Mint a tenyerem

Kikísérem az utazót.

A peronról nézem, ahogy

kergetőznek arcán a fények.

De én nem utazom. Mikor

megy a vonat, integetek,

aztán szép csendben hazatérek.

Röghöz kötötten élni jó.

Mindig ugyanott venni a

tejet, a párizsit, a kiflit;

a sínek mellett állni, míg

befut a szerda, és a kedd

megtelve halkan tovasiklik.

A napok: mint a tenyerem.

A fogkefét, a pizsamát

is mindig ugyanott találom,

és én is ugyanaz vagyok,

este ugyanúgy alszom el.

De minden éjjel más az álom.

Csengery Kristóf (1957)

Zelk Zoltán-díjas. Egy korinthusbeli a metrón

című új kötete 2005-ben jelent meg a Ligetnél.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.