javul, sőt, gyakran éppen az ellenkezője figyelhető meg.

Az OFCE jelentésének ajánlásai is ebben a szellemben fogantak: a nemzeti össztermék mellett a szociális- és az egészségügyi ellátórendszer állapotát, a munkavállalóknak járó szabadság hosszát, a környezetpusztítás mértékét és egyéb, az életminőség szempontjából lényeges szempontot is figyelembe vennének a nemzetgazdaság általános állapotának meghatározásakor és a fontos gazdasági döntések előkészítésekor. A jelentés ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a jelenleg használatos gazdasági indikátorok a gazdasági válságot sem tudták előre jelezni: azt ugyanis nem veszik számításba, hogy a GDP emelkedését milyen, mennyiben fenntartható tényezők okozzák. A gazdasági növekedés akkor értékes, ha hosszú távon fenntartható: a Baltikum gazdaságai az elmúlt évtizedben a volt szocialista országok között kiemelkedően jól teljesítettek, a gazdasági válság kirobbanása óta azonban ők könyvelhették el a legnagyobb visszaesést.

Az ajándék öröme
Az ajándék öröme

John Lichfield, az Independent publicistája az OFCE jelentését bemutató Sarkozy-beszéd kapcsán emlékeztet rá, hogy a francia elnök, aki most a gazdasági növekedés és a GDP-kultusza helyett a baloldali közgazdászok által javasolt civilizációs és életszínvonalbeli mutató bevezetése mellett kardoskodik, elnökválasztási kampányában még piacpárti és növekedésközpontú programmal kampányolt. Egyebek között azt ígérte, hogy visszavágja a túlzottan elburjánzott francia jóléti intézményrendszert, adócsökkentést hajt végre, a felsőoktatásban tandíjat vezet be és rábírja a franciákat, hogy többet dolgozzanak a versenyképesség növelése érdekében.

A családból mindenki megtalálja a maga örömét
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.