És valóban, ha a németek lakta települések eseménynaptárába tekintünk, láthatjuk, hogy téli időszakban svábbált tartanak Baján, Budaörsön, Csepelen, Dorogon, Érsekcsanádon, Etyeken, Nagynyárádon, Pécsett, Pilisszentivánon, Szederkényben, Szekszárdon, Villányban, Vecsésen és még számos további településen.

Zenés-táncos összejövetelekre hajdanán az év bármely szakában sor kerülhetett, hiszen a legtöbb, németek lakta községnek volt legalább egy fúvószenekara, de az igazi bálok ideje - a paraszti munkák rendjéhez igazodva - a téli időszakra esett. Farsangkor akár három napig is mulattak, szinte csak az állatokat etetni tértek közben haza.

A második világháborút követően a hazai németség jó részének kitelepítése, az évekig fennálló jogfosztottság állapota rányomta bélyegét a hagyományok megélésének, ápolásának nyilvános formáira. A nemzetiségi kultúra újabb felvirágzása a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének megalakításával vette kezdetét az ötvenes évek közepétől. E szervezet rendezte az első országos svábbált is 1958-ban, akkor még Óbudán. A hetvenes években a közgazdaságtudományi egyetem aulájában tartották az eseményt, a később több helyszínt is megjárt rendezvény virágkorának sokan ezt az időszakot tartják.

A bál összehozta az országban szétszórtan élő németség tagjait, tánc- és énekcsoportjait, zenekarait, lehetőséget teremetett a helyi népviseletek bemutatására, azaz a mulatozás mellett a kapcsolattartást és a nemzetiségi identitás erősítését is szolgálta. Különleges színfoltja volt ezeknek az estéknek az éjfélkor megrendezett árverés, mikor is egy sajátosan feldíszített rozmaringbokorra lehetett licitálni. A magyarországi németség számára eredendően a tisztaságot, manapság már inkább az összetartozást jelképező rozmaringért mindig nagy volt a versengés.

Az országos rendezvény mintájára már a hatvanas évek elejétől egyre több településen kezdtek helyi svábbálokat szervezni, felelevenítendő a szülők, nagyszülők táncos mulatságainak hangulatát, zenéjét. Van, ahol töretlenül él e hagyomány már közel negyven éve, de van, ahol csak 1990 után kezdtek svábbálokat tartani. Egy-két helyen - mint például a Komárom-Esztergom megyei Tarjánban is - a rendszerváltás után újra kellett éleszteni a nyolcvanas évekre elhalt rendezvényt. A legutóbbi időkben divatba jöttek a megyei és régiós bálok is, melyek egy-egy térség németségének kulturális kapcsolatait hivatottak szorosabbra fűzni, hiszen ezeken képviseltetik magukat az érintett kisebbségi önkormányzatok és a környék hagyományőrző együttesei is.

Tarjánban 2009. február 7-én, immár 14. alkalommal rendezték meg a helyi svábbált, ami harmadik alkalommal egyben a Komárom-Esztergom megyei németség találkozójául is szolgált. Az idei eseményen a német testvérmegye, Main-Kinzig Kreis járás vezető személyiségei is megjelentek. Díszhelyet kapott a tarjáni születésű és itt is élő Csernoviczki Éva - a pekingi olimpián kiválóan szereplő cselgáncsozó - és családja, akikre méltán büszkék a helyiek. A megye szinte összes német kisebbségi önkormányzata mellett jelen voltak a korábbi rozmaringtulajdonosok is. Az országos bál mintájára Tarjánban is hagyománnyá vált, hogy éjfélkor elárverezik a magyarországi németség hagyományos színeivel, kék és fehér szalagokkal feldíszített rozmaringbokrot. Idén egy lábatlani vállalkozó kínálta a legtöbbet érte, aki nem csak a helyi hagyományőrzés és zenei, kulturális élet egyik motorjának számító Zenei Egyesület kasszáját gyarapította ezzel, hanem ahogy ez a rozmaringtulajdonosok kiváltásága közé tartozik, örökös belépőt is nyert vele a további bálokra. A rozmaring egyébként az egész bál meghatározó jelképe volt, a növény ágacskái díszítették az asztalokat és ilyen kitűzött kapott minden bálozó is.

A kétnyelvű program során a himnuszok, a polgármester és a német kisebbségi önkormányzat elnökének köszöntője után kultúrcsoportok, kórusok és táncosok léptek fel. Az est bajoros hangulatáról a testvérmegye hagyományos népzenét játszó zenekara, a Kärners Buam, illetve a népzene mellett slágereket is a repertoárjukra tűző helyi Stréhli Kapelle gondoskodott, no meg a Sziget Vendéglő ízletes vacsorája. A számos sramlizenét, német népzenét játszó zenekaráról, közel 30 éve működő nemzetiségi kórusáról, és nem utolsó sorban az évente megrendezett, három napos zenei fesztiváljáról egyaránt híres nemzetiségi településen a hajnalig tartó táncmulatságnak is - éppen az említett okoknak köszönhetően - komoly hagyományai vannak. A legutóbbi svábbálon is népviseletbe vagy báli ruhába öltözötten, hol sramlizenére, hol közkedvelt slágerekre, de hajnalig ropta a közönség.