Miklósa Erika operaénekes a sanghaji világkiállítás magyar nemzeti napjának esti gálaműsorában, az expóközpont színpadán.

MTI - Trebitsch Péter

Bátran elmondható viszont, hogy az expón látottak alapján nincs okunk a szégyenkezésre, de hazudna, aki azt állítja, nincs hiányérzete a mi épületünk kijáratához érve. Nemcsak azért, mert keveset tud meg a Gömböcről magáról, ha épp nincs ott az egyik feltaláló, Domokos Gábor, vagy nem faggatja kitartóan a Zoób Kati-ruhákban flangáló hoszteszeket. A vitrinekben ugyanis mindössze a találmány gagyisított változatát bámulhatja, no meg egy táblát a Zwack-termékekről.
Hogy az imígyen tátongó űrt hivatott-e betölteni a hétfőn megnyílt és két hétig látogatható, Art Forum Hungary elnevezésű programsorozat a sanghaji Kortárs Művészeti Múzeumban? Nos, a válasz határozott igen, hiszen Gőz László, a vasárnapi magyar napot és az Art Forum Hungaryt szervező Budapest Music Center vezetője ezt meg is erősítette. Míg mondjuk az oroszok az expóépületen belül tárják a látogatók elé a művészetüket, a magyarok a falakon kívülre vitték mindazt, amit a hazai művészetből be akarnak mutatni, hiszen mi egy tudományos eredmény köré szerveztük a pavilont.

Negyven fokban az álmoskönyv szerint sem szerencsés szabadtéri rendezvényt tartani, még akkor sem, ha amit előadnak, az jó minőségű népzene. Az Expo Center-beli esti gálán szerencsére már nem volt ilyen probléma, így majdnem telt ház gyűlt össze a Gárdos Péter által rendezett produkcióra. Habár a rutinos rendezvénylátogatónak már a gála szótól is borsódzik a háta, ezúttal kimagasló műsort láthatott mindenki, némi heg­gyel-völggyel. Eltúlzottnak tűnt például az amúgy pazar háttérvetítés a csikós-gulyás témáról - mintha azoknak akartunk volna vele megfelelni, akik éppen ezt a hiányolták a pavilonból. De a Gömböc is felfalta néha a műsort: nem elég, hogy kettő stabilan állt belőle a színpadon, egy felfújható gumigömböcöt is elszántan cibálták ki-be a táncosok.

Persze lehetett volna más művészeket, kisebb csapatokat hívni, vagy jobban kihasználni a világhírű zenészek jelenlétét, de lássuk be, kiemelkedő volt a „szereposztás". Volt a fellépők között ifjú titán, mint a zongorista Vida Mónika, világszerte ismert virtuóz, mint például a gitárművész Snétberger Ferenc és a cimbalomművész Balogh Kálmán, illetve remek dzsesszmuzsikus csapat, mint Fekete-Kovács Kornél-féle Modern Art Orchestra. Ők bónuszként két napig ingyenes koncertet adtak egy dzsesszklubban Snétbergerrel és Lukács Miklóssal. A gálán volt rajtuk kívül egy kis Palya Bea, egy kis beatboxos Czabán Gábor; Eötvös Pétertől két mű és csapatként a Szegedi Kortárs Balett, valamint az ExperiDance. A sötét háttér előtt, UV-fényben, speciális jelmezben táncoló Attraction Látványszínházért még tán rajonganék is, ha nem láttam volna hasonló jeleneteket a prágai Black Light Image Theatre-től 2005-ben, a Tháliában. És nem tűnt erős pontnak a dzsesszesített operettegyveleg sem, amelyet az amúgy remek hangú Miklósa Erika és Homonnay Zsolt vezetett elő.

Bár a közlemények vastapsról beszéltek, ilyemi nem volt, különösen, hogy ez állítólag nem is szokás a kínaiaknál. Kevesen hagyták el ugyanakkor idő előtt a termet, ami viszont bevett szokás.

Ez a veszély vélhetően az Art Forum Hungary emeletes tárlatszériája esetében sem fenyeget: friss produktum, egyáltalán nem a bevált sztereotípiákkal operál, és terebélyes szeletet ad a mai magyar kultúrából. Egyrészt a pályázatra érkezett, átfestett Gömböcöket állították ki (közülük igen imponáló volt a Jack and Jill című, női rúzsos szájjal, piros kendővel és hatalmas harcsabajuszos férfifejjel díszített forma). Azon viszont törhették a fejüket a szervezők, milyen új aspektusból mutassák be a Kínában jól ismert Hudecz László épületeit, mivel a Besztercebányán született építésszel a szlovákok is foglalkoztak a pavilonjukban. Nem beszélve arról, hogy két éve Hudecz-évet szervezett a sanghaji magyar konzulátus. A megoldás az interaktív 3D-s verzió lett.

Kínában többször tartott már divatbemutatót Zoób Kati, akinek most kiállított csodaszép ruhakölteményei egy kolléga szerint legalább kétméteres nőkre készültek. A magyar fotótermésből Robert Capa és kortárs magyar fotóművészek munkáit mutatták be. Ez utóbbi, a Live Sync. kurátora, Stenczer Sára úgy fogalmazott, egyrészt víziót akart adni Magyarországról, másrészt lehetőséget a fotósoknak. Hogy még összművészetibb legyen a tárlat, az állóképeken kívül ismert rajzfilmeket is vetítenek, kiegészítve a Moholy-Nagy Egyetem hallgatóinak animációs műveivel. Bizonyára csak magyar füllel hallgatva hangzik viccesen, hogy Johnny Corncob (János vitéz) vagy Matyi the goose boy. Ez utóbbi mi más lehetne, mint a Lúdas Matyi.

Kapcsolódó cikkek: Botrány az Operában: nem biztos a biztos? | Nincs aláírva Harangozó Gyula miniszteri biztosi kinevezése | Rátóti Zoltán a kaposvári Csiky Gergely Színház új igazgatója | A független színházak megmaradásáért gyűjtenek aláírásokat | Állami filmközpont alakul?