alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
23. szerda

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Fájni fog! Sőt...

A mind jobban begyűrűző válság már most szedi az áldozatait. A készülő megszorító csomag további terheket róhat a mind jobban lecsúszottak számára. Kérdés, kibírják-e.

Lopes Elvira| NOL| 2009. április 9. |2 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

JFK2008 | 2009. április 9. | 23:35:37

"Sok nyugat-európai ország – okulva a tapasztalatokból - a válság begyűrűzésével párhuzamosan erősíti a szociális rendszerét."

Csak egy ilyen nyugat-európai országot mutasson már a "szakember".

Tudnillik olyan nyugat-európai országokban, ahol magas a szocialis ellatas szinvonala, tisztaban vannak azzal, amivel Magyarorszagon nem, vagyis, hogy ha nem csökkentik az allami kiadasokat, akkor az egesz szocialis rendszer ugy omlik össze (a gazdasaggal egyutt), mint egy zollstock. Es ha ez megtörtenik, akkor a problema nem a csp befagyasztasa lesz, hanem az, hogy nem lesz csp egyaltalan, es nem lesz 10-ik havi nyugdij es 10-ik havi fizetes sem a közszferaban.

Magyarorszagon a(z uj) többseg abba a nagyon veszelyes illuzioba ringatja magat, hogy nem lehet mar roszabb, pedig a boldog es gazdag idök sokkal inkabb mögöttünk, mint elöttunk vannak.

Gallicus | 2009. április 9. | 14:20:50

Évente a büdzséből úgy tűnik el 1300 milliárd, hogy senki nem tudja mire költötték el. Ezt bevallotta maga a pénzügyminiszter, de sorozatosan megállapítja az ÁSZ is. Ennek ellenére senkit nem vontak még felelősségre. Miközben a szociális szektor minden szegmensét folyamatosan vizslatják és a legkisebb kilengésből komoly következtetéseket vonnak le (pl. x teleülésen y terepjáróval ment a segélyért) addig pl. az 5000 milliárddal gazdálkodó gazdasági minisztériumot még soha nem számoltatta el senki. Mint ahogy nem számoltatják el a PM közpénzekkel foglalkozó főosztályát sem. Vélhetően innen a PM-ből vagy a franc tudja honnan finanszírozzák azokat a gazdasági kutatókat, ahonnan az észt osztják és amelyek még soha egy épkézláb prognózist ki nem adtak semmire, miközben a közmédiákban kiülnek rendszeresen a képviselőik és hörögve mondják el, hogy milyen sokba kerül a szociális rendszer.
Én például az eddig megismert egyetlen szervezettel nem kötnék tanácsadásra szerződést, mert fabatkát ér a tudományuk.
A bajban egyetlen megoldás a tehetősek lemondása (akik jövedelmeinek forrását is érdemes lenne vizsgálni, meg az adózásban való részvételüket)
Kétségtelen, hogy a szociális célra szolgáló pénzek célirányosabb felhasználása is indokolt lenne, aminek egy részét a foglalkoztatásban kellene hozzáférhetővé tenni. Ebben a helyzetben az országnak egyfajta hadigazdálkodásra kellene rátérni (bármennyire meghökkentően is hangzik). Az országok – közöttük mi is – szétbombázott városaink, elrablott termelőbázisaink mellett is talpra tudtunk állni a II. világháború után. Be kellene láttatni gazdagékkal, hogy vissza kell venni a fényűző életvitelből. Vagy a fényűző életvitel után fizetni kell mint a köles.
Jövedelmeik nagy részét éppen a nyomorultak kifosztása árán szerezték, meg a spekuláció következtében. A mindenkori kormányt arra kell szorítani, hogy olyan szabályozókat alkosson, amelyekkel ezek a viszonyok megteremthetők. Akinek pedig ez nem tetszik annak azt javasoljuk, hogy húzzon el mihamarabb pl. oda ahova cégei be vannak jelentve, pl. Ciprusra. Bajnainak meg nem tanácsolnánk, hogy a Reformszövetség bármilyen formában irányadó legyen politikájára. Ha arra akar építeni, akkor valóban pünkösdi királyság lehet miniszterelnöksége és már Pünkösdkor véget ér.

