medvicsek | 2009. május 8. | 15:41:48

Tegnap láttam a filmet és szerintem a szerző teljesen félreértette. Például amikor az önarcképet a tanár közzéteszi, az nem valamiféle személyiségi jog megsértése volt. A gyerekek házi feladatot írtak, és ez nem bizalmas műfaj. Nyilván tisztában voltak azzal, hogy ezt tanáruk éppúgy olvashatja, mint közzé is teheti, és ennek jegyében írták.

Én úgy láttam, hogy négy- (illetve hat-) szemközt beszélt a szülőkkel, legalábbis nekem így jött ki, nem egy iskolapadba ültetett osztálynyi szülő előtt szónokolt.

Különben ez nem egy idealista film. Nem azt mutatja be, hogy minden probléma megoldható. Szulejmáné pl. nem volt. Nagyon sajnálatos, hogy rossz családi körülmények között élt és zsarnoki apja volt, de tényleg nem lehetett vele bírni. És amikor megjelenik az anyja talpig tradicionális afrikai ruhában és egy szót sem beszél franciául – hát én erkölcsi fölényt keveset éreztem benne. Szánalmat igen, de az ő felelősségét is: hát milyen dolog egyáltalán nem megtanulni annak az országnak a nyelvét, ahol élni akarunk, ahova bevándoroltunk. Persze, hogy elmondja a fiáról, ami neki fontos, és el is hiszem – ahogy a tanárok sem tagadták -, hogy otthon segít és jó fiú, de ettől még egyszerűen olyan problémát jelent a közösségnek, amit ez az iskola nem tudott megoldani. Ha mondjuk egy körnek tekintjük az osztályt, akkor a tanárnak sikerült a szélekről, vagy a szélek közeléről sok gyereket a központ irányába navigálni. Nem mindenkit. Vannak és maradtak szélsőségek. Szomorú, de tény, hogy nem mindenkinek sikerül beilleszkedni egy közösségbe – nem minden bevándorlónak sikerül a választott hazába beilleszkednie. Felnőtteknél ez elcsúszik gyakran (ld. az afrikai anyát, aki nem tud franciául Hát ő vajon mennyire tagja a közösségnek??? És hogy tudna együttműködni az iskolával, ha nem is érti, amit mondanak neki???) – gyerekeknél az iskola igyekszik ezt megoldani és „franciákat nevelni” – ahol ez az iskola kudarcot vall, egy másik talán sikeresebb. Vagy nem.

És persze fontos a nevelés. De az iskola nem birkózhat meg ezzel egyedül, és ha a családtól, szülői háttértől semmi segítséget nem kap, akkor ez szinte vesztes csata. Ezért szomorú a Szulejmán esete – de nem az iskola hibája. Hol a szülők felelőssége??? Közben pedig, hát igen, tanulni is kell valamit. Mert elsősorban azért is járnak oda.

Navigator: NEM a diákok előtt bagózott. Amikor a menzán rászóltak, hogy itt tilos dohányozni, pont azzal védekezett, hogy nincs itt senki. OK, tudom, ez sem számít megfelelő kifogásnak, mert majd beeszi magát a füst a falba, és attól fogunk meghalni – de akkor sem a diákok előtt.

goldbond | 2009. május 6. | 10:19:03

Lassan az iskolák és az jó pedagósuk az utolsó "Mentsvár"-ai a társadalomnak,hogy az erkölcsi,gazdasági,politikai "ámokfutás"-t
meg lehessen állitani!A pedagógusoknál is -mint minden emberekkel foglalkozó
foglalkozásnál-alapkövetelmény kellene hogy legyen:ne legyenek se "szadisták"se "mazohisták"akik minden ilyen foglalkozás preztizsét aláássák,folyamatosan rombolják!Sajnos a jelenlegi helyzetben-a kevés szerencsés szülőt kivéve-a szülők a végletekig megalázottan,megnyomoritottan
kénytelenek dolgozni.Sem idejük,sem enegriájuk nem marad sem a gyermekek,sem az iskolák és a pedagógusok megfelelő támogatására...
Csak ezt ahol "kéne" nem veszik,nem akarják tudomásul venni és ebben
tisztelet a kivételnek-a médiától folyamatos "támogatást is kapnak!!!

