Krausz Simon
Nem kellett sokat bogarászni hozzá, hogy tisztába jöjjek vele: mindhárom fölemlegetett bankár, illetve család egy-egy nagy magyar történet, valóságos regény.
De most csak Krausz Simon emlékét eleveníteném kicsinyt.
Karácsony táján megvizitáltam kedves könyves barátnőmet, Évát, akinél éppen két férje is ott tartózkodott. Mikor megemlítettem, hogy Krausz Simon története után kutakodom, az éppen érvényes férj maga mögé nyúlt, levette a polcról Krausz Simon 1937-ben, a Cserépfalvi Kiadónál - később 1991-ben újra - megjelent önéletírását, a másik férj pedig pár héttel később prezentálta nekem a nagy bankár unokáját, teljes életvalójában és kedves vendégszeretetével.
Pillanatok alatt kibontakozhatott hát előttem egy magyar család hat nemzedékének históriája, vázlatosan, persze, de így is tanulságosan, érdekesen.
Krausz Simon szülei, nagyszülei Pápáról voltak valók. Apjának, aki egy Custozzánál szerzett sebének helyét élte végéig viselte a fején, Pesten két kis szenesboltja volt.
Ő 1873-ban Budapesten született, és itt végezte iskoláit is - mindig kimagasló eredménnyel. A Gyár utcai főreálba járt, mely később a Markó utcába költözött. Nyaranta a még inkább német Pestről Pápára küldték "magyar szóra". Beöthy Zsolt, Alexander Bernát, Bodnár Zsigmond, Várady Antal, Beke Manó voltak tanárai. A negyedik osztály után a Kereskedelmi Akadémián folytatta tanulmányait, no meg a tanítást, ugyanis már diákkorában meglehetős jövedelmeket szerzett korrepetálással, magántanítással.
Kedvenc tantárgya volt a könyvvitel, mint emlékezik..
Középiskolás korában megalapította a Felelés Elleni Részvénytársaságot.
"A részvénytársaság alapja az volt, hogy reggel vagy óra előtt mindenki bejelenthette, felel-e az nap? Mindenki annyit fizetett be, amennyit akart. Ha az illető felelt, visszakapta a pénz négyszeresét, ha pedig elégtelent kapott, hatszorosát. (Volt érzékünk a szenvedés iránt.) Halápi, Gálos és én voltunk az első igazgatóság. Először csak öt forint volt az alaptőke, 25 részvény - 20 krajcárral.
Nagy tülekedés indult meg a fiúk között a részvényekért, úgy, hogy az alaptőkét hamarosan fel kellett emelni, de az új részvényeket már magasabb áron adtuk..." - referál emlékiratában.
Ebből is látszik, hogy az igazi tehetség már nagyon korán megmutatkozik.
Az iskola után a Schosberger S. és Fia céghez került, ahol kollégái mindenekelőtt arra tanították meg, hogy ingyen soha ne csináljon semmit, mert elfogadják. Egyébként itt vívott ki először komolyabb tekintélyt - kártyatudásával.
Krausz Simon 1900-ban Bettelheim Mórral saját bankházat alapított, majd 1924-től az Angol-Magyar Banknak lett elnöke, később pedig saját bankot nyitott. Fiatalon tagja lett a tőzsdetanácsnak és megszámlálhatatlan mindenféle ilyen-olyan igazgatóságnak, bizottságnak, elnökségnek. Ő gründolta az újpesti Chinoint, nagy támogatója volt a magyar idegenforgalom ügyének, ezzel kapcsolatosan ő is részt vett az egyébként teljes kudarcba fulladt pesti bikaviadalok szervezésében.
1915-ben Érdi előnévvel nemességet kapott.
A Károlyi-forradalom és a kommün idején, amikor jó néhány kollégáját lefogták, internálták, ő zavartalanul járt-kelt a városban, közbenjárt, intézkedett. Emiatt támadások is érték a fehérterror alatt és után, de átvészelte ezeket is, újra régi fényében, hatalmában tündökölt - egészen a krachig. Mert a harmincas évek elején bizony tönkrement, ki kellett költöznie a Stefánia úti bérleményből, meg kellett szabadulnia hatalmas és páratlanul értékes képgyűjteményétől, egyedül a Normafánál lévő nyaraló maradt birtokában.
