Mint a tenyerem
Kikísérem az utazót.
A peronról nézem, ahogy
kergetőznek arcán a fények.
De én nem utazom. Mikor
megy a vonat, integetek,
aztán szép csendben hazatérek.
Röghöz kötötten élni jó.
Mindig ugyanott venni a
tejet, a párizsit, a kiflit;
a sínek mellett állni, míg
befut a szerda, és a kedd
megtelve halkan tovasiklik.
A napok: mint a tenyerem.
A fogkefét, a pizsamát
is mindig ugyanott találom,
és én is ugyanaz vagyok,
este ugyanúgy alszom el.
De minden éjjel más az álom.
Csengery Kristóf (1957)
Zelk Zoltán-díjas. Egy korinthusbeli a metrón
című új kötete 2005-ben jelent meg a Ligetnél.