Az egyetemi előadás jobb, mint a tévénézés
A Brüsszelben élő idősek dacolnak a korukkal, és az egymás mellett élő generációk összetartása sem új keletű dolog. Belgiumban a harmadik életszakaszban lévőknek nevezik a hatvan év fölöttieket, akiket jobbára csak elfoglaltságaik és életmódjuk különböztet meg a fiatalabbaktól - de az sem minden esetben. A város legtöbb pontján találhatók egészségmegőrző klubok, különféle hobbik köré szerveződő tanfolyamok vagy kifejezetten időseknek szervezett múzeumi tárlatvezetések. Akinek mindez már túl szokványos, akár az egyetemre is beiratkozhat.
Az ULB, vagyis az Université Libre de Bruxelles harmincnégy éve hozta létre az idősebb tanulni vágyóknak szánt alintézményét, a CEPULB-öt. Az élethosszig tartó tanulást koordináló tanácsot (Conseil de l'Éducation Permanente) az egyetem profeszszorai alapították, akik eleinte alkalomszerűen, majd egyre rendszeresebben tartottak természettudományos bemutatókat az egyetemista kort már réges rég maguk mögött tudó célközönségüknek.
Az ötlet egyszerű volt, csupán szabad oktatói kapacitás és persze üres tantermek kellettek a megvalósításhoz. - Ahhoz, hogy az élethosszig tartó tanulás terén sikereket érjünk el, a generációkon átívelő szándék sem árt, de a CEPULB eddig minden szervezési és financiális próbát kiállt - állítja az alintézmény elnöknője, Giséle Van de Vyver, akinek meggyőződése, hogy az oktatási intézmények nyitottsága gyakorlati megoldást kínál a generációk közti ellentétek feloldására. - Minden a kommunikáción múlik - teszi hozzá.
Az ULB hétköznapjai változatosan telnek. A négy nagy brüsszeli egyetem egyike évente számos Erasmus-ösztöndíjas európai fiatalt fogad, más földrészekről származó diákok is tanulnak itt, és mellettük egyre több az ősz halánték.
Európában először a Toulouse-i Egyetem nyitott az idősebb korosztályok felé. A hetvenes évek elején megalapították a L'Association Internationale des Universités du Troisiéme Age nevű szervezetet, hogy Európa más országaiba is eljusson a korosztályfüggetlen egyetem koncepciója. A CEPULB az évtizedek során komoly változásokon esett át, lényegében a helyi viszonyokhoz alakították.
A brüsszeli intézmény idén ezerkilencszáz hallgatót regisztrált. A hét három napján zajló tematikus előadások minden tudományágat érintenek. Aki művelődésre szánja délutánjait, kettőtől négyig a világirodalomról, Galileo Galilei küzdelmeiről, korszakalkotó felfedezéseiről hallhat. Az aktualitások sem hiányoznak, mert sokan szeretnék megérteni, mi zajlik a politikában vagy éppen a gyengélkedő gazdaságban. Giséle Van de Vyver szerint egy félév sikerét döntheti el, képesek-e az előadók úgy bemutatni egy témát, hogy a rendelkezésre álló két óra után az kerek egészként maradjon meg a hallgatóság fejében. A témák bemutatásánál azt is figyelembe kell venni, hogy a beiratkozásnak nincsenek az iskolai végzettséget érintő feltételei. Természetesen vizsgákra nem kerül sor.
Néhány előadásra beülve azt tapasztaltam, hogy a CEPULB-diákok szeretnek és tudnak kérdezni, sőt kritizálnak is, ha valamivel nem értenek egyet. Amikor éppen az univerzum keletkezéséről esik szó, valaki megkérdezi, miért gondolják a fizikusok, hogy a világ keletkezésekor is ugyanazok voltak a természet törvényei, mint ma, amikor pedig a flamand-vallon ellentétek kerülnek napirendre, személyes ötletekkel is előállnak. Az ULB tanárai mellett sok a vendégelőadó, olykor pedig egy-egy felkészült tanársegéd beszélhet a nála két generációval idősebbeknek.
Egy kimutatás szerint a CEPULB-re járó diákok hatvan százaléka nő, de ha az előadások kezdése előtt próbálunk tájékozódni a hallgatóság összetételéről, feltűnik, hogy az alkalmanként legalább ötszáz fős társaság egy része másodmagával érkezik, sok a házaspár és a baráti társaság. Nem ritka, hogy valaki már több mint öt éve jegyzi be naptárába a szeptemberi beiratkozás időpontját a fontos intéznivalók közé.
Marc Desmaele is törzstag, mondhatnánk, öreg diák. A hatvanas évei végén járó mérnök hosszan gondolkodik, amikor azt kérdezem tőle, miért szeret egyetemre járni. Azt állítja, ez olyan természetes, mint a tévénézés de hozzáteszi, az utóbbi egyre kevésbé érdekli. Ráadásul, mint mondja, az egyetemi tagság nem pénzkérdés. A CEPULB részvételi díja hatvanöt euró. Ezért az összegért szeptember végétől április végéig tartó egyetemi tagság jár, így a többség megengedheti magának. A humán és reáltémánként összesen négy ciklusra osztott előadás-sorozat hallgatói egy kicsit diáknak érezhetik magukat, sőt némi többlet befizetése ellenében a nappali tagozatosok óráira is ellátogathatnak. - Hely mindig van, és a háromszáz választható tantárgyból egész érdekes órarendet lehet összeállítani - meséli az idős férfi. Marc Desmaele azt mondja, aki tanul, könnyebben talál beszédtémát az unokáival, és állítólag még az Alzheimer-kór megelőzéséért is tesz valamit.