Ebédosztás a Blaha Lujza téren

Népszabadság - Domaniczky Tivadar

A közgazdászok, kutatók és a gazdasági élet szereplőinek többsége egyetért a Bajnai Gordon nevével fémjelzett megszorító csomag intézkedéseivel. Szerintük nincs más megoldás: Bele kell vágni, még ha fáj is.

Eddig azonban többnyire csak a válság gazdasági hatásairól volt szó. Csupán a hitelek bedőlésének veszélye, valamint a mind növekvő munkanélküliség kapcsán esett szó a társadalmi hatásokról. Pedig vannak figyelmeztető jelek. - Már most érzékelhetőek azok a vészjelek, melyek alapjában rengethetik meg a helyzetet - mondja Pataki Éva, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke. Mint arra emlékeztet, a szociális ellátórendszerben mind nagyobb számban jelennek meg a válság első áldozatai. Az elmúlt hónapokban például már látványosan megnőtt a segélykérelmek száma, mind többen jelentkeznek ingyenes étkeztetésre vagy éppen adósságproblémák miatt. Ugyancsak figyelmeztető jel lehet, hogy a gyermekjóléti és családsegítő szolgálatok látókörébe is mind több család kerül. - Kritikus tömeg még nincs, de a dominó már elindult - összegez a szakember.

Pataki Éva a konkrétumok ismerete nélkül óvatosan fogalmaz ugyan, ám a válságkezelés irányával kapcsolatban komoly aggályokat vet fel. - A közgazdászok és döntéshozók szerint a válság megoldása csak megszorításokkal lehetséges - állapítja meg. Ám, mint mondja, a legnagyobb baj éppen az, hogy nem mérték fel az egyes társadalmi csoportok terhelhetőségét.

A készülő megszorító csomag talán legnagyobb vihart kavaró momentuma a családi pótlék befagyasztása, valamint a Gyes és Gyed időtartalmának két évre csökkentése. - A családi pótlék az utolsó, amihez hozzá szabad nyúlni - hangsúlyozza Pataki. A családi pótlék ugyanis sok család - különösen a mélyszegénységben élők - számára az egyetlen biztos bevétel. Az intézkedés ráadásul hiteltelenné teszi a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program célkitűzésit. Pataki Éva szerint átgondolatlanok a Gyes-t és a Gyed-et érintő változtatások is. A mai bölcsődei ellátórendszer már most sem képes lépést tartani a növekvő igényekkel. Így az intézményrendszer fejlesztése nélkül - ami komoly kiadásokkal járna - nem reális az elképzelés. Nehezen megjósolható, hogy képes-e felszívni a nagy számú női munkaerőt a mind jobban szűkülő munkaerőpiac.

- Ebben a helyzetben a lakásvesztés veszélyét kellene minimalizálni. Így érthetetlen miért gondolkoznak például a gáz-és távhőárak támogatásának szigorításán - mondja. Családok sokasága kerülhet megállíthatatlanul a lejtőre. Pláne ha nincs olyan szociális ellátórendszer, mely megállíthatná őket. A szakember véleménye szerint ilyen súlyos válságban pont hogy erősíteni kellene az ellátórendszert, nem pedig "visszavágni". Beláthatatlan következményekkel járhat ugyanis, ha a komoly megszorításokkal egyidőben kurtítják meg a szociális támogatási rendszert.

- A megszorító csomag ebben a formájában drámaian érinti a munkából kiszorultakat és az átlag alatti, minimális jövedelemmel rendelkezőket - magyarázza. Így a legszegényebbek kerülnek a legnagyobb nyomás alá és várható a középosztály egy részének lecsúszása is. Mindez olyan súlyú terhet ró a szociális rendszerre, hogy fennáll a veszély, összedől a nagy nyomás alatt.

- Az 1929-es nagy világgazdasági válság egyik tanulsága éppen az, hogy a szociális és a jóléti rendszer karbantartása hosszútávon elemi érdeke minden társadalomnak - emlékeztet a szakember. Akkor nem volt olyan ellátórendszer, ami "megfogta volna" a válság miatt zuhanórepülésbe kerülő társadalmi rétegeket. Sok nyugat-európai ország – okulva a tapasztalatokból - a válság begyűrűzésével párhuzamosan erősíti a szociális rendszerét.