Január 20. óta csak képújságot látni a szegedi városi televízió csatornáján. Azon a napon negyven műsorkészítőnek telt be a pohár. Egyikük halálugrásnak nevezte, amit mindannyian - bár különböző megfontolásokból - együtt vállaltak: azt, hogy felfüggesztik a munkát, mert a tisztességes munkának sem a morális, sem a műszaki, sem az anyagi feltételei nincsenek meg.

Egy csaknem 200 ezer lakosú magyar nagyvárosnak szüksége van helyi televízióra, még akkor is, ha annak műsora csak egy a kábelhálózatokon fogható 35-40 csatorna közül. A városi televíziók körül azonban ugyanúgy permanens médiaháború zajlik, mint az országos közszolgálati tévé körül. Szegeden a rendszerváltozás óta 12 év alatt 12 kinevezett, vagy megbízott vezetője volt a városi tévének.

Ahány vezetőváltás, annyi új koncepció. Ráadásul örökös a pénzhiány: egyetlen biztos forrás van, az önkormányzattól kapható közpénz, azért azonban rendszerint nagyon nagy szakmai és morális árat kell fizetni. A város vezetői emellett azt várják, hogy a városi tévé növelje a saját bevételeit: politikailag legyen lojális, de gazdaságilag próbáljon megállni a saját lábán. Szegedi televíziós újságírókkal beszélgetve kiderül: ameddig az önkormányzat 100 százalékos tulajdonos, addig nincs valódi motiváció a piaci bevételek növelésére. Ha viszont megjelenik a magántőke, akkor a befektető profitot szeretne, és úgy érzi, a bevétel növeléséhez bele kell szólnia a műsorszerkesztésbe.

- Megkötöttük a magunk kisebb-nagyobb kompromisszumait - mondja Hegedűs Claudia szerkesztő. - Tudomásul vettük, hogy a működési költségek nagy részét a mindenkori városvezetőségtől kapjuk, amelynek ennek fejében lehetnek igényei. Lippai és Szalay polgármester idejében azonban ezek még összeegyeztethetőnek tűntek az objektív újságírás követelményeivel. A város vezetői akkor is többet szerepeltek a képernyőn, mint az ellenzék, de a lényeges kérdéseket fel lehetett tenni nekik. Nem mondták meg, miről nem lehet beszélni, és öncenzúrára sem kényszerítették a riportereket. Azokban az időkben a többség még alkalmazott volt, egzisztenciális biztonsággal, és biztosnak tűnő személyes jövővel.

Márok Tamás szerkesztő, akit néhány hónapja elküldtek a Szeged Televíziótól, a helyi tévétársaságok gazdasági környezetéről beszél:

- Nem lehetetlen, de elég nehéz saját bevételhez jutni. Szegeden például többféle méretű és típusú vállalkozás van, amelyet meg lehet környékezni hirdetésekért. Vegyük példának a Picket: van pénze, sokat is költ reklámra, de elsősorban nem Szegeden, és nem a városi televízióban akarja hirdetni magát. Vannak aztán a Démász, Dégáz típusú kommunális szolgáltatók, amelyeknek szintén van pénzük. De mert monopolhelyzetben vannak, nemigen fogják azt hirdetni a helyi tévében, hogy vegyen áramot a Démásztól. A középvállalkozói szféra, ahol volna értelme a klasszikus értelemben vett hirdetésnek, és amely meg is tudná fizetni a televíziós hirdetés árát, gyenge. Ez jellemző a magyar városok nagyobbik részére. A kisebb vállalkozók hajlandók fizetni, de kevés pénzük van, és azt is úgy szeretik odaadni, hogy nem termékreklámként jelenik meg a hirdetésük, hanem reklámriport készül a tulajdonossal, de elvárják, hogy ezt a néző számára ne tüntessék föl. Nagyon sok helyi televízió ma is ezt a gyakorlatot folytatja, nem kell mondani, mennyit árt ez a hitelességnek.

