Magyarországon a tudományos kutatás az összeomlás szélére jutott: az elmúlt évek kaotikus és kiszámíthatatlan kutatás-finanszírozása miatt ma már nemzetközi szinten kiemelkedő csoportok működése is ellehetetlenül. A legtehetségesebb fiatalok jó része nem lát perspektívát Magyarországon, és mielőbb külföldre menekül, gyakran már az egyetem elvégzése közben - véli tizennyolc kiváló fiatal kutató, aki szerint jelszavak szintjén mindenki egyetért abban, hogy Magyarország számára az egyetlen jövőbeli stratégiai kitörési pont az innováció, ennek alapja pedig a kutatás és a természettudományos képzés.

A világon a sikeres gazdaságokban kivétel nélkül mind az innováció, mind pedig a minőségi felsőoktatás motorja a mögötte lévő, látszólag öncélú, és csak indirekt hatást kifejtő, magas szintű alapkutatás, mely szerves része az egyetemek alaptevékenységének. Téves és veszélyes az a nézet, hogy az államnak elsősorban az alkalmazott kutatás támogatására kell koncentrálnia, az alapkutatás másodlagos.

A legtehetségesebb kutatók, akikre a minőségi mester- és doktori képzés épülhetne, jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek és külföldön is keresettek. Amennyiben súlyos kutatási - és gyakran egzisztenciájukat fenyegető - anyagi nehézségbe ütköznek, még azok is elhagyják az országot, akik hivatásuknak tekintenék az egyetemen való oktatást és a magyar tudomány szolgálatát. Külföldön többszörös fizetést és kiváló kutatási lehetőségeket ígérnek. Magyarország a lepusztult laboratóriumokkal és egyre romló kutatási feltételekkel már a régióban is lemaradóban van. Hazánk keveset költ az alapkutatás finanszírozására, ezért hatványozottan súlyos gond, hogy a rendelkezésre álló források elosztása is helytelen.

A helyzet tarthatatlanná vált. Fiatal kutatókként aggódva figyelik a magyar alapkutatás és felsőoktatás szétesését, és arra kérik a leendő magyar kormányt, hogy haladéktalanul lásson hozzá a súlyos problémák orvoslásához. A nemzetközi tudományos életben szerzett tapasztalatuk alapján a következő területeken tartják szükségesnek az azonnali intézkedést.

1. Az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) megerősítése. Az utóbbi tíz évben az OTKA amúgy is túl alacsony költségvetése reálértékben lényegében megfeleződött. Az OTKA költségvetésének azonnali legalább megkétszerezése szükséges a pályázati rendszer összeomlásának elkerüléséhez. Elengedhetetlenül fontos az OTKA hosszútávon kiszámítható működtetése és költségvetésének további fokozatos növelése.

2. Stabil posztdoktori rendszer kiépítése. A kutatási rendszerben kiemelkedően fontos szerepet játszanak a PhD fokozattal rendelkező fiatal kutatók, a posztdoktorok. Magyarországon jelenleg nincs kiszámítható posztdoktori rendszer, ami elegendő állást biztosítana a kutatói utánpótláshoz. Szükség van egy stabil, versenyképes posztdoktori rendszerre, mely képes megállítani, illetve visszafordítani a kiváló kutatók elvándorlását.

3. Az egyetemek és az egyetemi kutatás finanszírozása. Az innovációt csak a legmagasabban képzett kutatók tudják megvalósítani, és ehhez szükség van kisebb létszámú, kiemelt (elit) képzést biztosító kutatóegyetemekre, illetve az azzal együttműködő akadémiai kutatóhálózatra. Alapvető fontosságú lenne, hogy a kisszámú elit intézménynek legyen kiszámítható, jelentős és elkülönített, pályázat útján hozzáférhető, kutatási infrastruktúrát illetve posztdoktori állásokat biztosító kutatási forrása. A közelmúltban kapkodva kiírt kutatóegyetemi pályázatok csak címet, illetve egyszeri támogatást biztosítanak, jelen formájukban nem alkalmasak az említett célok elérésére.

4. Kiemelt kutatói teljesítmény elismerése.  A mai magyar rendszer nem nyújt lehetőséget a kiemelkedő kutatói teljesítmény elismerésére, és alkalmatlan arra, hogy Magyarországon tartsa a legtehetségesebb egyetemi oktatókat és kutatókat. A kormányzat hozzon létre pályázat és szigorú szakmai minősítés alapján elnyerhető, kutatócsoport alapítási lehetőséget biztosító állásokat, melyek kiemelt fizetést és kutatástámogatást, valamint - a stabil posztdoktori rendszerrel együtt - életpályát biztosítanak a kimagasló munkát végző fiatal kutatóknak. Olyan ösztöndíjrendszer is kell, mely a már állásban levő vezető oktatók és kutatók kiemelkedő szakmai teljesítményét honorálja.

Véleményük szerint ezen intézkedések nélkül a hazai minőségi felsőoktatásnak és tudományos kutatásnak nincs jövője. Az általuk javasolt négy intézkedés azonban csak a legégetőbb problémákat orvosolná, a magyar kutatási és oktatási rendszer ezeken kívül is számos alapvető változtatásra szorul.

Az aláírók:

Domokos Péter (Talentum díjas fizikus, MTA doktora, SzFKI)
Gali Ádám (Talentum díjas mérnök/fizikus, BME)
Geiszt Miklós (Talentum díjas orvos, SE)
Holb Imre (Talentum díjas biológus, DE és MTA NKI)
Jakovác Antal (fizikus, MTA doktora, BME)
Katona István (Talentum díjas orvos, MTA KOKI)
Kálai Tamás (vegyész, MTA doktora, PTE)
Katz Sándor (Talentum díjas fizikus, MTA doktora, ELTE)
Kiss L. László (fizikus, MTA doktora, MTA KTM CSKI)
Legeza Örs (fizikus, MTA doktora, SzFKI / Universität Marburg)
Nusser Zoltán (Talentum díjas agykutató, az MTA levelező tagja, MTA KOKI)
Simon Ferenc  (Talentum díjas fizikus, MTA doktora, BME / Universität Wien)
Tamás Gábor (biológus, MTA doktora, SzTE)
Takács Gábor (fizikus, MTA doktora, ELTE)
Tamasikné dr. Helyes Zsuzsanna (Talentum díjas orvos, PTE),
Zaránd Gergely (Talentum díjas fizikus, MTA doktora, BME),
Zelkó Romána (gyógyszerész, MTA doktora, SE)
Zólyomi Viktor (Talentum díjas fizikus, MTA SzFKI / Lancaster University)