Egy szemeszter Budapesten
John Lim Chin Yuen (24 éves) szeptember elején ösztöndíjas diákként érkezett a Singapore Management Universityről a Budapesti Corvinus Egyetemre. Csak egy szemesztert hallgat a közgázon, amit több tucat lehetőség közül jelölt meg első helyen két évfolyamtársával egyetemben. Ez nyomban felveti a kérdést, hogy mit vártak és mit kaptak az itt eltöltött időtől. - Csak a magam nevében beszélhetek, de a régióról és az országról nem sokat tudtam. Két nyomós oka volt annak, hogy Kelet-Európát választottam - mondja. - Egyrészt szerettem volna egy markánsan eltérő kultúrát megismerni, másrészt hiába él nálunk arányosan a legtöbb dollármilliomos, a diák Szingapúrban is csak diák. Olcsó helyet kerestem.
Ez végül csak részben sikerült. - Az étkezés nagyon drága Budapesten. A boltokban sem tudok olyan olcsón vásárolni, mint otthon, az éttermek és az étkezdék árai pedig megleptek. Otthon gazdagon meg tudok ebédelni 600 forintból bármelyik önkiszolgálóban. Ennyiért a Nyugatinál csak egy kebabot kapok üdítő nélkül. Az alkohol ára viszont fele-harmada a szingapúrinak - örvendezik.
A lakhatási lehetőségekkel nagyon elégedett. 250 eurót fizet egy két hálószobás, Blaha Lujza téri lakás egyik szobájáért, rezsivel és internetkapcsolattal, ami korrekt ügynöki jutalékkal számolva nem is túl drága.
- A lányok szépek, az éjszaka pörög, a város gyönyörű, és óriási lehetőségeket rejt minden tekintetben. A tömegközlekedés pedig gyors és kényelmes a furcsa jegyrendszer ellenére - foglalja össze pozitív benyomásait, hozzátéve, hogy az utcák koszosabbak a kelleténél, és a graffitiket sem érti a szép, régi házakon.
Fájó pont számára, hogy az egyetemen kívül szinte egyáltalán nem tud kommunikálni az egyébként nagyon barátságos magyarokkal, így a kultúrát és az embereket sem tudja olyan mélyen megismerni, amennyire vágyott rá. Senki sem beszél eléggé jól angolul.
A tanárok idegennyelvtudása is tökéletlen. Emiatt sokkal kevésbé tudják bevonni a diákokat az órai munkába, hiányzik az interaktivitás, és így az átadott ismeretek sem állnak össze kerek egésszé. - Ráadásul - mondja - elavult előadásokból és elévült tankönyvekből oktatnak, pedig az egyetemnek szerintem az egyik legfontosabb feladata éppen az volna, hogy átadja a tudomány legfrissebb eredményeit és a leghaladóbb gondolatokat.
Ahogy mondja, van különbség a szingapúri és a magyar tárgyfelvételi és vizsgajelentkezési rendszer között. Itt a leggyorsabban jelentkezők járhatnak a következő szemeszterben az adott órára, és sokszor a kevés meghirdetett hely a jelentkezés lehetőségének megnyitása után öt perccel betelik. - Vagyis nem azok fogják hallgatni a tárgyat, akik a legjobban szeretnék, hanem akik a legszerencsésebbek és a legszemfülesebbek - mondja, azután váratlanul elragadtatva kezd mesélni két itteni tantárgyáról és a tanárokról.
Az egyik professzor fél óra alatt elmagyarázta a pénzügyi válság hátterét, egy marketinges órán pedig különféle nemzetközi cégeket járnak végig, még az is lehet, hogy ez a végén álláslehetőséget hoz neki. - Ha megfizetnek, szívesen maradnék dolgozni Magyarországon egy multinál - jelenti ki. - Tetszik az itteni életfelfogás, és leginkább az, hogy az emberek milyen nagyra értékelik a szabadidejüket.
Azt mondja, Szingapúrban senki sem hatódik meg, hogy Magyarországon járt, viszont egy itteni multinacionális vállalat esetében a Szingapúrban folytatott tanulmányok és a tökéletes angolnyelv-tudás nagy előnyt jelenthetnek. - A Budapestre nagy számban kihelyezett shared service központokba az anyavállalat által meghatározott arányban kell magasan kvalifikált, külföldi munkavállalókkal feltölteni a pozíciókat - mondta a szingapúri fiatal magyarországi elhelyezkedési esélyeiről egy honi HR-tanácsadó. John Lim Chin Yuen ezért is bizakodik abban, hogy egy nagy amerikai székhelyű vállalat budapesti szolgáltató központjának 2009-ben lezáruló bővítésekor el tud helyezkedni. - Ez szép nyitánya lehetne a karrieremnek - mondja -, ami után, azt hiszem, a világon bármerre továbbmehetnék. Ez a középtávú célom: bejárni munkámmal a világot.
