'Küldd tovább tíz ismerősödnek!'

Műanyag margarin, kalóztelefonszámok és e-mailezésért fizető óriáscégek. Hogy mi a közös bennük? Egytől egyig kacsák. Se szeri, se száma az olyan továbbított leveleknek, amelyek elektronikus postaládánkban landolnak.

Hullócsillag született

Tabáni István még nem tudja, amit azok, akik most látszólag az útját egyengetik, már igen: hogy soha nem lesz belőle sztár Magyarországon. A szimpatikus, jó hangú teremőrre ugyanis legföljebb átmenetileg van szüksége a show-biznisznek.

2009 legjobb klikkjei: élő óra és menő szüleink

2009.

Miért hagyjuk, hogy így legyen?

Igaz, ami igaz: hazánkban különösen nehéz dolga van annak, aki kiegyensúlyozott politikai magazint akar csinálni. A rendszerváltás óta eltelt idő nem volt elég ahhoz, hogy a jobboldalon megszülessen és valamelyes népszerűségre vergődhessen legalább egyetlenegy, európai hangot megütni hajlandó és képes orgánum…

Galamus-csoport – a liberális véleményportál

Miközben mindannyiunk szeme láttára zsugorodik mind gyorsuló ütemben a minőségi sajtó, szürkül és gyávul el a közszolgálati média, és foglal el egyre nagyobb teret az egy húron pendülő jobboldali pártmédia, szép csendben, marketingkampány és sajtótájékoztató nélkül szárnyat bont egy új véleményportál, a Galamus-csoport.

 

Egy jó városi legenda bármit igazol

Bizarr tévhit, rémtörténet, hiedelem és babona: nem pusztán a múlt maradványai. XXI. századi, high-techbe oltott létünk köré is számos modern szóbeszéd és rémmese szerveződik. A városi legendák virulensebbek, mint valaha: az előbeszéd mellett ma már az interneten keresztül is támadnak az urbánus fabulák.

- Nincsen tematikai és lokális kötöttség, tulajdonképpen bármiből válhat városi legenda - mutat rá Marinov Iván szociológus végzettségű újságíró, az Urbanlegends.hu online magazin szerkesztője. A mendemondák mindig arról szólnak, ami az embereket éppen érdekli, legyen ez egy természeti vagy történelmi csapás, egészségünket fenyegető veszély vagy egyszerűen egy olyan banális történet, hogy felrobban-e a Mentos cukorka a gyomrunkban, ha kólát iszunk rá (4:32-től.)

Sokan minden érdekes vagy meghökkentő történetet a városi legendák közé sorolnak: a történelmi anekdotákat, utcai mítoszokat, rémsztorikat, tanmeséket, vicceket ugyanúgy, mint a mostanában nagyon divatos kamufigyelmeztetéseket, átveréseket. A szakértő szerint azonban formailag és a háttérben álló szándék szerint is érdemes különbséget tenni. - A városi legendák olyan beszámolók, amelyek komplex történetek formájába öntik félelmeinket, vagy amelyeken keresztül igazolni látjuk a világról alkotott képünket - magyarázza Marinov Iván. - A szóbeszédtől és a pletykától az különbözteti meg, hogy jól kifejlett cselekményszála van, tartós és mindig aktuális. A városi legendát a mesélő igaz sztoriként tálalja, igazát pedig azzal próbálja alátámasztani, hogy a történetet egy megbízható ismerősétől hallotta. Az információlánc végén így többnyire mindig az ismerős ismerőse áll, ám bizonytalan a sztori eredete, s többszörös torzítással, de tényként terjesztve keringenek a történetek. Ez persze nem jelenti minden esetben azt, hogy a városi legendát a mesélők vagy a hallgatók szó szerint igaznak fogadják el - egyszerű szórakoztatás vagy a középpontba kerülés is lehet a legendamesélő célja. Ezzel szemben az átverés (hoax) egy igazként feltüntetett, előre kitervelt hazugság. Ilyen volt például Waldo, a WTC „utolsó turistája", akiről hamar kiderült, hogy csak a fotómanipulációnak köszönhetően szerepelt egyszerre a 2001. 09. 11-ei terrortámadás egyik repülőgépével közös fényképen. Ez utóbbi csoportba tartoznak a médiahackek és kamuközlemények is, amelyeknél a média és a tömegtájékoztatási eszközök szándékolt megtévesztéséről beszélünk. A legtöbb esetben ki sem derül, hogy beugratták a médiát, de vannak olyan átverések is, ahol a szerzők egy idő után felfedik magukat. Ez történt kongói újsütetű „rokonaink", a madzsari népcsoport leleplezésénél is. A hack és hoax típusú átveréseknél mindig megtalálható a tudatos kísérlet a megtévesztésre - márpedig a városi legendáknál ez nagyon ritka.

A városi legenda nem kultúrmisszió és nem is fricska a média felé: egyszerűen a folklór része. Egyszerre világértelmezés és szelep a kollektív tudatalattin, segítségével társadalmi tabuk és érzelmi feszültséget okozó szorongások törnek a felszínre. - A városi legendák félelmeinket, eltitkolt vágyainkat jelenítik meg - mondja a szakértő -, s jóval többet elárulnak rólunk, a mesélőről, mint amennyit láttatni szeretnénk magunkból. Az egyik fő eredetelmélet szerint ugyanis keletkezésük annak köszönhető, hogy olyan információkat közölhetünk általuk, amelyek nem férnek bele az elfogadott diskurzusba. Példa erre a WTC elleni merénylet körül kialakult rengeteg összeesküvés-elmélet; ezek sokszor ki nem mondott Amerika-ellenességről árulkodnak.