Gaspar | 2009. május 6. | 09:14:22

Sajnos, a filmet nem láttam, de a francia iskolákról van némi tapasztalatom, gyerekeim 6 éven keresztül koptaták különböző iskolák padsorait Franciaországban.
csak néhány megjegyzés a cikkel kapcsolatban:

1: Franciaországban, erről mindenki meg van győződve, az iskola feladata az OKTATÁS, a NEVELÉS a családra tartozik.
Feltehetőleg más nyugat-európai országban si így van ez, ahol az állam nem gondolta úgy közel 50 éven keresztül, hogy szabadon rendelkezhet állampolgáraival, különösen a gyerekekkel.
Ennek persze fonákja is van, különösen nem európai, az európai értékektől különböző értékeket valló családok esetében.
2. Ezért nincs gyermekvédelmi szolgálat / iskolaorvos a francia iskolákban, az iskola csak javasolhatja a szülőnek, hogy keressen fel gegy ilyen intézményt.
3. Ne csodálkozom, hogy nem volt következménye egy új fiú megjelenésének, a francia iskolában ilyen ugyanis nap mint előfordul, a agyerekek megszokták. Franciaország lakosságának közel 30 százaléka külföldi, vagy külföldi származású, a mai napig évente 250 000 külföldi telepedik le náluk, általában gyerekekkel.
4. A francia közvélemény egyre inkább meg van győződve arról, hogy az elmúlt évtizedekben alkalmazott túl sok iskolai pedagógia vezetett az oktatás színvonalának komoly hanyatlásához. Ez a vélemény nem teljesen megalapozatlan.
5.A francia tanároknak évtizedes tapasztalatuk van a kultúrák közötti konfliktusok kezelésében, kénytelenek voltak ezt megtanulni. Azért szankcionálnak, mert tudják, hogy más módszerek bizonyos családok/gyerekek esetében nem váltak be.

Végezetül megkérdezném, hogy mire jutott a mgyar iskolarendszer 60 év alatt az itt alkalmazott pedagógiával, gyermekjóléti intézményekkel stb. a cigány gyerekek oktatása / nevelése területén?
Hogyan beszélnek a magyar iskolák tanárai a roma szülőkkel és hogyan szólnak a nem romákhoz?
Mi köze mindennek az értelmiséghez?

A cikíróval ellentétben én is egyetértek azzal, hogy a nevelés elsősorban a családok feladata, nem a tanároké, az államá vagy ördög tudja milyen, magát értelmiségnek kikiáltó csoportoké.
Félreértés ne essék,magam is elvégetem két egyetemet.

Hammada Fleet | 2009. május 6. | 08:24:46

Nem ismerem a francia iskolarendszert és nem láttam a filmet, de az a benyomásom, hogy a cikk írója nem nagyon élt Nyugat-Európában. Ott ugyanis a viszonylagos szabadság mellett teljesen természetes (bár mi magyarok gyakran nem értjük), hogy az állam- (és az iskolai) polgárok teljes felelősséggel tartoznak a cselekedeteikért. Tetszik, nem tetszik, így működik a rendszer. Ha valaki valami disznóságot csinál, akkor azt szankcionálni kell, elsősorban azért, hogy a többiek számára rögzüljenek a játékszabályok. Mutyizós kis magyar világunkban, ahol ha valaki jó kapcsolatokkal rendelkezik akkor könnyen lehet találni valami tetszetősen hangzó mentő érvet mindenre, ez kurva kegyetlenül hangzik. Nekem különben az a véleményem, hogy azokat a bevándorlókat, akik nem hajlandók tudomásul venni az őshonos (ma még többségi) közösség normáit, haza kell zavarni. Nem kegyetlenségből vagy rasszista indítékokkal, hanem kulturális önvédelemből. Ha azt akarjuk, hogy az európai kultúra a maga viszonylagos toleranciájával tovább éljen, akkor ebből ki kell rekesztenünk azokat, akik nem értik és nem fogadják el ennek a toleranciának a határait. (Évekig éltem muzulmán országokban, van egy-két tapasztalatom a muszlim kultúra toleranciájáról...)
Az egyéni tragédiák természetesen szörnyűek és mindent meg kell tenni ezek megelőzésére és a következmények enyhítésére, de a közösség és a kulturális tradíció védelme mindennél előbbre való. Ezt a muszlimoktól jól megtanultam.

navigator | 2009. május 6. | 02:31:29

Kedves Trencsényi úr!
Nagyszerű, pontos dolgozat!
Kiváló értékelés. Írását beilleszteném a tanárjelöltek és a kezdő kollégák kötelező módszertani olvasmányai közé. Tömörsége, rövidsége nagyon alkalmassá teszi vitaindítónak.
Hadd idézzem egyik megfogalmazását, amelynek elemző koncentráltsága különösen tetszik: >Először hibát követ el akkor, amikor egymáshoz "alig szocializált" kamaszcsoport tagjainak önportré-írást ad fel lecke gyanánt, s e dolgozatokat nyilvánosan mutatja be a tanulók előtt. Személyiségi jogok, adatvédelem - horkanunk fel mi, nehezen demokratizálódó iskoláinkban működő magyar pedagógusok, s várjuk, hogy a kamaszok egymás ellen fordítsák egymásról szerzett, alig értett tudásukat, miközben az egymásért viselt felelősség mint pedagógiai elv fel sem merül. Ám nem lesz drámai konfliktus ebből a helyzetből, az osztály "feldolgozza" a műhibát.<
No meg, nekem is vesszőparipám, tanerő ne bagózzon diákjai előtt!