Janukovics-hívek Kijevben

Népszabadság - Nyilas Gergely

A politikai maraton azonban folytatódik - a következő hetek a Janukovics vezette, legnagyobb parlamenti frakciót adó, eddig ellenzéki Régiók Pártjának koalíciós tárgyalásairól szólnak majd, Timosenko elmozdítását megcélozva - a választók azonban kevés bizalommal tekintenek a jövőre, ahogyan a narancsos forradalom elmúlt öt évére is.

- Egymás között mindent lezsíroztak, egyik sem jobb a másiknál - súgja oda adóvevőjét eltakarva egy áruház biztonsági őre. A kijevi férfi ennek ellenére szavazott, "kényszerből Timosenkora". (Igaz, a választáson a két induló mellett "mindenki ellen" is lehetett voksolni, ezt a megjelent 26 millió szavazó csaknem 5 százaléka valasztotta.) - Csak takaróznak a mentelmi jogukkal, vitáznak egy nagyot a tévében a látszatdemokrácia nevében, utána meg koccintanak, a gazdaság meg összeomlik - mondja keserűen Szergej, aki szerint az emberek ezért minden megtakarításukat biztonságból dollárra, euróra váltjak. Igaz, ő nem, mivel alig háromezer hrivnya fizetéséből (1 hrivnya kb. 25 forint) semmi sem marad.

- Eddig is átváltottam, ezután is át fogom - mondta egy elegáns hölgy. Bar az elmúlt öt év számára csalódás, mégis Timosenkora szavazott, mert szerinte ő a szólásszabadság garanciája.

Bár a részvételi arány országosan 70 százalékos volt, Kijev nem égett választási lázban. A politikai plakátok helyett a városképet a takarítatlan hó és a jégen bukdácsoló járókelők uralják, akik az akciósan is drága boltok kirakatai előtt kerülgetik a járdán parkoló, sokszor feltűnően értékes autókat. Öt éve százezrek vonultak utcára Janukovics elnökválasztási győzelmekor, csalást kiáltva, ezzel kikényszerítve egy "harmadik fordulatot", amelyen Timosenko akkori szövetségese, Viktor Juscsenko győzött. Az államfő ezúttal 5 százalékot kapott, és a választóknak, úgy tűnik, nincs kétségük afelől, hogy Janukovics ezúttal valóban győzött. (Igaz, az ország nyugati részen és a fővárosban a többséget Timosenko szerezte meg.)

A választási lelkesedés a fővárosban csupán a Központi Választási Bizottság épülete előtt látható: ott a Régiók Pártja rendezkedett be, vidékről felhozott ezrekkel ünnepelve Janukovicsot, míg a hatalmas kivetítők Timosenko kétes üzleti ügyeiről, kapcsolatairól szóló bejátszásoktol hangos. Oroszul, ezzel is jelezve, hogy a párt mögött döntően orosz ajkú szavazók állnak.

- Remélem hamarosan fellendül a gyárunk, most semmi munka nincs - mondja egy Luganszkbol felhozott férfi. A dizelmozdonyt gyártó állami cég helyzetének javulását orosz befektetőktől várja. A megjelentek többsége bezárt gyárakról, elvesztett munkahelyekről beszél. - Addig maradunk, amíg ki nem mondják a választas végeredményét - kiáltja egy férfi.

Viktor Janukovics portréját megcsókolja egy támogatója Kijevben 2010. február 8-án
MTI/AP - Efrem Lukatsky Kérdés, mit tehet majd értük Janukovics, akinek az ország előtt álló gazdasági nehézségeket részben a lakossági energiaárak emelésével kell enyhítenie. Egyelőre azonban nem ez köti le erőit, hanem - a Janukovics mögött álló Régiók Pártja politikusai szerint - "a választási eredmények megvédése": Timosenko ugyanis - szemlátomást felismerve, hogy nem érett meg a hangulat egy újabb "narancsos forradalomra" - nem az utcára vonul, hanem bíróságokhoz fordul, választási szabálytalanságokra hivatkozva.

Az eredmény megfordítására azonban úgy tűnik, nincs esélye.

A Régiók Pártja egyenlőre ellenzékben marad

A Régiók Partja (PR) egyelőre Viktor Janukovics elnökválasztási győzelme után is ellenzékben marad, ám vélhetően a közeljövőben kormányadó erő lesz - amennyiben a tárgyalások eredményre vezetnek és nem torkollnak rendkívüli parlamenti választásokba, ám szakértők szerint ez egyik pártnak sem érdeke. Julia Timosenko attól tarthat, hogy csapata elaprózódik, a PR pedig attól, hogy újabb, az elnökválasztás első fordulójában jól szereplő jelöltek új pártjai juthatnak be, tovább tarkítva a parlamenti palettát, részben a PR rovására.

Az eddigi ellenzéki szerep azonban nem jelenti, hogy a part mögött álló milliárdosok "száműzetésből" térnének vissza, hiszen az ukrán gazdaságnak eddig is meghatározó szereplői voltak: Rinat Ahmetov acélipari cégei az ukrán gazdasági növekedés egyik motorjaként szolgáltak, igaz, a 2008-ban beütő krízis az iparágat jelentősen megkurtította. Ezzel egyűtt azonban Kelet-Ukrajna - amelyet döntően orosz anyanyelvűek laknak és amely a PR hátországa -, a nehézipar és a bányászat központjaként továbbra is az ország gazdasági erejének gerincét adja.

A 7,3 milliárd dollár vagyonnal rendelkező Ahmetov mellett azonban a PR-hez közel áll Ukrajna második leggazdagabb embere, Viktor Pincsuk is. Az ő kezében az Interpipe nevű hengermű áll. Bár a PR-t hagyományosan azzal vádolják, hogy túlságosan szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, elemzők szerint a két milliárdos érdekeltségei épp ennek ellenkezőjére utalnak. - Ők addig császárok, ameddig Ukrajna független, eszük ágában sincs az oroszoknak kiszolgálni az országot - mondta lapunknak Vlagyimir Lanovoj, egykori elnöki gazdasági tanácsadó.

A "narancsos forradalom" alatt Ahmetov és Pincsuk egyértelműen Timosenkoval szemben foglaltak állást, de érdekeltségeik csupán egyszer sérültek komolyan: a 2004-ben általuk közösen privatizált acélipari céget, a Krivorozssztalt szabálytalanságokra hivatkozva elvonta tőlük a 2005-ben kormányfőként hatalomra kerülő Timosenko. A céget végül az indiai Laksmi Mittal szerezte meg.

Kapcsolódó cikkek: A narancsos Evita | Ukrajna: Janukovics törékeny előnyt élvez | Patthelyzet Kijevben | Ukrajna nem Oroszország | Elnökválasztási harc Ukrajnában