Magyaros értékrend
Az állandó változásban lévő társadalmak számára elsősorban az értékek biztosítják a stabilitást. Ezért, ha a társadalom mélyrétegeiben zajló folyamatokat akarjuk megérteni, akkor mindenekelőtt fel kell tárnunk, hogy hogyan változott az emberek véleménye a jóról és a rosszról, hogyan változtak azok a célok, amelyek alapján élik az életüket. A hetvenes évektől induló magyarországi értékszociológiai vizsgálatoknál ezekhez a szempontokhoz társult még egy kérdés: képes lehet-e a társadalom gyökeres átalakítására létrejött totalitárius rendszer átformálni a társadalom tudatát is, a diktatúra zászlajára tűzött jelszavak beépülnek-e az emberek gondolkodásába.
A rendszerváltás előtt készült vizsgálatok tanulságai alapján úgy tűnik, hogy nem. Hankiss Elemér akkori írásai szerint a szocializmus évtizedei alatt Magyarországon az értékrend "negatív" modernizációja ment végbe: a tradicionális értékeket nem valamiféle szocialista értékrend uralma váltotta fel, de nem is a modern nyugati országokra jellemző mentalitás. A létező szocializmus a nyolcvanas évekre a világ egyik legindividualistább és legmaterialistább társadalmát hozta létre, ahol az emberek számára a hétköznapi életkörülmények biztonságához és azok javításához szükséges értékek a legfontosabbak.
Az elmúlt negyed évszázad alatt persze jelentősen átalakult a magyarok értékrendje, ha nem is olyan mértékben, mint ahogy a drámai mértékű társadalmi változások alapján talán sokan feltételeznék. Az elmúlt negyed évszázad tendenciája elég egyértelmű: csökkent az általános morális értékek fontossága, növekedett viszont a személyes jellegű értékeké. Ez nem feltétlenül a materiális értékek erősödését jelenti. Bár a családi biztonság és az anyagi jólét iránti igény összességében valamivel talán nagyobb is, mint a nyolcvanas évek elején, az elmúlt több mint két évtized legáltalánosabb tendenciája az olyan posztmateriálisnak nevezett értékek lassú térnyerése volt, mint a belső harmónia, az önbecsülés, a bensőséges emberi kapcsolatok és a bölcsesség. A társadalmi megbecsülés volt a 80-as évek óta bekövetkezett értékváltás legnagyobb vesztese - 1982-ben még a 7., ma már csak a 14. a "népszerűségi" listán - az utóbbi néhány évben pedig főleg a hedonista értékek jelentősége növekedett.
Az egyes értékek választása nem független egymástól: bizonyos értékek vonzzák, mások taszítják egymást. Az értékek egymáshoz való viszonyát mutatja egy bonyolult statisztikai elemzés alkalmazásával létrehozott értéktérkép: minél meszszebb van egymástól két érték a térképen, annál kevésbé valószínű, hogy sokan lennének, akik mind a kettőt a fontos dolgok közé sorolták volna. A magyarok értékvilágát jól láthatóan két dimenzió mentén rajzolhatjuk fel: a vízszintes tengely a hedonista értékeket választja el morális értékektől, míg a függőleges dimenzió a személyes életünkhöz kapcsolódókat az általános, absztrakt értékektől. Ez utóbbiak kevésbé fontosak a magyarok számára, részben azért is, mert az olyan általános értékek, mint a béke, a haza biztonsága vagy a szabadság főleg akkor fontos, ha hiányában vagyunk. Az anyagi jólét, ha nem is legfontosabb, de a legkevésbé megosztó érték, ami más-más értékekhez kapcsolódva különböző értékorientációk része lehet: a boldogság és a családi biztonság iránti vágyhoz kapcsolva a magyar "átlagpolgár" értékrendjét kaphatjuk, az intenzív emberi kapcsolatok és a kellemes, izgalmas élet kevésbé elfogadott értékeihez kapcsolódva pedig egy hedonista értékrend rajzolódik ki.