Amikor a fideszes városvezetőség 1998-ban elfoglalta posztját, a váltást követő átrendeződésben az akkori közhasznú társaság ügyvezetőjévé Váraljai Dénest, az MTV szegedi körzeti stúdiójának vezetőjét nevezték ki. Váraljai Arató Lászlót, a Délmagyarország munkatársát nevezte ki főszerkesztővé. A Délmagyarország abban az időben elfogult volt a Fidesz irányában. Akkori főszerkesztője, Dlusztus Imre ma a Hír Televízió főszerkesztője. A változások sorában lényeges, hogy a stúdióban a főrendező Zombori Róbert - Tímár László alpolgármester sógora - lett.

- A városi televíziót mi korábban értékes szellemi műhelynek gondoltuk - mondja Hegedűs Claudia. - A saját adásaink mellett bedolgoztunk az MTV és a Duna TV műsoraiba is, ahol elismerték a munkánkat. A váltás után nyilvánvalóvá vált az a koncepció, hogy közelítsék a városi tévét és a körzeti stúdiót. Megszűntek azok a műsorok, amelyeknek alapján szellemi műhelynek érezhettük magunkat. Engem eltávolítottak a városházi közvetítések vezetésből, Bene Zsuzsa kolléganőm ellehetetlenült mint a Híradó szerkesztője. Engem azért állítottak félre, mert egy műsorban megszólaltattam egy MSZP-s képviselőt, aki kidolgozta a város új közlekedési koncepcióját. A fideszes többség a koncepciót elfogadta, de a megvalósítását elvették Nemes Lászlótól. Kérdeztem, hogyan érinti ez, mire élő adásban majdnem elsírta magát. Ez szakmai hiba volt, ilyenbe csak a kereskedelmi tévékben viszik bele a riportalanyt, de nem ezt rótták fel nekem, hanem azt, hogy túlzottan szimpatikusnak tüntettem fel.

Abban az időben kezdődött meg a ma már 50 millióhoz közelítő veszteség felhalmozódása is. Ez a pénz valakinek a zsebébe vándorolt, vagy azért halmozódott föl a hiány, mert a költségek nem fedezték a kiadásokat?

Hegedűs Claudia erre a kérdésre azt feleli: nem tudja, ment-e belőle jogosulatlanul magánzsebekbe. Az bizonyos, hogy volt a televíziónál egy belső kör, amelyik feltehetően jobban keresett, mint az átlag. Az átlagos műsorkészítő jövedelme nagyjából annyi volt, mint egy árufeltöltőé a Tesco áruházban. Az utolsó időszakban már mindegyikük kényszervállalkozó volt, az ő járandóságukon megspórolták, amit lehetett. De ha valaki a sokszorosát vette föl, jogi szempontból azt sem lehet megkérdőjelezni.

- Én inkább úgy gondolom, a veszteség a megalomán tervek miatt keletkezett - állítja Hegedűs Claudia. - Zombori Róbert főrendező úgy gondolta, hogy ebben a kis városi tévében nagytévés projekteket lehet létrehozni. Volt nyáron egy többhetes, kitelepülős műsorfolyam, tízmilliós nagyságrendű költséggel, egy-két milliós bevétellel. Ugyanez megismétlődött télen is. Ahogyan én tudom, körülbelül 18 milliós hiány halmozódott fel, ami azóta is növekszik, már az előző önkormányzat idején meghaladta a 30 millió forintot.

- Abból, hogy Zombori Róbert a sógora volt Tímár alpolgármesternek, nem következik, hogy rossz rendező - mondja Márok Tamás. - A millenniumi években mindenki nagyot álmodott, nagy terveket szőtt, így volt az egész országban. Ameddig Váraljai Dénes volt a kht. ügyvezetője, ő jobban megfogta a pénzt. Amikor később a kft.-nél Arató László lett a főnök, ő valószínűleg nem mert szembeszállni Tímár sógorával, bár jogosan gondolhatta azt is: ha hiány lesz az ilyen politikai hátszéllel készülő műsorok után, azt majd kifizeti a város vezetősége az önkormányzati büdzséből.

