A szmognak (azaz a füstködnek) két fő fajtája van: a téli és a nyári szmog. Az előbbit - az első észlelés helye után - londoninak, az utóbbit Los Angeles-i típusú szmognak szokás nevezni. A téli, vagyis a londoni szmog leggyakrabban akkor alakul ki, ha a légnyomás magas, a levegő hideg, csekély a légmozgás, és az alsó légrétegben feldúsul a por, a korom és a kén-dioxid. Gyorsítja a folyamatot, ha a különböző hőmérsékletű légrétegek inverz, azaz fordított módon rétegződnek: legalul egy hideg sáv húzódik, fölötte viszont meleg a levegő (alapesetben minél följebb haladunk a légkörben, annál hidegebb van). Ilyenkor a hideg, egyre szennyezettebb levegő úgy viselkedik, mint egy dugó: beszorul a városok nehezen átszellőző zugaiba, a völgyekbe, de megtölthet ajkár egy akkora régiót is, mint a Kárpát-medence. A légdugót csak egy erős széllel érkező frontátvonulás tudja kimozdítani a helyéből.

A téli szomg korántsem ártalmatlan jelenség. Az első londoni szmogot 1952 telén tapasztalták: akkor öt napon át borította füstköd a várost, és legalább 4500 ember halt meg a levegőben feldúsult légszennyező anyagok miatt. Idehaza a XX. század 60-as évei óta fordulnak elő több-kevesebb rendszerességgel londoni típusú szmogok. A szennyezés fő forrása minden esetben a közlekedés, az enegrgia-előállítás és az ipar. A mostani kárpát-medencei szmog kialakulását nagymértékben gyorsítja, hogy az erőművek és az ipari létesítmények egy részét olajtüzelésre állították át: az olaj elégetése során jóval nagyobb mennyiségben kerülnek a szálló por kategóriájába tartozó komponensek a levegőbe, mint ha gázt használnának.

Kapcsolódó cikkek: Megállíthatatlan az influenzajárvány | Kis erősödéssel nyitott a forint | Fogantatás előtti génterápia | Életveszélyes a téli szmog | Spontán bringás felvonulás a "Stop szmog" tüntetés után