1. Philippe, a belga

Hogy mit tanultad? Vendéglátót. Liege-ben. Három év, akkor mindent tanítsz, konyha, szálloda, minden. Aztán két év specialiszt. Én tanultam szakács. De voltam étterem, első évben, igen, gyakorlat, és akkor aztán minden évben, egy étterem, nagyon jó étterem, két Michelin-csillagos étterem. Azt mondta a főnök, maradjak ott. Én el is kezdtem, szakács, de akkor elmentem tűzoltóság. Mert én nem mentél katona. Nem szeretem. Apád nekem ilyen erős volt, volt katona, pénz katona, igen, zsoldos, nagyapád is nekem, ő is volt katona, puff-puff, lőtted a négereket. Nem szeretem. Apám ilyen erős volt. Aztán megoperálták, és lefogytál húsz kilót, és lettél ilyen gyönge. Katona nem szeretem. Belzsiumban mehetsz tűzoltónak, ha nem akarsz lenni katona. Tűzoltó szeretem. Lenni tűzoltó. De volt szabadnap, akkor mentél vissza étteremben. Akkor két évig voltál ott főszakács. Nagyon jól fizetés főszakács. De két év után bezárt az étterem. Mentem mázsik étterem. Nagyon sokat dolgozol, ez olyan, mint az apacsa... kolozstor... szerzetes... Igen. Nincsen család, nincsen élet, nem érdekel az élet, dolgozni érdekel... Aztán én dolgozni szálloda Ardenne, durva nagy szálloda, sok fiatal versenyez, gyakorol, dolgozni ottan, tanulni sok fiatal, sok-sok lányok, nagyon jó lányok. És én voltam ott a főszakács... Egyszer jön főpincér, hogy olvasod a cévét, curriculum vitae-t, jön dolgozni egy lány, magyar, nagyon jó csaj... Jött az új csaj, magyar, kérdezte, hogy mutatni meg neki Liege, no hát én megmutatni neked, ismertem az egész vározs, képelheted, hogy mutatni meg neki, képzelheted, jól...

No hát én akkor már volta nekem feleség, Belzsiumban, de volt sok probléma... Már nem volt együtt család. Mikor elváltunk, jött bíró, és mondta nekem bíró, hogy fizessek durva sok pénz feleség. Feleség nem dolgozik, mondtam, miért nem dolgozik? Mert nem dolgozik, mondta bíró, te fogsz dolgozni és fizetni feleség, Belzsiumban ha te nem fizetsz, mész börtön.

Nem, nem volt gyerek, az az előző feleségtől volt, mert volt még feleség, persze. Hát így kerültem Magyarországra, a bíró miatt. Bíró mondta, ha nem fizetek, elveszi ház, én mondtam, te nem veszed el enyém ház, és én eladtam egy hét alatt enyém ház, figyelj.

2001 augusztus én jöttem és csinálni Veronique-kal vendéglő Esztergomban. Azs jó volt. Sok ember megismerni tanulni magyarul. Van itt nekem olyan barát, tizenöt éve van Magyarországon, és nem tud egy szép szó magyar. Van sok barát, Belszium, holland, olasz. Egyik hozza nekem hús, mázsik hozza bor, sajt. Minden kell hozni, mert a magyar nem elég jó. Kell mindent hozni, vaj. A magyar vaj nem jó. Vizes a magyar vaj, kell hozni vaj Belzsiumból, a magyar vaj lótűró. Az nem vaj. Vagy steak. Azt itt nincs. Egész combot kell hozni, marha, vagy ökör, vagy hogy hívják, és kell vágni. Azt kell tanulni, hogy vágni... Itt nincs... Marhahús Magyarország az puha... Belzsium kemény... Három hét hűtőkamra

Átszín az kőkemény... Itt puha... Semmi probléma van, van sok barát, hozni hús, hozni vaj.

Van itt egy barát olland, az volt pornószínész, ekkora van neki, ekkora! Volt, hogy most megharapta egy pók, lett neki kétszer akkora. De már nem azt csinálja, borokat szállitod ő, van egy háza Töködön... Tökölön? Nem, Töködöm. Tökön? Ott, Töködön, ezer négyzetméter. Hát minek neked ezer négyzetméter? Nézel télét, akarsz egy kávét, mész konyha, ötszáz méter, visszajössz, leülsz, nincs cukor, mész megint ötszáz a cukor, visszajössz, már mented két kilométr, nem igaz? És kihűl a kávé. De barát már csak keresked.

Jól megy az új én étterem, full van minden este. Jó nyersanyag. Nincsen féláram, nincsen. Meg kell fizetni. Itt az utcában voltunk vasárnap féláramos az ebéd... Kóstolom, nincs íz, nincs íz., nagyon lótűró volt. Nekem étterem van íz. Gyere el, főzök neked, csak neked, kagylót, rákot, semmi
disznóhús... Az nincsen. Kacsa, az van. Meg lesz borjúfej, nem olcsó, de minden jó, az a fontos, hogy a nyersanyag legyen jó... gyere el... Agymalekvár? Az mindig van. Azt szereted te? Csinálok neked olyat, hogy megnyalod az összes ujjamat...

Itt jó Újlipótvárosban jó. Van minden ember, barát, kocsma. Lakni a Körúton, de az nem fontos, lakni nem fontos. Munka a fontos, barátnő és a Mászi... Gyere ide, Mászi... Hol a Maszi? Itt van. Hopp, nézni, milyen jó csaj! Maszi! Attak! Attak! Mászi!

2. Guszti

Persze még Újlipótvárosban is előadódik, hogy megromlik az idő, közel a Duna, ha itt megiramodik a szél, akkor irdatlan fergeteg tud végigseperni Pozsonyin, esik, zubog, vág le, szinte megáll a Pozsonyi út legében a víz, a buta víz, aki nem tudja, hogy ez nem kukorica vagy krumpliföld, hanem aszfalt csupán, amelynek igazán közömbös, hogy esik ő, avagy sem.

De a vihar az itt lakókra nézvést is meglehetősen közömbös. Az újlipót polgár az idő járásra sokat nem ad. Múlására már inkább, de hogy csapadék jön, avagy hibádzik, porlik-e már a föld, vagy belerohad a vetés a vízbe, az itt nem húsba hatoló kérdés.

Viharok után ücsörgünk a jó melegekben, újságot lapozgatva konstatáljuk, hogy bizony egyes vidékeken nagy bajokat csinált a tegnapi vihar, egész falvak lettek széjjelfújva, és itt Pesten is estek komolyabb károk, hullott a cserép, házak százain lett szakadt, lyukadt a tető, hát istenem, baj, nagy baj, igaz, ráadásul, mit szóltok, a Reál is kikapott..

Csak Guszti élénk szokatlanul ilyenkor, minden nagyobb vihar után kicserélődik szinte. Máskor épp csak karját mozdítja néha, hogy belekortyoljon szokott duplájába, a két féldecis pohárba porciózott vodkába néha, de különben naphosszat horgonyoz a pultnál gondterhelten, moccanatlanul. De vihar után megélénkül hirtelen, jön-megy, feszt telefonoz, intézkedik, vezényel, aztán meghívja a társaságot, mi több, a szomszédos könyvesboltból is nagyobb szütyővel bukkan elő, arca derült, kedve kerek, rég láttuk ilyen fölszabadultnak, vidámnak.

Guszti egyébként néha kék-zöld foltosan, vagy összefüggő gipsz öltözékben jelenik meg, hisz csak-csak le-lepottyan, és nem mindig talpra, ha neki kell fölkapaszkodnia.

Gusztinak jól menő tetőfedő cége van.