Számos rejtélyre és megkérdőjelezett eseményre kínálhatnak alternatívákat a városi legendák: Marilyn Monroe halála, a Kennedy-gyilkosság, a Holdra szállás. Mindemellett az utcamesék nem csak eszközt nyújtanak a minket elbizonytalanító események feldolgozására, hanem a társadalmi hálózat kiépítését, fenntartását is szolgálják. - Létezik olyan elmélet is, amely szerint a szóbeszédeket a közösség létrehozásának szükséglete hívja életre, s ezek a kapcsolatépítést és az információáramlást szolgálják. A mesélők sztorizásaiknak köszönhetően felkapott társasági személyek lesznek, azaz kapcsolati tőkét építenek, a hallgatók pedig olyan, máshonnan be nem szerezhető információk birtokába jutnak, melyek egyrészt felhívják a figyelmüket bizonyos - valós vagy hamis - veszélyekre, másrészt továbbadhatók, ugyanúgy és ugyanazokkal az előnyökkel, ahogyan kapták.

A városi legenda az egyik legerősebb szociális kötőanyag, egy-egy urbánus szóbeszéd településnyi embert ránt össze. Bő egy évszázada a Lánchíd kőoroszlánjainak hiányzó nyelve a szájhagyomány szerint - tévesen - a szobrok készítőjét, Marschalkó Jánost kergette öngyilkosságba, az egyik népszerű underground mítosz, a metrómegállók közötti versenyfutás pedig már a filmvászonról is visszaköszönt.

A digitális forradalom az urbánus legendák egy egészen új korszakát hozta el. Az elektronikus keringésbe csatlakozva nem csak a történetek mutációs lehetősége és az információtorzulás mértéke nőtt, de terjedési sebességük is csaknem felmérhetetlenné vált.

- Általánosságban elmondható, hogy a globalizáció, valamint a gyorsabb és szabadabb kommunikációs csatornák, digitális valóságrögzítő és manipuláló eszközök megjelenésével felgyorsult a legendák terjedési sebessége - magyarázza a szakértő. Ma már néhány kattintással lehet saját újságunk (nevezzük azt blognak, twitternek, weblapnak vagy YouTube-csatornának), ahol arról írhatunk, beszélhetünk, amiről akarunk. Sőt, egy-két éve már erre sincs szükség: a különböző közösségi oldalak (Facebook, iWiW) is egyre okosabb publikációs felületeket nyújtanak felhasználóiknak. E csatornákon kedvünkre „kitombolhatjuk" magunkat és megtalálhatjuk közönségünket. Ha ezt ráadásul az egész világot összekötő angol nyelven tesszük, még nagyobb az esélye, hogy gondolataink körbefussák a világot. Ehhez jön hozzá az, hogy míg régen a legendák szájhagyomány útján terjedtek, s aztán a hallgatóság vagy elhitte, vagy nem, ma már meg is tudjuk jeleníteni történeteinket. Képeket készíthetünk akár mobiltelefonunkkal is, s ezeket aztán könnyen elérhető szoftverekkel játszi könnyedséggel manipulálhatjuk.

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat

Marinov Iván gyerekkora óta szereti onnan nézni a történeteket, hogy mi a célja vele a mesélőnek. Öt éves szisztematikus gyűjtőmunkája során építette fel a mára közel félezer történetből álló Urbanlegends.hu adatbázist. Úgy látja, hogy az összegyűjtött típustörténetek segítségével - behelyettesítésekkel, kis cserékkel - olyan legendák, átverések is megfejthetők, amelyek az oldalon egyébként nem találhatók meg. A naponta ránk zúduló információtömegben ez, mondhatni, létszükséglet. - Meg kell tanulnunk olvasni a sorok között. Az első mindig a források ellenőrzése, majd ezt követi a szöveg értelmezése. Ki mondta, kire hivatkozva, a hír egyes állításai mennyire vehetők komolyan és mennyire vannak alátámasztva, van-e, lehet-e az üzenetnek valamilyen hátsó szándéka. Kulcskérdés, hogy felmerül-e bennünk a gyanú. Hajlamosak vagyunk a legvadabb történeteket is elfogadni, ha azokban megjelenik egy-két számunkra is ellenőrizhető, önmagában igaz elem, pedig ezek sokszor nincsenek is összefüggésben egymással, illetve a történet fő mondanivalójával. Legtöbbször elég csupán néhány kulcsszót bepötyögni a böngészőbe, és láthatjuk: valaki már foglalkozott a történetünkkel és felgöngyölítette, értelmezte azt helyettünk. Persze még ekkor is fennmarad egy kérdés: melyik magyarázat áll közelebb hozzánk, kinek akarunk hinni?

Eva Arnold fotója: Marilyn Monroe James Joyce Ulyssesét olvassa (1952)
Eva Arnold fotója: Marilyn Monroe James Joyce Ulyssesét olvassa (1952)
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.