Az amerikai fővárosban 66 éves korában meghalt Vázsonyi Bálint zongoraművész, publicista és politikai aktivista. Vázsonyi tizenkét éves korában, 1948-ban adta első koncertjét a Zeneakadémián. 1956-ban elhagyta az országot, és 1959-től az Egyesült Államokban élt. Dohnányi Ernő utolsó tanítványaként, majd életművének kutatójaként tartották számon. Sikeres szólókarrierje mellett egyetemi kurzusokon tanított. Figyelme a kilencvenes években inkább a politika felé fordult: az általa az igazinak tartott konzervatív Amerika lelkes híve, a liberalizmus elutasítója volt. A szocializmus minden formáját szenvedélyesen ostorozta. Politikai filozófiájának sarokkövei: a jogállamiság, a személyes jogok tiszteletben tartása, a magántulajdon szentsége és az egységes amerikai identitás. A jobboldali Washington Timesba írt cikkeit több amerikai lap átvette.

Megalkuvás nélkül amerikainak tekintette magát, de nagyon is figyelt Magyarországra. Például gyűjtést szervezett egy minőségi zongora vásárlására a washingtoni magyar nagykövetség számára: a hangszert az ő koncertjével avatták fel. A magyar kultúra terjesztése érdekében folytatott tevékenységéért 1999-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. A kitüntetést szólóhangverseny keretében vette át 2001 februárjában. Vázsonyi Bálint halálát rákbetegség okozta.