Nincsenek pontos adatok, de talán ekkor figyelt fel rá a gázgyárak vezetőségéből valaki, és kérte a művészt a gyára megfestésére. A Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtárában Czencz János több, gázgyárról készült festménye is megtalálható. Ilyen például a régi józsefvárosi gázgyár és az itt látható újpesti gázgyár is. Az 1914-ben készült festmény művészeti értékén felül fontos kortörténeti dokumentum is.

De menjünk vissza az időben körülbelül fél évszázadot. 1870 februárjában járunk, amikor Újpest község szerződést kötött az Általános Osztrák Légszesztársaság pesti igazgatóságával a község légszesszel való világítására. Ekkor a település lélekszáma megközelítette a tízezer főt. Újpest képviselő-testülete úgy döntött, hogy nem hagyhatja lakosait késő este a sötétben botorkálni. A szerződés megvalósítása érdekében a légszesztársulat megvette gróf Károlyi Lászlótól egyik telkét, ahol felépítette gázgyárát. 1872 decemberében megkezdődött a termelés. Innen számíthatjuk a közvilágítás megkezdését Újpesten. A légszeszgyár a köz- és magánszférát egyaránt kiszolgálta. Először a Váci utat, a rákospalotai főutat és a József utcát világították ki. A képviselő-testület ülésein ezután is folyamatos téma volt a világítás. 1876-ban az árvíz nagy károkat okozott, a község egy időre eladósodott, ezért a közvilágítás is szünetelt. Szerencsére csak rövid ideig. 1881-ben a képviselő-testület már arra kötelezte a légszesztársulatot, hogy a nagy piactéren háromágú lámpákat állítson fel. Újpest igazi iparvárossá fejlődése az 1890-es évektől kezdődött. Ennek természetes velejárója volt a légszeszlámpák számának növelése és ezzel a világítás mind szélesebb körben való elterjesztése. Május 1-jétől augusztus 15-ig kötelező volt az utcákat légszeszlámpákkal megvilágítani, augusztus 15-től pedig jöhetett újra a petróleumlámpa.

A gázgyár és Újpest között kötött szerződés 1904-ben járt le, de ezt újabb szerződés követte egészen 1910-ig. Ezután azonban az üzem egyre elavultabbá vált, és bővíteni is kellett volna. Ezt már Újpest nem vállalta, és 1913-ban a gázgyárban megszűnt a termelés. A légszesztársulat összes tartozékát eladta a központi budapesti gyárnak. Egy évvel később magát a gyárat is lebontották.

Újpest világításának kérdése a Phőbus Villamos Vállalatok Részvénytársaság kezébe került. Az újpesti közgyűlés határozata alapján ez a részvénytársaság folytatta a városrész közvilágításának kiépítését. Újpestet ellátta villamos energiával, gondoskodott a pályaudvarok világításáról is. A gyárat 1946-ban államosították, és 1950-ben a Budapesti Elektromos Művekhez csatolták.