A jelenlegi konfliktusokat egy gazdasági és jogi csapdahelyzet okozza: a korábban kht. formában működő társaságot 2000-ben kft.-vé alakították át. A Szeged Televízió Kft.-nek két tulajdonosa van: az Ifjúsági Ház Kht. az egyik, amelynek 100 százalékos tulajdonosa a szegedi önkormányzat. A Partiscum 2000 Kft. a másik, amelynek szintén két tulajdonosa van: a Profond 1899 Kft., és a szegedi önkormányzat. Az önkormányzati tulajdonú Ifjúsági Ház Kht. 50 százalékban tulajdonosa a Szeged Televízió Kft.-nek ugyan, de a szavazati jognak csak 25 százalékával rendelkezik. A másik ágon a szegedi önkormányzat szintén 50 százalékban tulajdonosa Partiscum 2000 Kft.-nek, de ott is csak 25 százalékos szavazati joggal bír. Ebből addig nem adódott gond, ameddig az a fideszes városvezetőség volt hatalmon, amelyik a konstrukciót létrehozta. Amikor az átalakulás történt, Szegeden arról beszéltek, hogy mindez egy nagyobb koncepció része: a Magyar Televízió Rt. körzeti stúdióját is privatizálni akarják, a városi és a regionális stúdióból, azok eszközeire építve alakul majd ki egy Fidesz-közeli tulajdonosok kezén lévő magántévé. Ez utóbbi terv, ha létezett, nem valósult meg a választásokig. Az azonban bekövetkezett, amitől az újságírók tartani szoktak: hogy vagy a politika gyűri maga alá a sajtószabadságot, vagy a magántőke. Itt mindkettő tette egyszerre.

Most, hogy a korábbi ellenzék került hatalomra, a város új vezetőinek kezdeniük kellene valamit a növekvő adósságállománnyal. Az sincs ínyükre, hogy a Szeged Televízió Kft. jelenlegi ügyvezetője Molnár Csaba, az előző önkormányzat szóvivője. Ugyanakkor a 25 százalékos szavazati jog egyik ágon sem elég arra, hogy az önkormányzat az akaratát érvényesítse a városi televízióban. A jelenlegi helyzetbe (amelyet egyébként a frekvenciapályázati kiírással összhangban hoztak létre) az van bekódolva, hogy az önkormányzat közpénzből fizethet, de nem gyakorolhat meghatározó befolyást a társaság ügyeiben. Ez olyan, mondta az egyik szegedi vezető, mintha feneketlen hordóba öntenék a pénzt.

Bartha László volt polgármester a helyi lapban közölt levelében azt írta, azért került még rosszabb helyzetbe a televízió, mert az új önkormányzat nem fizetett ki összesen 15 millió forintot, részben a Szeged Televízió, részben a Partiscum 2000 Kft. által kiadott Szegedi Élet című lap költségeire. Bartha szerint politikai kérdésről van szó: a Szeged Televízió elhallgatásával a szegedi tájékoztatásból eltűnik az egyetlen olyan elektronikus média, amely teret engedett a szocialista és a liberális felfogástól eltérő értékeknek is. Bartha szerint "az országos médiadiktatúra kiépítésének módszere szerint finanszírozási eszközökkel kényszerítik ki a közszolgálati helyi televízió pártbefolyás alá kerülését." Két nappal később "egy helyi polgár" úgy reagált a lapban Bartha levelére, hogy amit ír, az tökéletesen igaz "a fideszes városvezetés elmúlt idejére, amikor Bartha László volt a polgármester".

