Betiltották a bikaviadalokat Katalóniában
Nem véletlen, hogy elsősorban a katalán nacionalista pártok szavaztak a betiltás mellett, ezzel is hangoztatva: a bikaviadal tulajdonképpen egy, a spanyolok által rájuk kényszerített brutális ritus volt. A vita az amúgy csökkenő népszerűsége corridák jövőjéről csaknem másfél éve foglalkoztatja a spanyolországi közvéleményt és a nagypolitikát. A viadalok betiltását eredetileg a Prou! (Elég!) nevű polgári kezdeményezés tűzte zászlajára - amelynek alapítója egy Argentínából visszaszármazott, minden húskészítményt elutasító vegetáriánus, akinek semmi köze a politikához -, és rövid időn belül 180 ezer aláírást gyűjtött össze. Sajátos egybeesés, hogy épp aznap, amikor az aláírásokat benyújtotta a katalán parlamentnek, rekordidő, mindössze 50 perc alatt kapkodtak el minden jegyet egy ismert viador barcelonai fellépésére - emlékeztet az El País.
A katalán parlamentben idén szakértői vita bontakozott ki a corridák jövőjéről: több napon keresztül sorjáztak az állatvédők, filozófusok, viadorok, írók, és állattenyésztők, hogy előadják véleményüket és győzködjék a képviselőket. Voltak, akik a nemzeti hagyományokra, a corridákat regényeiben is istenítő Ernest Hemingwayre, vagy a szintén lelkes rajongó hírében álló Pablo Picassóra hivatkoztak. Az állattenyésztők azt hangoztatták, hogy corridák híján értelmetlenné válik a munkájuk (mit kezdjenek a bikákkal?) és komoly anyagi kárt szenvednek. Egy francia szakértő amellett érvelt, hogy gazdasági válságban különösen ostoba dolog a bikaviadalok betiltása, mert ez igenis pénzt hoz a rendezőknek: Franciaországban legalábbis az utóbbi években reneszánszát éli a bikaviadal.
Az ellentábor viszont az állatok jogaira hivatkozott, mondván, a küzdelem a többszemélyes csapattal felálló torero és az egyetlen bika között mindig is egyenlőtlen marad, az állatnak alig van esélye az életben maradásra. Ráadásul megfélemlítik és gyakorlatilag halálra kínozzák, mielőtt végeznének vele. Ezt a felszólaló torreádorok többsége cáfolta, szerintük a bika számára is megtiszteltetés, hogy harcban halhat meg. Mások viszont megjegyzik, hogy valójában olyan kérdésről szavaztak a katalánok, aminek valódi jelentősége csekély: a bikaviadalok népszerűsége az utóbbi években meredeken csökkent Katalóniában, alig akad olyan torero, aki még meg tudja tölteni az arénákat, amelyek nagyrészét egyébként is rég bezárták. Vagyis nem kell betiltani, magától is elenyészik.
Szokás szerint a politika is beleszólt a vitába. José Montilla, a katalán Generalitat (kormány) szocialista elnöke óvott tőle, hogy a bikákból újabb konfliktus kerekedjen Katalónia és Spanyolország között. Barcelona és Madrid viszonya az utóbbi időben amúgy is hűvös, főként, mióta az Alkotmánybíróság megsemmisítette a négy évvel ezelőtt elfogadott katalán alaptörvényt, amelyben a katalánok nemzetként határozták meg magukat. A parlament tegnapi döntése újabb olaj lehet a tűzre. A konzervatív Néppárt máris a madridi kongresszus és a szenátus elé vinné a kérdést, sőt, törvénybe iktatná, hogy a corrida a spanyol hagyományok érinthetetlen része - még mielőbb mások is követnék a katalán példát.