El kell menni

Egyetlen pont van, amelyről nagyon messzire rugaszkodna a magyar. Ez az otthon. Minden békesség és meghittség legfontosabb támaszpontja, egyben a vágyak kilövőállomása. Ha pénze volna és ideje, csakis utazna.

Segítség

Klári néni közelebb van a százhoz, mint a kilencvenhez.

Az élet menete

Reggeli, tisztálkodás és utazás után 8 körül áll munkába, a déli ebédszünet és még néhány óra munka után délután 5 óra tájban ér haza, 6 körül vacsora, majd tévénézés a 10 órás lefekvésig. Ez lenne az átlagmagyar átlagnapja.

 

Nyolcvan forint, harminc kiló konzerv, hat kontinens

A budapesti születésű Zoltán alig húszévesen, 1981-ben vágott neki autóstoppal Európának, s mindössze nyolcvan forinttal és harminc kiló konzervvel egy hónapon át csavargott a kontinensen.

Ausztrián és Svájcon át Franciaországba utazott, majd Spanyolországot átszelve eljutott Marokkóba is, s amikor hazatért, a hátizsákjában még mindig ott volt a harminckilónyi felbontatlan konzerv, a zsebében pedig vagy százötven francia frank. A fiatal, debreceni egyetemistát ugyanis rendszeresen vendégül látták azok, akik az autójukba felvették: aludt családi háznál, útszéli, olcsó motelben, sőt egyszer még luxushotelben is, mert akadtak olyan nagyvonalú nyugat-európai polgárok, akik a számukra egzotikusnak számító kommunista országból érkezett stopposnak pénzt is adtak.

Zoltán ma már egy vidéki kereskedelmi rádió főszerkesztője, aki az elmúlt húsz évben többször körbeutazta a világot, megfordult mind az öt kontinensen, jövő februárban pedig a hatodik földrészre, az Antarktiszra készül azon egyszerű okból, hogy ott még nem járt. Gondosan vigyáz arra, hogy egy évből két-három hónapot feltétlenül külföldön töltsön, meggyőződése ugyanis, hogy Magyarországot igenis el lehet viselni - de csak messziről.

Szerinte az utazáshoz nem is kell olyan sok pénz, mint ahogyan azt a közvélekedés tartja. Nála az a főszabály, hogy az utazgatás során nem igényesnek kell lenni, hanem kíváncsinak, a kíváncsiság pedig sok mindenre képes rávenni az embert. Zoltán a nyolcvanas években a transzszibériai expresszt is kipróbálta, amellyel Nahotkáig robogott, majd onnan egy olcsó szovjet hajón kelt át Japánba. Ott pénze szállásra nem volt, ezért Tokióban parkokban aludt, s igyekezett nem gondolni a hasára - de legalább megjárta Japánt, s ezt akkoriban kevés magyar ember mondhatta el magáról. Egyetemistaként legalább tízszer járt Kubában is, amit a rubel elszámolású szocialista gazdasági együttműködés tett lehetővé. Az eredetileg háromezer dollárba kerülő havannai repülőjegyet ugyanis Lengyelországban olcsón meg lehetett venni zlotyért. S ha már Castro országában volt, olcsó kubai repülőjeggyel átruccant Mexikóba, Peruba és Panamába is, de nem volt egyedül: a rubelelszámolásnak köszönhetően a nyolcvanas években a magyar egyetemisták csapatokban jártak Kubába és Dél-Amerikába.

Zoltán pár éve világ körüli útra indult: nyolcvan nap alatt repülte körbe a Földet, a repülőjegyek mégsem kerültek többe összesen hétszázezer forintnál - ez a oneworld nevű légitársaság-szövetség kedvezményes ajánlatának volt köszönhető. A legszebb élményeket a távol-keleti országok jelentették számára, valamint a Húsvét-szigetek. A főszerkesztő szerint előrelátó spórolással és leleményességgel bárki könnyen követheti a példáját, de előtte feltétlenül tanulmányozzák a légitársaság-szövetségek ajánlatait és a www.expedia.com internetes oldalt - újabban ő is ezt szokta tenni, mielőtt útnak indul. Egyébként már jó ideje nem utazik egyedül: pár éve a feleségével és a kamasz fiával másfél hónapig barangoltak keresztül-kasul az Egyesült Államokban.

De a család minél többet utazik a nagyvilágban, annál közelebb kerül a szívükhöz Európa. Zoltán azt mondja, az egész világot be kellett járnia ahhoz, hogy ráébredjen: éppen azon a kontinensen él, amely a leginkább neki való.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.