Életrajzából kiderül, hogy annak megírása idején felesége és két fia közül az egyik már elhalálozott. György fiába helyezte ekkor minden bizodalmát. Végül is nem kellett csalatkoznia, vagy nem kellett volna, hisz Krausz Simon a fiú pályafutását nem sokáig követhette nyomon; a magyar pénzügy történetének egyik legtehetségesebb, de bizonyosan legszínesebb alakja 1938-ban meghalt.
A fiút azonban a krach nemigen zsenírozta, őt ugyanis egyáltalán nem érdekelte a pénz. (Az az érzésem, hogy az öreget sem; ő is inkább a játékot szerette az egészben.)
Az 1899-ben született Krausz György nem mérnök lett, hanem annak született. Németországban tanult ki szinte minden lehetőt, vasúti mérnökséget, repülős tudományokat, gépészetet, térképészetet, útépítést, autózást; ami csak valami menetirányban mozgott, annak ő mindnek tudora lett.
A háború alatt mint nélkülözhetetlen elmét mentesítették minden szolgálat, zaklatás, különböztetés alól, és tulajdonképpen később, a Rákosi-, majd Kádár-érában is zavartalanul dolgozhatott.
Kutatott minisztériumi intézetben, okított az ELTE-n, foglalkozott űrhajózással, térképészként pedig valami területtartó vetületdolgot is föltalált, amely szakmai körökben mai napig óriási becsben tartja nevét. Rengeteg szakcikket és könyvet írt, azt nem is kell mondani.
(A család 1956. október 22-én kapta meg a belügyminisztériumi engedélyt arra, hogy az egykori nemesi előnevet fölvehesse, így lettek a leszármazottak már mind Érdi-Krauszok.)
Érdi-Krausz Györgynek is két fia lett, pontosabban és istennek hála: van: ifjabb György és Gábor. Az előbbinél ücsörgök, a szép, szolid, Szófia utcai lakásban, amelyet éppen hetven éve lakik a család. György nyugdíjas geodéta, aki Terézváros életében aktívan munkálkodik ma is. Éva lánya a fotós sikereket tette félre a család kedvéért, ő most orvos férjével Londonban neveli gyermekeit. A másik gyerek, Érdi-Krausz Erika angol-olasz szakos bölcsész, tanár, de igaz szenvedéllyel a talján vulkánok titkait kutatja.
A nagy bankár másik unokája, a geológus Gábor pedagógus és egészségügyész asszonyával Pécsett él és ténykedik. Fiuk, Érdi-Krausz Gábor, sikeres közgazdász, az OKI Systems Mo. Kft. ügyvezetője, Miklós orvos, ő is Angliában dolgozik most. Felesége, Zsuzsa, gyógypedagógus, több szakmai alapvetés szerzője.
És már a következő nemzedék tagjainak nevei is fölbukkannak - látom - a hálón, egyelőre mint kiváló ifjú sportolók. De szemernyi kétségem sincs már afelől, hogy hallunk még róluk később más vonatkozásban is; ha a tehetség és a szorgos munkálkodás hajlama beleeszi magát egy családba, akkor azt már bajos kiűzni onnan.
A szó szerint a mélyből, hisz a szenespincéből a társadalmi és gazdasági ranglétra legtetejére fölkapaszkodott nagypolgár után nem maradt se pénz, se vagyon, se kastély, se ház, se műkincs, se semmi más megfogható. Csak ennyi maradt: a polgári erény, a kíváncsiság, a tudásvágy, az alkotni akarás és a tudás továbbadásának belső parancsa. Ennyi maradt csupán, ezt viszont nem bírta és nem bírja elpusztítani, de még csak kikezdeni sem semmiféle jövő-menő forradalom, ellenforradalom, háború, válság, rendszer és rezsim.
