- Valójában akkor kezdett foglalkoztatni az aranymosás gondolata, amikor évtizedekkel ezelőtt az ásványtani jegyzetben azt olvastam, hogy a Duna fövenyében aranyszemcsék is találhatók - idézi fel a kezdeteket Becsei Károly. - Aztán a nyolcvanas évek elején az egyik kollégám megmutatta, hogyan néz ki a mikroszkóp alatt egy aranyszemcse. Akkor lobbant fel iránta a "szerelem". Azóta tavasztól őszig minden hétvégén a vizeket járom, és mosom az aranyat.

Az aranymosók nem tévesztendők össze az aranyásókkal - szögezi le első leckeként Becsei Károly. Mint mondja, az aranyásók elsősorban a nagyméretű, szabad szemmel is jól látható aranyrögökre vadásznak, amelyek fennakadnak a szitáikon, amikor a folyóparti fövenyt átmossák rajta.

- Az aranymosók éppen fordított módszerrel dolgoznak: apró szemű rostáikon a négy milliméternél nagyobb, jórészt értéktelen ásványok maradnak fenn, míg a szabad szemmel alig látható, 100-300 mikron nagyságú aranyszemcsék átmennek rajta - mondja a nyugdíjas aranymosó. - Utána már csak meg kell fogni az aranyszemeket, amelyekből átlagosan 100-200 darab ad ki egy grammot.

Az aranyszemcsék megfogása hoszszadalmas és bonyolult folyamat. Egy köbméternyi homokos part menti fövenyt nagyjából fél nap alatt lehet átmosni, s ebből jó esetben 0,8-1 gramm közötti arany nyerhető ki. A homokra csak lassú vizet szabad engedni, amely egy tízfokos dőlésű, bolyhos posztóval borított lemezen folyik végig. Az aranyszemcsék fennakadnak a bolyhokban, amelyekből a nap végén ki lehet mosni az ásványszemeket.

- Ezzel még csak egy ásványkeveréket állítottam elő, amelyben az arany mellett különféle más ércek is találhatók - mondja Becsei Károly. - Hátravan az arany dúsítása, amelyet a klasszikus módszer szerint végzek el. Egy vizestálban képlékeny halmazállapotú higanyt adok az aranyat is tartalmazó porhoz. A higany "bekapja" az aranyszemcséket, az így létrejövő aranyamalgám pedig a levegőn hamar megszilárdul. Ezt az elegyet cipó alakúra formázom, aztán villanyrezsón felhevítem. A higany fokozatosan elpárolog, és visszamarad a sárgán csillogó, 23 karátos aranypogácsa.

Az aranymosás technológiája éppúgy fejleszthető, mint bármely más szakmáé. Becsei Károly például azt mondja, az elmúlt húsz évben szakmai szempontból nagyon sokat fejlődött, ma már feleanynyi időbe telik neki ugyanannyi arany előállítása, mint két évtizeddel ezelőtt.

- A folyópartokról sohasem tűnik el az arany - állítja az aranymosó. - Geológiai becslések szerint a nagyobb magyarországi folyók által szállított és a vizek mélyén elfekvő úgynevezett torlataranypor mennyisége elérheti az ezer tonnát is, amelynek nagy része akadálytalanul jut a Fekete-tengerbe. Az utánpótlás folyamatos, mivel az Alpok aranytartalmú kőzeteinek felszíni lepusztulásával folyamatosan érkeznek folyóinkon az aranyszemcsék.

Becsei Károly sohasem számolta ki, hogy az általa előállított aranynak mekkora a "gyártási költsége", de azt mondja, örülhet, ha a szenvedélye nem termel veszteséget. Az aranymosásból származó aranyat el kell vinnie a budapesti Nemesfém Vizsgáló és Hitelesítő Intézethez, a Nemzeti Bank ugyanis csak az intézet által kiadott igazolás fejében veszi át az "árut". Az árfolyam ugyan folyton változik, de az aranymosó grammonként legfeljebb néhány ezer forintot remélhet. Egy gramm előállításáért pedig csaknem egy napot kell keményen dolgoznia.

- Egy dolog nem érdekelt soha az aranyban: az értéke. Ékszereket például sohasem készíttettem az általam előállított aranyból - mondja. - Az aranymosás vonzereje ugyanis a természet varázsában, a csodálatos folyóparti napfelkeltékben és napnyugtákban van. Bevallom, az is mindig magával ragad, amikor a mosás közben a napfényben megcsillannak az aranyszemcsék. Azt pedig igazából csak az aranymosók érthetik meg, milyen felemelő érzés, amikor a fáradságos munka végén kezembe vehetem a pár grammos aranypogácsát.

A nyugdíjas aranymosó csak néhány évvel ezelőtt költözött Zala megyébe, és eddig elsősorban a Duna felső folyása mentén hódolt szenvedélyének. Az idén tavasszal azonban nekilát a két déli határfolyó, a Mura és a Dráva feltérképezésének.

- Az aranymosó életének egyik legszebb része, amikor felderíti azokat a partszakaszokat, ahol nagy valószínűséggel a legtöbb arany található - mondja a gellénházi nyugdíjas. - A szakmai titkokból csak annyit árulok el, hogy kizárólag lapos, 6-14 fokos lejtésű, homokos parton érdemes próbálkozni, ahol réteges a föveny. A tényleges aranymosás előtt hetekig is eltarthat, amíg kocsival és gyalog végigjárom az adott folyó partjait.

Becsei Károlynak már arra is vannak tervei, mi lesz, ha az egészségi állapota nem engedi majd meg, hogy a Mura vagy a Dráva partján mossa az aranyat.

- Felvettem a kapcsolatot a zalaegerszegi olajipari múzeummal, ahol a vezetők támogatásukról biztosították az ötletemet: a múzeumnak fogom adományozni az aranymosó berendezéseimet, és csupán annyit kérek cserébe, hogy néha bemutatókat tarthassak a látogatóknak. Ha majd nem tudok már napokig dolgozni egy folyó partján, legalább egy-egy órácskára átélhessem a világ egyik legcsodálatosabb élményét, az aranymosás örömét.