A német külügyminisztérium keddi közleménye szerint az egyezményt diplomáciai jegyzékváltás útján helyezték hatályon kívül. A német kormány ezzel a lépéssel következetesen folytatja a magánszféra védelméről az utóbbi időszakban kibontakozott vitával kapcsolatban kialakított politikáját - idézték a közleményben Guido Westerwelle külügyminisztert. A titkos megállapodás alapján az amerikai, a brit és a francia szolgálatok az NSZK-ban állomásozó csapatok biztonsága érdekében felkérhették a német társszolgálatokat a levél-, távirat- és telefonforgalom megfigyelésére, és az így keletkezett adatok megosztására. Német-amerikai és német-brit viszonylatban az előző héten helyezték hatályon kívül az egyezményt.

Josef Foschepoth történész szerint az amerikai, a brit és a francia hatóságok továbbra is megfigyelhetik legálisan a németországi telekommunikációt. Erre egy továbbra is érvényes megállapodás, az NSZK-ban állomásozó NATO-csapatok státusáról szóló 1951-es egyezmény 1959-es kiegészítése hatalmazza fel a külföldi szolgálatokat - idézte a szakértő véleményét a Deutschlandfunk országos közszolgálati rádió.

Az NSA-botrány fontos üggyé vált a német belpolitikában. Különösen miután kiderült, hogy nemzetközi összevetésben az NSA titkos adatgyűjtő tevékenysége rendkívül nagy mértékben érinti Németországot, és rendkívül szoros az együttműködés a német szolgálatok és az NSA között.  A konzervatív-liberális koalíciós kormány a hivatalos álláspont szerint csak Edward Snowdennek, az NSA egykori munkatársának júniusi kiszivárogtatásaiból szerzett tudomást az NSA adatgyűjtő programjairól. Felmérések szerint a lakosság többsége ezt nem hiszi el, és elégedetlen az ügy feltárását célzó kormányzati erőfeszítésekkel.

Két liberális vezetésű minisztérium, a külügyi és az igazságügyi tárca szerint az NSA-botránynak az a tanulsága, hogy a digitális forradalom utáni világ körülményeihez kell igazítani a magánszféra védelméről szóló legfőbb nemzetközi megállapodást, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát. A javaslat szerint a digitális kommunikációra vonatkozó kiegészítéssel kell ellátni az 1976-ban életbe lépett ENSZ-egyezmény 17. cikkét, amely arról szól, hogy senkit sem lehet alávetni a magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, és mindenkinek joga van a törvény védelmére az ilyen beavatkozás vagy támadás ellen.