Dr. Ádám Attila ügyvéd, a Partiscum 2000 Kft. jogi képviselője, a szegedi Fidesz-szervezethez, illetve Bartha Lászlóhoz közel álló személyiség azt mondja: a Szeged Televízió Kft. a jelenlegi formájában is alkalmas arra, hogy sugározza azokat a közszolgálati műsorokat - híradót, kisebbségi, vallási és kulturális műsorokat -, amelyekre szerződést kötött az önkormányzattal. Hozzáteszi: Molnár Csaba jelenlegi ügyvezető reorganizációs tervet dolgozott ki, az adósság egy éven belül ledolgozható, ha csökkentik a költségeket, például a szerintük túl magas személyi kiadásokat. Ehhez persze az önkormányzatnak ki kellene fizetnie azokat az összegeket, amelyeket visszatartott. A Szegedi Élet című lap követelései miatt például már adósságrendezési eljárást kezdeményeztek - ez jelent meg úgy az újságokban, hogy fel akarják számolni a szegedi önkormányzatot, holott ő csak hasonlatként említette gazdasági társaságok felszámolását.

- Ha a város mostani vezetősége mindenáron változtatni akar a jelenlegi állapoton, akkor két dolgot tehet - mondja dr. Ádám Attila. - Vagy megvásárolja a Partiscum 2000 Kft. tulajdonrészét, vagy sorsára hagyja a Szeged Tv-t, és létrehoz egy másikat.

Az önkormányzat egy forint jelképes összeget ajánlott vételárként, mivel a város vezetői azt mondják: a céggel együtt 46 milliós adósságot is megvesznek. Dr. Ádám Attila nem mond pontos összeget, de hangsúlyozza: a magánbefektető 10 millió forintnál többet ruházott be a cégbe: azt akarja, hogy mind a befektetése, mind az elmaradt haszna megtérüljön. Ha felszámolják a Szeged Televízió Kft.-t, akkor elvész a frekvenciaengedélye, újra kell pályáztatni, és legalább egyéves, nyilvános vitáktól tarkított időszakra lehet számítani.

Dr. Szemenyei Sarolta, az Ifjúsági Ház Kht. ügyvezetője azt hangsúlyozza: bebizonyosodott, hogy ilyen tulajdonosi szerkezetben nem működhet együtt egy nonprofit cég és egy profitorientált társaság. Az Ifjúsági Háznak is tartozik a Szeged Televízió, és ők még 10 millió forint tagi kölcsönt is adtak. Ugyanerre hiába biztatták a magánbefektetőt. Szemenyei Sarolta arról sem tud, hogy létezne megbízható adósságátütemezési és marketingterv: ők felszámolási eljárást indítottak a Szeged Televízió Kft. ellen, és emiatt tett rendőrségi feljelentést is, amelynek következtében a rendőrség január 25-én lefoglalta a Szeged Televízió könyvelési iratainak egy részét.

- A negyvenfős műsorkészítő társaság döntő többsége azért állt föl, mert komolyan gondoljuk, hogy ez morális csőd - mondja végül Hegedűs Claudia. - Semmilyen védőhálónk nincs, egzisztenciálisan ez egy halálugrás volt. Nem vagyunk alkalmazottak, nem véd bennünket a munkaügyi törvény. Nem vagyunk tagjai semmilyen szakmai érdekvédelmi szövetségnek. Minket igazából nem is ismer a szakma, mert vidéken dolgozunk. A fővárosi bulvárlapok újságírói úgy adnak a szánkba nyilatkozatot, hogy meg sem kérdeznek. A Délmagyarország főszerkesztője vezércikkben oktatott ki bennünket jó erkölcsből, hogy miért nem akkor álltunk föl, amikor még a Fidesz volt hatalmon. Magyarországon ma semmilyen védelme nincs az újságíróknak: nemcsak nekünk, hanem azoknak sem, akiknek ismert a nevük, és fővárosi médiumoknál dolgoznak. Ennek ellenére büszke vagyok, mert úgy gondolom: akármibe kerül is nekünk, egyszer megeshetett, hogy a beosztott váltotta le a főnökét. Szeretnénk tovább dolgozni, de azt is szeretnénk, ha világos lenne: mi nemcsak az arrogáns fideszes nyomásra, hanem mindenfajta politikai nyomásra szeretnénk nemet mondani. Azt szeretnénk, ha viszszaállna az a rend, amelyben nem a mindenkori tanácsházát kell kiszolgálni, hanem a nézőket, akik között mindenféle beállítottságú ember akad.